Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

2. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

80 Hidrológiai Közlöny 1981. 2. sz. Aujeszky G.—dr. Karácsonyi S.: A kitermelhető vízhozam In the course of ground water recharging the water undergoes highly complex physical-, chemical- and biologieal processes under very involved conditions. Recharging an aquifer in the vicinity of the ground surface by basins, or ditches is considered in the present paper with reference to the fundamental cases illustrated in Figs. l/a and 1/b. Under the simplified conditions thereof the impacts of the fundamental hydraulic factors on the attainable yield and on the retention time can be evaluated in a visual manner. In the cases considered (recharging by structures penetrating the aquifer to full depth with, and without allowance for colmatation — clogging — and by a partially penetrating structure) the yield obtainable from unit length and the retention times have been estimated using Eqs. (4), (14), (17), (19), (20), (21), (22), (23), (24), (27), (28) and (29). The effect of the basic hydraulic factors has been demonstrated by the results of numerical examples related to actual problems. Accordingly, the distance L of the point of recharge, the depth of water H maintained in the recharging structure above the impervious base, further the permeability coefficient kof the aquifer affect considerably the available yield and the retention time alike. In the interest of acceptable water quality a certain shortest retention time (e. g. 60 days) must be observed, so that the potential yield is reduced and is less susceptible to fluctuation under the influence of the aforementioned factors than in the cases where withdrawal is not limited by such considerations (Figs. 2, 3 and 4). In the cases of layer clogging, once the thickness of the layer clogged and the reduction in the permeability coefficient of the clogged layer surpass a certain extent, the available yield is significantly reduced, while the retention time considerably extended (Figs. 5 and 6). If the recharging structure penetrates the aquifer but partially, the available yield is less and the retentiontime lortger than in the case of fully penetrating structures. However, in cases where the distance L to the point of recharge is longer and the surface width B is greater, any partial deepening of the recharging structure is of but practically negligible influence on the available yield and on the retention time alike (Fig. 7 and Table I). The results obtained may serve as a starting basis for a complex study of ground water recharging taking the combined effect of physical, chemical and biologieal processes intő account. HccJieAOBaHHe B03M0>KH0CTeií BOAoaaííopa h BpeMeHH npoxo»<aeHu« hm neKOTopbix 0CH0BHbix cJiyiaeB oöorameHH>i 3anacoB TpyHTOBblX B0fl AyüecKU, r.—d-p Kapanonb, IU. B mrrbeBOM BOflocHaÖHceHHH Bee Sojibuiee npeflno*rrehhc or/iacTCH nod3eMHbiM eodaM xopomeeo Kaiecmea. 3to oöbjicHBeTcji b nepByio onepe/ib CTa6HJibH0CTbK) hx xHMimecKoro cocTaBa, reMnepaTypbi, BKycoBbiMH KaMCCTBaMH, OTeyTeTBHeM HenpujiTHoro 3anaxa. OflHaKo noAaeMHHMH BoaaMH xopomero KanecTBa ne Bcer^a pacno.noraeM B hy>KHOM KOjnmecTBe. B pe3JibTare Taicoro oöcTOHTejibCTBa — B HHTepecax yeeAuieHun pacrtoAoeaeMbix pecypcoe H yjiynuieHun Kaiecmea ux Bee name npHöerato'r k ucKyccmeeHHOMy oSozaiijeituio pecypcoe apynmoebix eod. B xo«e nocJie«Hero, npH HajiHHHH snpeAeJieHHbix ycjroBHH h npiicyTCTBHH B T6MCHHH onpeAejieHHoro BpeMeHH AoSaBjiaeMaíi cwpaa Bo«a npiioSpeTaeT SnaronpiwTHbie KawecTBa, xapaKTepHbie hm no«3eMHbix Boa. C TOHKH 3peHHH npaKTHKH pewaromHMH HBJlJHOTCÍi: ee/imima pacxoda boah, nonyiaeMoro B pe3yjibTaTe hcKyíjcTBeHHoro o6orameHH« h Kaiecmeo amoü eodbi. HCHO, hto HeMaji0Ba>KHyi0 