Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
4. szám - Dr. Öllős Géza–dr. Kollár György: Nagytisztaságú ipari vízellátás. Membrán eljárások
Dr. öllős 77 .— dr. Kollár Gy.: Nagy tisztaságú ipari vízellátás Hidrológiai Közlöny 1982. 4. sz. 159 szer speciális, alaposan elemzett hidraulikai feltételek kielégítését igényli. Az elosztóhálózat csőanyaga: — PVC, ill. — nemesacél lehet. Mikrotechnikai vízellátás esetében a PVC csőrendszert részesítik előnyben. A ragasztóanyag felhordásánál arra kell ügyelni, hogy az az áramló vízzel ne érintkezzék, kioldódása elkerülendő. A tisztítóberendezések leállása (javítás, karbantartás, rekonstrukció céljából) avagy a csővezetékbeli hosszabb vízpangást követően a teljes rendszer alapos öblítése és fertőtlenítése szükséges. A normál öblítés 2—3 hetenként esedékes. 4. Nagytisztaságú víztisztító és vízelosztó rendszerek 4.1. Tisztító rendszerek Az ioncserélő rendszer, az elektrodialízis és a fordított ozmózis előtisztító rendszerrel való kapcsolatát a 16.—18. ábrák mutatják. A koagulációs rendszer kétféle célból alkalmazható: a) a lebegőanyag koncentráció csökkentésekor előkondícionálásként, b) a lebegőanyag koncentráció csökkentését segíti elő azáltal, hogy a lúgosság és a keménység értékét jelentősen csökkenti. A koagulációs alrendszer (derítés + homok gyorsszűrés + szénszűrés) — mint előtisztító — a sótalanító alrendszerrel (kation + anioncserélő) együtt is alkalmazható (16. ábra). A koagulációs alrendszer (derítés -f- homok gyorsszűrés -+- szénszűrés) az elektrodialízis alrendszerhez előtisztításra használható (17. ábra). Ez esetben azonban gondot kell fordítani arra, hogy a derítő a homok gyorsszűrő és a szén gyorsszűrő egységek hidraulikai terhelése az elektrodialízis alrendszerből távozó tisztított víz mennyiségével összhangban legyen. A 17. ábrán alkalmazott előtisztítás az elektrodialízis egységre kerülő vizet mentesíti a vastól, a klórtól és a szervesanyagoktól. Várhatóan az egyéb szennyezőanyagok mennyisége is olyan mértékben csökken, ami az elektrodialízis üzemet kielégíti. A koagulációs alrendszer (derítés + homok gyorsszűrés + szén gyorsszűrés) előtisztításként alkalmazható a fordított ozmózis előtt is (18. ábra) 4.2. Recirkuláció szerepe A 19. ábrán vázolt, a nagytisztaságú vízellátás igényeit kielégítő tisztítórendszer üzemeltetésekor, valamint a sótalanított víz fogyasztó(k)hoz való szállításakor — a tisztított (sótalanított) víz minőségének fenntartása, — a fogyasztó(k) által felhasznált, kisebb-nagyobb mértékben szennyezett (de az eredeti nyersvíznél jóval kedvezőbb minőségű) víz újbóli felhasználhatósága, végül — a nagytisztaságú vízellátás gazdaságos végrehajthatósága céljából recirkulációs körök beiktatásának lehetőségére is gondolni kell. Kétféle recirkulációs kör jöhet szóba: A recirkuláció I. körre — amint a 19. ábra szemlélteti — akkor van szükség, ha a tisztítórendszer egésze által tisztított, tehát a finomszűrőkből kikerülő víz mennyisége Q [m 3/nap], a fogyasztó(k) által felhasznált víz mennyiségénél Qf [m 3/nap] nagyobb. Ilyenkor — a tisztítás gazdaságossága, és — az ioncserélők, az UV csírátlanító, a finomszűrők folyamatos üzemének fenntartása céljából a sótalanított víz bizonyos hányadát a recirkuláció I. vezetéken át a fordított ozmózis utáni vezetékszakaszba tápláljuk vissza. A recirkulációs I. víz mennyiségének megválasztásakor azonban gondolni kell arra is, hogy a tisztítórendszer és a fogyasztó(k) közötti elosztó (transzportáló) vezeték(ek)ben is fenn kell tartani a folyamatos vízmozgást. A tisztítórendszer és a fogyasztó helyek kapcsolatát is egyidejűleg figyelembe vevő recirkulációs II. kör elvi funkciója a 19. ábrán adott: a fogyasztó által felhasznált, kisebb-nagyobb mértékben szennyezett vizet, minthogy annak minősége a tisztítórendszerbe kerülő nyersvíz minőségénél rendszerint kedvezőbb, gazdasági okok miatt a tisztítórendszerbe célszerű visszavezetni. A recirkulációs II. kör lehetséges variációira példát a 20. ábra szolgáltat. Az ábra a következőképpen értelmezendő: a) Az ábrán megadott sótalanító rendszer gyorsszűrője által biztosított vizminőség az F l fogyasztó részére megfelelő. Az F 1 fogyasztóhelyről kikerülő víz minősége rendszerint olyan, hogy a használt vizet a csatornahálózatba célszerű vezetni. b) A ráiszapolószűrő, ill. a fordított ozmózis után az F 2 ill. F 3 fogyasztó számára kivett víz minősége már magas fokú ezért hacsak lehet gazdasági okokból az F 2 ill. F 3 használt vizet a tisztítórendszer elejére, a gyorsszűrő elé célszerű visszavezetni (R 2 ill. R 3). c) A finomszűrőkből kikerülő sótalanított víz recirkuláció ja a következő alapesetek szerint történhet : — az F 4 fogyasztó leáll, akkor a hálózatbeli vízminőség fenntartása valamint a tisztítórendszer folyamatos üzemének biztosítása érdekében a sótalanított vizet a finomszűrők utáni (vagy ha az üzemi tapasztalatok igénylik az UV csírátlanító előtti) csőszakaszban kell visszavezetni (R V 1 vagy J? 4, 2). — Az F t fogyasztói hely üzemeltetésekor, a használt víz minőségétől függően a recirkuláltatott víz az ioncserélő, a fordított ozmózis, vagy a ráiszapoló tisztító egység elé csatlakoztatható (i?4,3 R\,\ -^415)" — Ha pedig az F 4 fogyasztó a tisztítórendszer Q vízhozamánál kisebb vízhozamot igényel, akkor az R V 1 és i? 4, 2 helyett esetleg az R v 6 recirkuláció ill. azÄ 4' i: J,i?4', 4, ß 4', 5 recirkulációk valamelyike jöhet szóba. A recirkulációs körök méretezésekor a tisztítórendszer Q hozamának bizonyos tartományon belüli
