Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

12. szám - Dr. Némedi László–dr. Török Piroska–Pietraskó Gizella: A Ráckevei (Soroksári) Duna-ág bakteriológiai vízminőségét meghatározó budapestiszennyező források

562 Hidrológiai Közlöny 1981. 12. sz. Dr. Némedi L.—Dr. Török P.—Pietraskó G.: A Ráckevei Duna 2. táblázat A Ráckevei (Soroksári) Duna-ág 1953-ban és 1979—80-ltan végzett hossz-szelvény vizsgálatának összehasonlítása a vízbakteriológiai eredmények átlagai alapján TaO/i. 2. Cpaenueanue pe3yAbmamoe U3MepeHUÜ no npodoAbnoMy npocfiuAio lüopoKUiapcKoeo pytcaea JJynan 3a 1979—80 zz. (Ho ycpeditennbiM 3naneHUHM öaKmepuoAozimecKux noKa3ameAeü) 1 =Mecmo omöopa npoöbi, 2=3a IUAK)30M UM. Keauiau, 3 llaxymiü poe, Koonepamue JJyHaii, 55 PKM, 4 =HeneAbCKuü 6)>M. 3aeoú, Mocm Pyőai, 54 picM, 5 = poe HenüoAemu, 51,8 PKM, cőpoc o'iuujenHbix crtiOKOe utiyicc eodoomicmuoü cmaHifuu IOMCHbtü Úeuim, 51,2 picM, 6 = KupaAbepoe, 51,0 PKM, MoAiiap-cuzem, 49,5 PKM, 7 =JJynaxapacmu, 46,0 p«M, TopodcKan tepma Bydaneuima 44,5 PKM 8 =>IUCAO ncuxpotfiuAbiibtx öaKmepuee 1 MA, 9 =IUCAO Me30(JiuAbnbix öanmepuee 1 MA, 10=IUCAO KnocmpuOuee 40 MA, 77 =WCAO KoAufiopMiibix öaKtnepuee 100 MA, 12 =nanaAnocmb CaAbMOHCAA. npuMeiamie: B 1954-M zoóy CaAbMoneAA ne oönapyMceno, cpednue 3navemieH no 1954-y zody ycmanoeAeHbi no 4-M cepuHM; no 1979—80 — no 8-u cepuHM u3Mepenuü Tabelle 2. Vergleichung der in den Jaliren 1953 uiul 1979—80 durchgeführten Langsprofil—Untersuehungen des Donauarmes Ráckeve (Soroksár) auf grund der Durchsc.hnittsdaten der Wasserbakteriologischen Resultate A mintavétel helye Pszichorofll -ir r-, 1 , , . • , i . . • Mezotil haktenbakterium . , , , , i i umszam 1 ml-ben 1 ml-ben Clostrii 40 iium szám Coliform szám ml-ben 100 ml-ben Salmonella előfordulás 1953 1979—80 1953 1979—80 1953 1979— -80 1953 1979—80 1953 1979—80 Kvassay zsilip után Kvassay zsilip után 46 025 10 850 10 837 2 312 49 101 79 500 29 260 0 5 Illatos-árok, 55 fkm Duna Tsz, 55 fkm 91 875 36 800 9 100 1 937 190 71 409 800 16 940 1 3 Csepeli Papírgyár, 54 fkm Gubacsi híd, 54 fkm 87 125 30 125 38 750 8 890 100 116 140 800 135 200 0 5 Népjóléti árok, 51,8 fkm CSM Délpest t.alatt 51,2 fkm 3,4 mül. 1,6 mill. 15 230 4 270 562 89 2,6 mill. 26 280 0 5 Királyerdei v.t.51 fkm Molnár-sziget, 49,5 fkm 207 000 101 000 22 700 11 860 147 79 175 500 30 150 1 4 Dnnaharaszti f.,40 fkm Bp. határ, 44,5 fkm 172 000 64 000 11 270 2 540 59 216 84 600 60 560s 0 4 Meujegyzés: 1958-ban Salmonella-t nem találtak, a két eset S. typhi volt. Az 1953-as átlageredmények 4 vizsgálatsorozat, az 1979—80-as értékek 8 vizsgálatsorozat alapján készültek. nél már kifejezett csökkenés tapasztalható és a l()-as fkm-nél gyakorlatilag megszűnik a bakterioógiai szennyezettség. Az ág Tass-nál a legtisztább. Schiefner és Urbányi [6] 1060—67-ben végeztek komplex higiénés vizsgálatokat. Bakteriológiai szempontból csak a pesterzsébeti szennyvízbevezetés vízminőségrontó hatására hívják fel a figyelmet. A szennyeződés egyértelmű csökkenését tapasztalták a tiszta felszínivíz minőségen belül. Deák és Pénzes [1] valamint Ullrich, Csanády, Deák, Pénzes és Bencze [7] az ág bakteriológiai szennyezettségét a szabad strandok higiénés megítélése szempontjából vizsgálták. (1969-től 1974-ig.) Megállapították, hogy az R(S)T) bakteriológiai vízminősége a korábbi tapasztalatokhoz képest egy osztállyal romlott. Az öntisztulás a folyamatos és nagyfokú terhelés hatására elhúzódóbbá vált. Az ág felső szakasza az enterális kórokozók és a magas bakteriológiai szennyezettség jelenléte miatt fürdésre alkalmatlan és csak az alsó 20 km-es szakaszon érvényesül az öntisztulás hatása. Jelenlegi vizsgálataink csak a fővárosi szakaszra vonatkoznak, de a szennyezettség mértéke és a terhelés aránya alapján felmérhető a bakteriológiai szennyezettség hatása az alsóbb szakaszra is. Az 1. táblázatban az R(S)D mértékadó szennyezőinek átlagos bakteriológiai szennyezettségét mutatjuk be, az 1974 és az 1980 közötti években végzett vizsgálatok alapján. A táblázatból kiderül, hogy a Ráckevei (Soroksári) Duna-ágba jutó vizek kivétel nélkül magas bakteriológiai szennyezettsógűek. A vízminőség szempontjából meghatározó jelentőségű a tápvízként szolgáló TIT. kategóriájú Nagy-Duna, 54%-os Salmonella pozitivitással. Vízhozamát tekintve második helyen áll a CSM Délpesti szenny víztisztítótelep, de a bakteriológiai szennyezettség mértéke szerint az ág legjelentősebb szennyező forrása. Az R(S)D ágba eresztett vizek mindegyike 50%-nál nagyobb Salmonella pozitivitású. Figyelembe véve a hazai tapasztalatokat a Salmonellák túlélésére vonatkozóan [1] nem zárható ki, hogy napjainkban az ág, teljes hosszában, kisebb-nagyobb mértékben Salmonellával fertőzött. A 2. táblázatban a fővárosi ág legrégebbi és legfrissebb bakteriológiai vizsgálati eredményeit hasonlítjuk össze. Az összevetésből kitűnik, hogy az elmúlt 25 évben végzett nagyarányú csatornázás és szennyvíztisztítás ellenére a bakteriológiai szenynyezettség a fővárosi szakaszon gyakorlatilag nem változott. A főváros határánál a vízminőség 111. esetenként IV. kategóriájú. A Salmonella pozitivitás következetesen 50% feletti. A 3. és 4. táblázatban paraméterenként mutatjuk