ponb HrpaeT epeMfi npucymcmeusi BOffbi no« 3eMJieö, npoxofl^mee Me>K«y MOiwenTaMH )BJIHBaHHH H 3a6opa ee. B xofle NCKYCCTBEHHORO oóorameHHji Bo«a, npn CJIO>KHbix ycjioBHjix YIACTBYET B BECBMA MHOrorpaHHbix (})H3HNECKHX, XHMNQECKHX H 6H0JI0RHMECKHX npoueccax. B HaCTOHmeii paöOTe paccMaTpbiBaeTcn oöoramenne sanacoB rpyHTOBbix BOFL mpanuieÜHbiM H öacceűnoebiM METO^aMH c npeflCTaB^eHneM ocnoenbix eapuanmoe (pp. \/a u 1/6). B ynpomeuHbix YCJIOBHÍIX STHX BapnaHTOB xopomo npocjie>KHBAETCFL B03AeiícTBHe OCHOBHHX zudpaeAuiecKUX ipaKmopoe Ha BEJIHMHHBI nojiyMaeMoro pacxoda eodu h epeMenu npucymcmeuH. -B uccjieflOBaHbix CJIY^AHX PAC^ET nonyqaeMoro pacxoaa BOÁM C E«HHHUBI FLJIHHBI (jjpoHTa oGoramaromero COOPYJKEHHH, NOJIHOCTBRO HJIH lacmuo nepeceKaiomero BOAOHOCHHH CJTOÍÍ H pacneT BpeMeHH NPHCYTCTBHJI NP0H3B0AHJICJI no coommuienuHM (4, 14, 17, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 27, 28, 29). BJRWIHHE OT«ejibHbix auöpaenmecKUX OAeMenmoe AEMOHCTPHPYETCFL Ha npuMepe pe3yAbmamoe npaKmuiecKux paciemoe. COMACHO HM Ha pacxofl BOAH H BPEMH npncyTBHji 3HAHHTEJIBH0 BJIHíiiot: paccmoHHue Me>KAy nHTaioinHM h B0A03aÓ0pHbiM coopyMíeHHHMH (L), zopu30Htn eodbi, noAAep»HBaeMbiií Ha/i ypoBHCM BOAoynopa (H), KO30<f>uifueHm cfiuAbmpaIjUU BOMOHOCHOrO CJI05I (k). OflHaKO yMHTblBan, HTO no mpeöoeaHUHM Kaiecmea 3a6upaeM0Ü eodbi CAedyem oBecnemeamb Henomopoe muhumüAbHO neoöxoduMoe apexm npucymcmeuH (Hanp. 60 AHeft), imo cnuMcaem deöumbi, BJiHflHue nepeiHCJieHHbix (JiaKTOpOB MeHee ebipawennoe. (pp. 2, 3 u 4). npH ycHJieHHH npoi^ecca KOAbMamaifuu HapacTaHHe HoufHocmu KojiMaTHpoBaHHoro cjioíi h CHUytcenue K03(p(puiiueHma (fiuAbmpaifuu r0pH30nra, npn floc™>KeHHH onpe«ejieHHoro 3HaMeHHH, e 3naiumeAbH0ü cmeneHU cmiiicaiom doöbieaeMbiü pacxod eodbi u yeeAunueawm nepuod npucymcmeun. (pp. 5 u 6) Ecjih oöorainaioujee coopy>KeHHe He oxBaTbiBaex nojiHyio MomHocTb B0A0H0CH0r0 ropn30Hra to O 6y«er MeHbrne a T öy^eT öojibuie, MeM npii no^HOM oxBaTe. 3to mo>kho cöajiaHCHpOBaTb 3a CMCT yAajlCHHJI COOpyMCeHHH BJIHBaHHJI H 3a6opa (L), h pacniHpeHHíi (JipoHTa oöorameHHji (B). (puc. 7. u-maÖA. 1.) ÍIojiyMeHHbie pe3ynbTaTbi MoryT 6biTb Hcn0Jib30Banbi B KaiecTBe ucxodmix noAomeHUÜ npu KOMnAeiccHOM ticcAedoeaHuu (jmsHHecKHx, xhmhhcckhx h SnojiorHMecKHx (jiaKTopoB ucKyccmeeHHoeo oőoeauienuH nod3eMiwix eod. A Magyar Vízügyi Múzeum épületavatása Esztergom, 1980. október 30. Az Országos Vízügyi Hivatal és a Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézet 1980. október 30-án adta át rendeltetésének a Magyar Vízügyi Múzeum Esztergom, Kölcsey u. 2. sz. alatti épületét és nyitotta meg a múzeum kiállítását a Duna történetéről és a magyar vízgazdálkodás krónikájáról. A kiállítást Korcsog András művelődési minisztériumi államtitkár bevezetőjével nyitották meg. Fábián Gyula köszöntőjében vázolta a Magyar Vízügyi Múzeum feladatkörét: azt, hogy a múzeum a teljességre törekvés igényével igyekszik megmenteni és megvédeni a vízgazdálkodás örökségének minden eszközét, tárgyát, térkópét, műszerét, oklevelét vagy okmányát, azért, högy megvilágítsa az új nemzedékek számára a vízgazdálkodás fejlődésének sokszor keserves útjait. A tiszai árvízvédelem ós folyószabályozás munkája a honalapítással azonos nagyságrendű feladat volt. A tiszai vízlépcsők ma kiépülő rendszere a mezőgazdaság magas szintre emelésének alapja. Hazánkban a vízgazdálkodás fejlődése és mindenkori helyzete az ország boldogulásának fontos tényezője volt. A múzeum gyűjtemónytára egyesíteni törekszik az emberi életforma-változások történetét, a műszaki fejlődés történetét és a mezőgazdaság korszerű fejlődéstörténetének idevágó részletét. A megnyitással egyidejűleg a Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézet színes képekkel is illusztrált tájékoztató füzetet is kiadott a múzeumról. V. I.