Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
5. szám - Dr. Takács Sándor–Vukovich Ferenc–Román Sándor: Vízminőség változása a borsodi regionális vízellátó rendszerben
Dr. Tal:ícs S.—Vukovich F.—Román S.: Vízminőség Hidrológiai Közlöny 1981. 5. sz. 207 Fe"[mg/1] i ' " I. Vizmu: Lázbérc Mn i" h [mg/L] 7< S > \ / ) v \ \ \ 'l Rudabánya: Lé v] an 1975 an 1975 1976 1971 1976 1971 1976 1971 1979 1980 -j— 1979 1980 10. ábra A borsodsziráki I., — lázbérci vízműtelepen és a hálózati mintákban mért átlagértékek (vas és mangán). Puc. 10. Cpednue KOHiieHmpaifuu Mcejie3a u Mapeamja e npoOax U3 cemu u na cmaniíunx EopuiodcupaK—I — Ila3í;epi) Abb. 10. Die in den Wasserwerken in Borsodszirák /., — Lázbérc und in den Netz-Proben gemessenen Durchscnittswerte (Eisen und Mangan) észlelhető. Véleményünk szerint célszerű lenne ismét foglalkozni a védőterületek kérdésével (kiterjedése, hasznosítása), nagyságuk objektív vizsgálatok alapján történő megállapításával. A klorid tartalom csak az l/a. vízműtelepnél nagyobb a határértéknél, ennek eredetére vonatkozóan csak feltételezésre szorítkozunk. Felmerül az ipari hulladék depóniák hatása. A vas és mangán tartalom eléggé változó; többször és több helyen egyenkénti és együttes mennyiségük a megfelelő vagy tűrhető határt meghaladja. A hálózati minták összetétele általában követi a vízműtelepen észlelt víz minőség-változásokat — különösen a ,,tiszta" ellátási területeken —, a kevert vizeknél a mennyiségi dominancia befolyásolja az aktuális minőséget (pl. Lázbérc: Putnok—Bánréve, ahol az arány kb. 5:1). Megfigyelhető néhány területen (Ózd, Sajónémeti, Kazincbarcika, Rudabánya), hogy a hálózati vízben a vas mennyisége nagyobb, mint a vízműtelep vizében. Bakteriológiai szempontból látszólag megnyugtató a helyzet. Szeretnénk azonban hangsúlyozni, hogy a közölt adatok átlagok, és azt is jelentik, hogy az egyes minták többször estek kifogásalá, és hálózati vízből is izoláltunk coliform, faecal coli és Pseudomonas aeruginosa baktériumot. A vízműtelepeken végzett lelkiismeretes fertőtlenítés általában eredményes, de a hálózat távoli pontjain a klór hatása már kevésbé érvényesül, így a baktériumszám emelkedhet, mint azt mi is több ízben tapasztaltuk. A regionális vízellátó rendszerek kialakítása, fejlesztése várható. A vízmű és hálózat bőyítés együtt kell hogy járjon a biztonságos üzemmenet feltételeinek maradéktalan megteremtésével, a folyamatos műszeres ellenőrzés kiépítésével, automatizálásával. Megállapítások 1. A talajvízre telepített vízműtelepeknél a nitráttartalom emelkedik. Ez a tendencia természetesen a hálózati mintákban is jelentkezik. A növekedés csak ott lassúbb, ahol kis nitráttartalmú víz hígító hatása — a mennyiségi arányok miatt — érvényesül. 2. Több vízműtelepnél a klorid mennyisége növekszik, egyes mintákban — még éves átlagoknál is — határérték feletti. Ennek okát további vizsgálatokkal kell tisztázni. 3. A vastartalomra jellemző, hogy a hálózatban növekszik, a mangántartalom inkább követi a vízműtelej) vizének változásait. A vastartalöm növekedése összefügg a cső anyagával, az aktuális szénsavtartalom mai. 4. Mesterséges víztározó vizéből megfelelő, rugalmas tisztítási technológiával előállított ivóvíz minőségi paraméterei egyenletesebbek, az éves átlagok ingadozásának intervallumai is kisebbek. 5. A vízműtelepek és a hálózat mintái bakteriológiai szempontból ritkán estek kifogás alá, de határérték feletti coliform és összcsíra szám előfordult. IRODALOM [1] Fázold Á., Bíró Zs., Takács S.: Hidrológiai Közlöny. 6, 1965. [2] Fázold Á., Bíró Zs., Takács S.: Sympositim of Haifa pp. 271—277. 1967.
