Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

2. szám - Dr. Vitális György–Hegyi Istvánné: Adatok a Budapest térségi édesvíz mészkövek genetikájához

73 Hidrológiai Közlöny 1982. 3. sz. Adatok a Budapest térségi édesvízi mészkövek genetikájához DK. VITÁLIS GYÖKGY' a földtudományok kandidátusa—H 1ÍCYI 18TVÍNNÉ' Bevezetés A hegységszerkezeti törések mentén, a felszínre áramló víz a kőzetekből különböző anyagokat old ki. A kioldott anyagok mennyisége és minősége elsősorban a víz eredeti kémiai összetételétől, az áramlás során érintett kőzetféleségektől és a hőmérséklettől függ. Az áramlás során a víz útjába kerülő kőzeteket — az oldás mellett különbözőképpen, pl. hévforrás-tevékenység hatására bontja, vagy hidrotermás metaszomatózissal átalakítja. A felszínre jutott víz, megfelelő körülmények mellett, más—más üledéket képez. A forrástevékenység e végtermékének tekinthető üledékei közül, jelen tanulmányban az édesvízi mészkövek — a hévizek származására vonatkozó gondolatokkal kiegészített — genetikájával foglalkozunk. Földtani viszonyok Budapest térségében — a Magyar-középhegységnek az Általér völgyétől a Galga völgyéig terjedő részén — található számos hévforrásnyom, a jelenkort megelőző földtani korszakokban, a jelenleginél sokkal erőteljesebb, és kiterjedtebb hévforrás-tevékenységre utal. Ez a hévforrás-tevékenység a felsőpannoniai, levantei, pleisztocén és holocén édesvízi mészkövek felszíni elterjedése, és vastagsága alapján, leginkább a pleisztocén korra jellemző. Az édesvízi mészkövek nagyobb összefüggő foltjainak felszíni elterjedését az 1. ábra szemlélteti. Az 1. ábra a jobb tájékozódás érdekében a Dunai andezithegység (Visegrádi hg., Börzsöny hg.) és a Délnyugati Cserhát vulkáni területeit is feltünteti, mivel a hévforrás-tevékenység kezdete részint a középsőmiocén andezitvulkánosság hidrotermás utóhatásaival hozható összefüggésbe. Ezek eredményezték a vulkáni területekkel határos karbonátos összletekben kimutatott hidrotermás metaszomatózist és a kovasavas forrásüledékeket. A Budapest térségéhez tartozó, a Dunai andezithegységgel határos triász i dőszaki karbonátos (mészkő, dolomit) kőzetek hévforrás-tevékenység hatására történt elváltozásaival, és hidrotermás inetaszomatózisával korábbi tanulmányainkban foglalkoztunk [47, 48], míg a kova,savas hévforrástevékenység kérdésével más szerzők foglalkoztak [4, 18, 20, 43]. A hévforrás-tevékenység a miocén korban a vulkáni utóműködéstől függetlenül is megindult, mihelyt a karsztvíztároló triász mészkő és dolomit vízzáró fedőrétegei az infraoligocén denudáció során és azt követően megfelelően lepusztultak, és a hegységszerkezeti mozgások következtében létrejött törések mentén a meleg és a langyos hévizek a felszínre jutottak. Az egymást követő hegységszerkezeti mozgások során történt emelkedések és •Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézet, Budapest. süllyedések hatására tolódtak el a forráskilépési, és ezáltal az édesvízi mészkő kiválási helyei is. Mind a korábbi juvenilis hévízfeltöréseket indikáló tercier vulkáni összletek, mind a vadózus (karsztvíz) eredetű jelenleg is feltörő, vagy feltárható - hévizeket tároló, főként triász időszaki mészkő és dolomitösszlet térbeli elhelyezkedését a 2. ábrán közölt vízföldtani tömbszelvény szemlélteti. Ezen a tömbszelvényen — a korábbiakhoz képest [45, 46, 50] — a különböző vízföldtani tulajdonságú triász mészkő és dolomit képződményeket is elkülönítettük. Ahol a karsztvíztároló mészkő és dolomitösszletekre jelentősebb vastagsági! hőszigetelő, főleg oligocén kori agyag—agyagmárga rétegek települnek, ott nagyobb hőmérsékletű hévíz, vetők menti feltörése, vagy mesterséges feltárása lehetséges. Az édesvízi mészkő kiválása azonban nem a víz hőmérsékletétől, hanem elsősorban a benne oldott sók (kalcium-hidrogénkarbonát) mennyiségétől függ. Ha összevetjük az áttekintő földtani térképvázlaton (1. ábra) feltüntetett édesvízi mészkőterületek helyzetét a vízföldtani tömbszelvényen (2. ábra) jelölt alaphegységi képződmények elhelyezkedésével kitűnik, hogy az édesvízi mészkövek mindenütt a karsztosodott mezozóos (triász mészkő és dolomit) alaphegységi területek felett települnek. Mivel az édesvízi mészkövek tömege a vízföldtani tömbszelvény méretarányához viszonyítva elenyésző, ezért azokra a 2. ábrán lefelé mutató egyenlőszárú háromszög jellel, külön is felhívjuk a figyelmet. Ahol a mezozóos alaphegység a felszínen, vagy a felszín közelében helyezkedik el, ott nagyvastagságú édesvízi mészkőösszletek (pl. Gerecse, Pilis, Budai hg) találhatók, míg a nagyobb mélységre süllyedt mezozóos rögök felett eléggé vékony édesvízi mészkőképződmények (pl. Délnyugati Cserhát) ismeretesek. A tercier andezitösszletettel fedett mezozóos képződmények felett Verőcemarostól északkeletre és Szokolyától délre a Puncz-árokban találunk felsőtortonai édesvízi mész- és kovalerakódásokat [4], amelyek a vulkáni utóműködés hévizes kiválásainak tekinthetők. Az andezitösszlet feletti hidegvizű forrásokból kivált édesvízi mészkőképződményeket Szentendre [51], Leányfalu [14], Diósjenő [16] és Drégelypalánk [17] határában ismerünk. Ezek nem karsztvíz eredetűek, hanem — a váci Dunaparton képződő édesvízi mészkövekkel együtt — a dúsabb mésztartalmú forrásvizek oldott részeinek kicsapódásából keletkeztek. Legerőteljesebb a Drégelyvártól nyugatra, a Vargató patakban jelenleg is folyó mészkiválás. Viszont a tercier andezitösszlettel fedett, vagy annak közelében a mezozóos alaphegységből fúrással eddig feltárt hévizek (pl. Visegrád Lepence völgy, Leányfalu strand, Szentendre Pap sziget, Vác strand) az édesvízi mészkő képződésére nem hajlamosak.