Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

2. szám - Aujeszky Géza–dr. Karácsonyi Sándor: A kitermelhető vízhozam és a tartózkodási idő vizsgálata a talajvízdúsítás néhány alapesetében

Aujeszky G.—dr. Karácsonyi S.: A kitermelhető vízhozam Hidrológiai Közlöny 1981. 2. sz. 73 3. Befolyásoló tényezők hatása a vízadóréteget teljes mélységéig harántoló dúsító létesítmény esetén A dúsító medencék vagy dúsító árkok a gyakor­lati esetek többségében nem nyúlnak le a vízadó­réteg feküjéig. Rendszerint a dúsító létesítmény a vízadóréteg tetején helyezkedik el, illetve csak részlegesen hatol a vízadórétegbe (Íja ábra). Ilyen esetben a dúsító medence vagy árok fenekén függő­legesen lefelé kilépő áramvonalak fokozatosan vízszintes irányba fordulnak. Ennek az irányvál­toztatásnak a következtében a dúsító létesítmény közelében áramlási ellenállás növekedés alakul ki ahhoz képest, mintha a vízadóréteget teljes mély­ségig harántoló dúsító árokból vagy medencéből már eleve közel vízszintes áramvonalak mentén lépett volna ki a víz. Az áramvonalak irányválto­zása és az ebből eredő többletellenállás KOVÁCS [5] megállapítása szerint döntően a medencebeli vagy árokbeli víztükörszélesség felének megfelelő távolságra lévő (az l/a ábrán a medence szélétől B/2 távolságra lévő, I—IV pontokkal jelölt) szel­vényig terjedő szakaszon belül lép fel. Ezen a sza­kaszon kívül a vízszintes áramlás feltételei már közelítőleg érvényesülnek, vagyis az áramlás a továbbiakban már közelítőleg olyan, mintha eb­ben a szelvényben' lévő, alacsonyabb vízszintű, de a vízadóréteget most már teljes mélységig ha­rántoló dúsító medencéből vagy árokból indult volna ki. Mivel tehát a vízadórétegbe részlegesen bemetsződő dúsító medence vagy árok esete a fentiek szerint visszavezethető a vízadót teljesen átharántoló dúsító medence vagy árok esetére, ezért először ez utóbbi eset vizsgálatára kerül sor. 3.1. A számításokhoz alkalmazott összefüggések A vízadóréteget teljes mélységig harántoló dú­sító árok vagy medence esetére vonatkoztatott is­mertetendő számítások során az 1/b ábrán feltün­tetett adottságok szolgáltak alapul. A vízkivétel galéria jellegűnek feltételezett (mely közelítésként kútsor esetén is elfogadható). Ennélfogva a dúsító­árok és a víznyerőhely közötti áramlás közelítően egydimenziós síkáramlásnak tekinthető (amennyi­ben a folyamatokban résztvevő víztömegek ará­nyai következtében a helyszíni beszivárgás és a talaj vízpárolgás folyamatai elhanyagolhatók). En­nek megfelelően — permanens áramlás esetén -— a víz mozgást közelítőleg a 9= -ky dy_ dx (1) differenciálegyenlet írja le, ahol x a dúsító ároktól, illetve medencétől mért távolság, y a vízszint ma­gassága a vízszintes vízzáró fekü felett, k a vízadó­réteg szivárgási tényezője, q a víznyerőhelyről 1 fm hosszon kitermelt vízhozam. Az (1) jelű összefüg­gésből a változók szétválasztását követő integrá­lás után 9 = Hvl-y 2) (2) 2(x — x 1) ahol y l a dúsító létesítménytől egy adott x 1 távol­ságban a vízszint fekü feletti ismert magassága. Amennyiben pedig két adott távolságban (x v és x 2J lévő szelvényben ismert a vízszint fekü feletti magassága illetve y 2), akkor A (3) jelű összefüggésből pedig ^=0; y 1 =H, illetve x2=L', —~yn esetén a közismert galéria képlet adódik: „ W !-yl) 2L (4) ahol H a vízszint a dúsító árokban (vagy meden­cében), y m a leszívott vízszint a víznyerőhelynél, L pedig a dúsító létesítmény és a víznyerőhely kö­zötti távolság. A dúsító létesítménytől tetszőleges x távolságban lévő szelvényben a vízszint vízzáró fekü feletti y ma­gassága a (2) jelű összefüggés átrendezett alakjá­ból számítható: y=^yl~ 2|(«-a: 1) (5) Amennyiben x 1 = 0 és y x — H, akkor y=^H*-2 q-x (6) összefüggés adódik. Ha viszont x }=L és y x = yn, akkor 9 y =ívl „M-2§ (L-x) (7) A vizsgált esetben — Darcy törvénye értei mében — a v szivárgási sebesség: d y v= —k da; (8) Azonban ezt az összefüggést az (1) jelű összefüg­géssel összevetve (9) v = l y is írható. Ebből — mivel a tényleges vízáramlás a vízadórétegnek csupán a pórusaiban megy vég­be — a tényleges vízájamlási sebesség: v t = ­n 0y (10) ahol n 0 a vízadóréteg gravitációs (ún. „szabad") hézagtérfogata. A dúsító létesítmény és a víznyerőhely közötti szivárgási térben a víz által egy dx elemi hosszú­ságú út megtételéhez szükséges idő: d* (ii) Vt q összefüggés szerint alakul. Amennyiben a szivárgó vízrészecskének a dúsító létesítménytől x v illetve x távolságra (a;> x 1) levő szelvények közötti tar­tózkodási ideje {t x^x) vizsgálandó, úgy folyama­tosan összegezni kell azokat a dt részidőket, melyek

Next

/
Oldalképek
Tartalom