Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

12. szám - Török László 1930–1981

531 Hidrológiai Közlöny 1981. 11. sz. TÖRÖK LÁSZLÓ (1930—1981) Mely megrendüléssel olvastuk a gyászhírt, amely kérhetetlen tárgyilagossággal értesített arról, hogy Török László okleveles mérnök, főiskolai tanár hivatása teljesítése közben váratlanul elhunyt. Az értelmetlen halál egy olyan vízügyi szakembert ragadott el közülünk, aki egész élete munkájával folyamatosan a magyar vízgazdálkodásért dolgozott és önzetlen oktatómunkával több mint egy évtizeden át nevelte a vízgazdálkodási üzemmérnökök generációit. Török László 1930. augusztus 8-án született Szolnokon. Már a középiskolában, majd az egyetemen kitűnt társai közül a természettudományok felé irányuló érdeklődésével és ez a kielégíthetetlen kíváncsiság az élet rejtelmei iránt végig kísérte egész haláláig. 1952-ben szerzett mérnöki diplomát a Műszaki Egyetemen. Tanulmányai befejeztével tanársegédként kezdte mérnöki pályafutását a Mérnök Kar Vízépítési Tanszékén. Ezt követően a Debreceni Vízügyi Igazgatóságon gyakorlati feladatok egész sorának megoldásával indult el a mérnöki pályán. Az elméletet soha nem tudta elválasztani, elvonatkoztatni a gyakorlati élettől, azt vallotta, hogy: a gyakorlat az elmélet próbaköve. A vízépítőmérnöki gyakorlat során — az árvizekkel való küzdelem, a belvízzel elöntött területek lecsapolása, a folyószabályozás építő feladatai közben — érlelődött meg benne a magyar vízgazdálkodás részfeladatainak elmélete, amelynek továbbadására főiskolai oktatóként vállalkozott 1965ben, a Bajai Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikumban. Oktatómunkája a mintegy tíz éves gazdag szakmai tapasztalat kölcsönözte háttérrel már a kezdet-kezdetén kiemelkedő volt, de ezzel Török László nem volt elégedett. Az oktatás mellett folyamatosan végzett gyakorlati mérnöki munkát és az ezekből szerzett tapasztalatokkal gazdagította, színesítette előadásait, gyakorlati foglalkozásait. Közben az országban szaporodtak a Török László nevét fémjelző vízilétesítmények. Mindenféle mérnöki munkát szívesen vállalt, amiből tanulhatott, amivel gyarapíthatta tapasztalatait. A vízrendezési, mezőgazdasági vízhasznosítási, szennyvizei helyezési feladatok egész sorát tervezte meg oktatómunkája mellett és az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság másodállású dolgozójaként részt vett ezeknek a terveknek a megvalósításában. A mérnöki gyakorlatban való jártassága munkatársai és hallgatói körében nagy tekintélyt vívott ki számára, hallgatói rajongtak érte. A legtermékenyebb évei az 1970-es évek voltak. Részt vett Bács-Kiskun megye öntözésfejlesztési koncepciótervének kidolgozásában; vízkészletfeltárási módszereket dolgozott ki; tagja volt a magyar vízkészletgazdálkodási tervet készítő mérnökközösségnek. Munkássága eljutott az ország határain túlra is. Az új iránti vágy, a megismerés szenvedélye Mongóliába szólította, ahol — a hazainál mostohább körülmények között — három évet dolgozott, 1972-től 1975-ig, a távoli ország vízgazdálkodási kerettervének elkészítésén. Ismerték Török László nevét az Öntözés Nemzetközi Szervezetében (1011)) amelynek konferenciáin több alkalommal részt vett és tanulmányaival gazdagította azok eredményeit. Több alkalommal részt vett és szerepelt középeurópai országok meliorációs kongresszusain. A vízépítőmérnöki munka mellett új megoldások, új technológiák kutatásán dolgozott. Ezek közül kiemelkedik az állattartó telepeken keletkezett hígtrágya, a szennyvíz és szennyvíziszap mezőgazdasági elhelyezése. A kísérleteket Török László nem tudta befejezni, de az eddig megvalósult ilyen öntözőtelepeken számos, a tervezőmunka számára közvetlenül használható műszaki normát, irányelvet rögzített kutatómunkája során. A tudományos megismerés életeleme volt, ezért nem sajnálta a fáradságot, példamutatóan dolgozott az újért. Török László mind mérnöki, mind oktatói tevékenységében következetesen vallotta és példázta, hogy a siker forrása a pontos munka, a részletekbe menő alaposság, a reális követelményállítás, a bátor kezdeményezés. Fáradhatatlan szakmaitársadalmi munkája a társadalom őszinte szolgálata volt. A Magyar Hidrológiai Társaságnak több mint két évtizede tagja volt, majd az utolsó években a Bács-Kiskun megyei Területi Szervezetében vezetőségi tagként dolgozott. A Társaság fórumait, előadóüléseit is felhasználta szakmai vitákra, amelyeken keresztül kikristályosodott egy-egy műszaki megoldás. Török László távozásával egy szakmáját magasfokú hivatástudattal művelő, az ifjúságot különösen szerető munkatársunkat veszítettük el. Olyan személyt, aki a főiskola kiemelkedően képzett oktatója és emellett egyszerű, szerény, nyílt, humánus ember — mérnök — tanár volt egyszemélyben. Aki önzetlen munkával fáradozott a vízgazdálkodási szakemberek képzéséért, aki a vízügyi főiskola szakmai bázisát jelentő oktató-nevelő-tudományszervező tevékenységét országos, megyei, városi, főiskolai, társadalmi vagy éppen igazgatóhelyettesi megbízásában egyaránt lelkesen fejtette ki. Joggal vívta ki a szakma, a munkatársak, a hallgatók, a társadalom tiszteletét. Ez a tisztelet és elismerés jut kifejezésre számos hazai és külföldi kitüntetésében. Török László mérnök, főiskolai tanár, igazgatóhelyettes fáradhatatlanul dolgozott az ország vízgazdálkodásának felvirágoztatásáért, munkáját példamutatóan, szerényen a társadalom szolgálatában végezte. Emlékét megőrizzük! Brachna Lajos