Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
3. szám - Ligeti Béla–dr. Némedi László–dr. Szabó Zoltánné–Szélesné Szabó Virág: A Fővárosi Csatornázási Művek csepeli csatornaiszap lerakójának vizsgálata
130 Hidrológiai Közlöny 1982. 3. sz. Ligeti B. és tsai: A Fővárosi Csatornázási Ugyanakkor a mikro- vagy nyomelemek körében számos olyan fém is található, amely a növénytermesztés szempontjából káros, vagy ha a növényekre nincs is káros hatással, az emberi táplálékláncba bekerülve az állati, illetve emberi szervezetekre gyakorol — bizonyos koncentráció felett — mérgező hatást. A cink, az ólom és a réz talajban és növényben, valamint az állatok számára toxikus határértéket mg/kg-ban [6] az alábbiak szerint foglaljuk össze: Mikro- Talajban Növényben Állatokelem ' )a n megne- hiány toxikus hiány toxikus toxikus vezóse Zn 10 1000 15 150 400 Pb — — — 1 1 Cu 5 100 5 70 500 A talaj kémiai összetétele — így fémtartalma is — számos tényező függvénye. Befolyásolja többek között az alapkőzet eredete és ásványi összetétele, melyet a mállás, a szervesanyag-felhalmozódás (humuszképződés) valamint a gyakorlati mezőgazdasági tevékenység és ipari centrumok környékén az ipari tevékenység is meghatároz. Utóbbi szerepével kapcsolatban Svájcban méréseket végeztek, s egyúttal azt is felmérték, hogy a talaj szennyezését milyen emberi beavatkozások ill. tevékenységek idézik elő. Figyelemre méltó eredményre jutottak: méréseik szerint KözépEurópában a talajszennyezést előidéző tevékenységek aránya a következő: ipar 8%, háztartás és községek 27%, mezőgazdaság 65% [10]. Az ipar talajszennyező hatását hazánkban is vizsgálják. Az ipar és a talaj közötti transzmisszió szerinti felosztás keretében 3 fő szennyező hatásról beszélhetünk: a közvetlenül (pl. ipari hulladékok), a levegő közvetítésével vagy a víz közvetítésével a talajba kerülő szennyező anyagokról [7]. Bakteriológiai és víztoxikológiai vizsgálatok Anyagok és módszerek A komplex kutatás keretén belül s Fővárosi Csatornázási Művek csepeli csatornaiszap lerakó telepén végzett 19 fúrásból, a felszínről, a telepen kialakult szennyvíz tóból, összesen 75 talaj, ill. talajvízminta részletes bakteriológiai vizsgálatát végeztük el. 4 jellemző ponton víztoxikológiai vizsgálatot végeztünk. A mintákat +4 °C-on tárolva 18 órán belül feldolgoztuk. A talajbakteriológiai vizsgálatokat a Fővárosi KÖjAL-ban bevezetett módszerek szerint végeztük. A víztoxikológiai vizsgálatokat a rendelkezésre álló szabványok figyelembevételével, ugyancsak a Fővárosi KOJÁL-ban kialakított módszerek szerint végeztük. A bakteriológiai vizsgálatok során megállapítottuk az 1 g talajmintában, ill. az 1 ml talajvízmintában levő szaprofita mezofil baktériumok, a clostridiumok, a ooliform baktériumok, a fekál colifirm baktériumok, a fekál streptococcus baktóriumok, a Pseudomonas aeruginosa és a nitrifikáló baktériumok számát, valamint 20 g talajmintában a Salmonella csoportba tartozó és a Shigella csoportba tartozó kórokozó baktériumok jelenlétét. A víztoxikológiai vizsgálatok során vizsgáltuk a minták toxikus hatását a Daphnia magna, a Scenedesmus, a halak, a Pseudomonas fluorescens és a Sinapis alba esetében. A vizsgálati eredmények értékelése. A 40 éve használt csatornaiszap lerakó telep bakteriológiai szennyezettségének vertikális és horizontális alakulása hasznos információkat adhat az ilyen típusú depóniák környezetegészségügyi megítéléséhez. A kapott eredmények értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a talajszennyezettség komplex fogalom, így a bakteriológiai eredmények nem extrapolálhatók az egyéb szennyezések alakulására (kémiai, virológiái, parazitológiai stb.). A mikroorganizmusok túlélését és migrációját a talajokban számos tényező befolyásolja. Egy-egy minta-területen végzett vizsgálatok adatai sohasem alkalmazhatók közvetlenül más — nem vizsgált területek — várható szennyezettségének megítélésére. Az irodalomban található számos ellentmondó eredmény ezzel magyarázható. Mindazonáltal a bakteriológiai szennyezettség tendenciajellegű meghatározása lehetséges. Kanadai szerzők például fekáliával erősen szennyezett depónia hatását vizsgálták (Viraraghavan 1978) és megállapították, hogy a szivárgási mező bakterológiai szennyezettsége függ a lerakás időtartamától és a talaj minőségétől. Száraz talajban nincs vándorlás. A talaj szűrőképessége és öntisztító hatása korlátozza még a nedves talajokban is a baktériumok korlátlan migrációját: Escherchia coli vándorlása függőlegesen 3—8 m vízszintesen 24—70—122 m Coliform baktériumok vándorlása függőlegesen 0,6—0,9 m vízszintesen 24—55—70 m Clostridiumok vándorlása függőlegesen 2,1—2,4 m vízszintesen 33—122 m A szerző ebben a térségben legkevesebb 30 reiben határozta meg a beszivárgás és a védendő ivóvíz kút távolságát. Hasonló vizsgálatok alkalmazásával szovjet szerzők a depónia alatt 150—210 cm-ig és vízszintes irányban pedig 6 m-ig tudtak kimutatni bakteriológiai szennyezést. A kémiai szennyezők jóval távolabb is megjelenhetnek (pl. igen magas nitrát és klorid ion tartalom 60 m-en túl is kimutatható): Hollandiában egy kemping fekália tárolója alatt 5—8 m-ig volt kimutatható a bakteriológiai szennyezettség a talajvízben. A talaj szerkezetével és a talajvíz mozgásával ugyancsak a helyi viszonyokkal összefüggésben van a mikroorganizmusok vándorlása. A migrációval szorosan összefüggő probléma a mikroorganizmusok túlélése a különböző talajokban. A biológiailag aktív talajokban a kórokozó mikroorganizmusok túlélése rövidebb idejű, mint az indiferens talajokban. A talaj öntisztító hatásától
