Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

2. szám - Dr. Kovács György: A hidrológiai tevékenység szerkezeti jellemzéséről

Dr. Kovács Gy.: A hidrológiai tevékenység Ennek a definíciónak megfelelően minden ta­nulmányt — függetlenül a kutatás során alkal­mazott tudományos elvek jellegétől —- hidroló­giai vizsgálatnak tekintünk, ha annak célja olyan részleteket tartalmaz, mint — a körforgásban kialakuló mozgást fenntartó folyamatok leírása és jellemzése; —- a hidrológiai ciklusban előrehaladó víz és a kör­nyezete között kialakuló kölcsönhatások fel­mérése; — a ciklus különböző szakaszai közötti kapcso­latoknak (pl. a vízcserének) elemzése; — a víznek, mint anyagnak és mozgásának, mint folyamatnak jellemzésére szolgáló paraméte­rek meghatározása a hidrológiai körforgalom egyes szakaszain, valamint az említett jellem­zők közötti összefüggések feltárása. Jóllehet ez a felsorolás közel sem teljes, így is felhasználhatjuk azt vezérfonalként, amikor álta­lánosságban a hidrológiai elemzések érdeklődési körének, határainak és tartalmának megismeré­sére törekszünk, mostani feladatunkban pedig ahhoz) hogy a hidrológia egyes ágainak szerkezeti csoportosítását meghatározzuk. Az előbbi fogalmi meghatározásból következik, hogy egy-egy kuta­tómunka hidrológiai jellege akkor biztosított, ha azokat a szállító és a tározó folyamatokat vizsgál­ja, amelyek a víznek a hidrológiai körforgáson be­lül kialakult mozgását befolyásolják és ez a jelleg független attól, hogy a tanulmányban milyen tu­dományos elveket alkalmaztak a folyamatok elem­zése során [az utóbbiak alapulhatnak fizikai (di­namikai), geológiai, biológiai, vagy kémiai (fizi­kokémiai, kolloidikai) megközelítésen, vagy a vizsgálat felhasználhatja bérmely más érintett tudományszak módszertanát, gyakran ezeknek a különböző módszereknek kombinációit is]. Ez az összefoglalás egyben három lehetséges elvnek az alkalmazását sugalja a különböző hidrológiai vizs­gálatok csoportosításának alapjaként. A hidroló­giai tudományok ágazatait szétválaszthatjuk a­szerint, hogy — a hidrológiai körforgalom melyik ágára terjed­nek ki a vizsgálatok; — mi az az anyag, amelynek mozgását tanulmá­nyozzuk (a víz folyékony, vagy szilárd hal­mazállapota; oldott sók és biológiai összetevők; szilárd részecskék); — milyen az elemzett folyamatoknak, illetőleg a végrehajtott vizsgálatoknak a jellege. A hidrológiai körforgalom szerint végzett csoportosítás A hidrológiai körfolyamatot magát nyilvánva­lóan minden hidrológus jól ismeri. Ezért annak csak általános vázlatát tüntetjük fel az 1. ábrán jelölve azokat a szállító folyamatokat is, amelyek a teljes rendszer elválasztható és önállóan vizsgál­ható alrendszereit egymáshoz kapcsolják. A kör mentén kialakuló, és a víz folyamatos mozgását, valamint tározódását az egyes szakaszokon irá­nyító folyamatok legtermészetesebb csoportosí­tásához a különböző horizontok figyelembe vétele Hidrológiai Közlöny 1981. 2. sz. 59 © 1. ábra. A hidrológiai körfolyamat áttekintő vázlata Puc. 1: Oó3opHaH cxeMa eudp0A0emecK0Z0 Kpyeooöopoma Fig. 1. Diagrammatic representation of the hydrologic cycle nyújt alapot, megkülönböztetve (a) a légkörben, (b) a felszínen és (c) a térszint alatt létrejövő fo­lyamatok vizsgálatát. Az utóbbi két rendszeren belül ésszerű további alrendszerek szétválasztása is: a Föld felszínén ható folyamatok kialakulhatnak — a vízgyűjtőkön; — a folyók és tavak medrében; — a tengerek és óceánok medencéiben; a felszín alatti hidrológiai folyamatok befolyá­solhatják — a talajnedvesség zónáját; — a sekély talajvíz vízjárását; —- a mélységi (réteg-) vizek vízháztartását. Létezik a csoportosításnak az előzőtől teljesen különböző de általánosan elfogadott megközelí­tése, amely a körfolyamat két részét teljesen kii­kön-választja, mint önálló tudományágat ( a hid­rometeorológiát és az oceanográfiát), minthogy azok módszertana alapvetően különbözik a szá­razföldek hidrológiájának vizsgálatában alkalma­zott eljárásoktól. Gyakran a hidrológia kifejezést is egy jobban leszűkített értelemben használjuk és a vizsgálatoknak csak azt a részét jelöljük azzal, ami a légkör, a tengerek és az óceánok említett elkülönítése után visszamarad. Az azonban ebben az esetben is nyilvánvaló, hogy azokat a folyama­tokat, amelyek a hidrológiai ciklus szárazföldi ágát a légkörrel (csapadék és összegzett párolgás), illetőleg a tengerekkel (az óceáni medencék felé irányuló anyag-transzport) összekapcsolja, a visz­szamaradó hidrológiai rendszerben is figyelembe kell vennünk jelentős input, vagy output formá­jában. A horizontok szétválasztása (a kontinensek felszínén és a térszint alatt kialakuló hidrológiai folyamatok elkülönítése), illetőleg azokon belül további alrendszerek megkülönböztetése (a víz­gyűjtők és a medrek a felső szinten, a talajnedves­ség, a sekély talajvíz és a rétegvíz az alsó horizon­ton) akkor is ésszerű, ha csupán a szárazföldi hid­rológiai folyamatokra terjed ki a leszűkített értel­mezés szerint a vizsgálatok köre. Összegezve a hidrológiai körfolyamat szaka­szaihoz kapcsolódó osztályozás előzőekben kifej­tett elveit, az javasolható, hogy a víznek a légkör­ben és az óceánokban kialakuló áramlását és táro­zódását teljesen elkülönítetten vizsgáljuk. Ami­it Talajvíz Rétegvíz

Next

/
Oldalképek
Tartalom