Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

1. szám - Juhász István–dr. Koris Kálmán: Hazai vízgyűjtők lefolyási idősorainak modellezése és a fejlesztés irányai

Juhász I.—

Dr. Kőris K.: Hazai vízgyűjtők Hidrológiai Közlöny 1982. 1. sz. 13 GAJA PATAK-FEHERVARCSUR

GO A =273 km

2 6. ábra. A számított és tényleges vizhozamidösor ábrája Puc. 6. rudpoapa(fibi paciumawioeo u HaőAwdenHoeo cmoi<a Abb. 6. Abbildung der berechneten und effektiven Abflussganglinie gépi futtatásának egyik eredménye a tényleges vízhozamidősor rajzával a 6. ábrán látható. A gép természetesen kívánságra számos paramétert meghatároz és kinyomhat (pl. alapterhelés paraméterek, árhullámjelzők, stb.). A modell kifejlesztése során számos elméleti és gyakorlati problémát kell megoldani. Ezek közül néhány legfontosabbat csak felsorolásszerűen említünk meg: — csapadék területi átlagának meghatározása, — a vízgyűjtő nedvességtartalmának pontosabb jellemzése, az Mi megelőző csapadékindex-szel, — a talajfagy jellemzése, — a lefolyásképző csapadók számítása, — az egységárhullámkép analízisben nagyfontosságú AT alapidőintervallum felvételének kérdése, — az egységárhullámkép idővarianciájának kérdései, — az egységhnllámkép eljárás kiterjesztése nagyobb vízgyűjtőre, — általánosíthatóság (területi extrapolálás) kérdései. Mindezen kérdések megoldása megnyithatja az utat a modell gyakorlati működéséhez, melynek során várhatóan megbízható eredményeket kaphatunk. 5. összefoglaló értékelés Jelen tanulmány célja, hogy a hazai kisvízgyűjtők lefolyásviszonyainak vizsgálatához szükséges modell fejlesztési elképzeléseket vázolja. Elsőrendűen vízrendezési célú műszaki alkalmazásokat tartunk szem előtt, de természetesen a vízhasznosítási alkalmazási lehetőségeket is figyelembe vesszük. A fejlesztés alapját a meglevő, a gyakorlatban kipróbált hazai módszerek képezhetik [6, 15]. Adatbázisul elsődlegesen a VITÜKI Adattár észlelési anyagát, továbbiakban a VIZIGek ós egyéb intézmények adatait lehetne felhasználni. A kifejlesztendő modell hazai hogy- és dombvidéki kisvízgyűjtők teljes évre vonatkozó vízhozamidősorának meghatározására kell, hogy alkalmas legyen, 5—6000 km

2 vízgyűjtő nagyságig. A vízhozamidősort a Q(t) = Q

a(t)-\-Q i(t) összegzéssel lehet előállítani. A Q

n(t) alapterhelés idősort lineáris (v. nem lineáris) regresszív modellekkel, a Q

A(t) felszíni lefolyási idősort (árhullámképet) egységárhullám eljárásokkal célszerű számítani. A modell gyakorlati alkalmazását kézi és gépi számításra alkalmas módon kialakítani, a felhasználók igényei és gyakorlati lehetőségei szerint. Meg kell oldani a jól és kevésbé jól műszerezett vízgyűjtők adatanyagának hasznosítását, illetőleg a számításokba való bevonhatóságát. Ez például a csapadékintenzitás figyelembevételét, számítását jelenti napi csapadékadatok észlelése esetén: ombrográfombrométer problémakör. A cél az, hogy a modell kifejlesztése után elkészülő segédletek alapján, elsősorban éppen az ombrométeradatok felhasználásával, ismeretlen — azaz hidrológiailag teljesen feltáratlan — vízgyűjtőkre is számítani lehessen a szükséges paramétereket vagy vízhozamidősort. Első lépésben a rendelkezésre álló adatok miatt egyszerűbb módszerek alkalmazása kerülhet előtérbe. Ezzel párhuzamosan célszerű az észlelőhálózatot fokozatosan fejleszteni, pl. a városi vízgyűjtők lefolyásészlelését meg kell kezdeni, az ombrográf hálózatot kiterjeszteni, a rajzolóműszerek hosszúidejű folyamatos észlelését és téliesítését megoldani, a megfelelő talaj nedvességmérést bevezetni, a korszerű gépi adatfeldolgozást megvalósítani stb. Ezután a módszereket is folytonosan finomítani kell. A segédletek több vízgyűjtőre történő elkészítése nemcsak az extrapolálás alapját adja meg, hanem a hazai lefolyási viszonyok törvényszerűségeinek további feltárást is lehetővé teszi. Lehetővé válik a kis- közép- és nagyvízhozamok eloszlásának eddigieknél pontosabb figyelembevétele, esetenként hosszúidejű vízhozamsorozatok állíthatók elő stb,