Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
12. szám - Dr. Salánki János–V. Balogh Katalin–Berta Erzsébet: Nehézfémek koncentrációja balatoni állatokban
Dr. Salánki J.—V. Balogh K.—Berta E.: Nehézfémek koncentrációja Hidrológiai Közlöny 1981. 12. sz. 529 10 zp 10": 5; 10 0 £ -10' d 10 : Ch. Cr. 123 4 U.p. 1234 Ac. Ab. I HIIIIV S.I. 7. ábra. A mangán koncentrációja balatoni állatokban (mg/kg szárazsuly) A jelölés az 1. ábráéval megegyező Abb.7. Konzentration des Mangans in den im hatató lebenden Tieren (mg/kg Trockengewicht), Die Bezeichnung stimmt mit jener in der Abb. 1. überevn ciók jóval magasabbnak bizonyultak a többi állat szöveteiben talált értékekhez képest. Ez arra utal, hogy a fémek akkumulációját tekintve eltérő szelektivitás érvényesül az állati planktonban, Chironomidae lárvákban, a kagylókban és halakban, továbbá, hogy a nehézfémakkumuláció nem fokozódik a tápláléklánc hosszabbodásával. Bizonyára a kagylók és halak eltérő életmódjával függ össze e két állatcsoport közötti különbség, és a kagylókban talált magasabb értékek a szűrőtáplálkozási móddal hozhatók kapcsolatba. Ugyanakkor a két halfaj és a két kagylófaj között is adódtak észrevehető különbségek: a ragadozó S. lucioperca L. Cd-, Cu- és Mn-koncentrációja a legtöbb szervben alacsonyabb volt, mint a vegyestáplálkozású A. brama L.-é, kagylók esetében pedig Pb-ból az A. cygnea L.-ben, Hg-ból az U. pictorum L.-ben mértünk magasabb koncentrációkat. Minthogy az üledék nehézfémtartalmában a Balaton hossztengelye mentén nincsenek jelentős különbségek (Müller 1981), ezért arra lehet gondolni, hogy az említett fajok fémkoncentrációjában talált eltérések nem a lokális viszonyok eltéréseit tükrözik, hanem az állatok életmódbeli és méregtelenítési rendszerének különbözőségeivel függnek össze. A nehézfémek szervek közötti megoszlása jellegzetes a kagylóknál és halaknál egyaránt. Kagylóknál a kopoltyú a nehézfémek fő tároló- illetve kötőhelye, míg a halak esetében Hg-ra és Cd-ra a vese, Cu-re pedig a máj bizonyult szelektív tárolónak. A kopoltyúkban való tárolás feltehetően a légzés során a vízből megkötött fémionokra jellemző, a májbani felhalmozás a detoxikáló rendszer működésének eredménye lehet és főként a táplálékkal bekerült fémek kötődéséből származhat. A vese szövetéhez valószínűleg eredettől függetlenül kötődnek azok a nehézfémionok, melyek a keringésben megjelennek, de valamilyen ok miatt nem ürülnek ki, illetve élettani-biokémiai okok miatt tárolásra kerülnek a kiválasztórendszer elemeiben. A koncentrációs faktor nagysága jelzi azokat a szerveket, amelyek szelektíven kötik a különböző nehézfémeket. Feltűnő a kagylók nagyfokú koncentrálóképessége, ami Mn-ra eléri a 10 5 értéket. Az Pb és Cd vízre számított akkumulációja az esetek többségében meghaladta a Hg-ét (1. táblázat) a kiemelten vizsgált szövetekben. Figyelemreméltó, hogy a halak esetében az izomszövet, ami a testsúly legnagyobb részét teszi ki, és élelmezési szempontból a legnagyobb jelentőséggel bír, csak kismértékben halmozza a toxicitási szempontból szóba jövő ionokat. Összefoglalás 1. Vizsgáltuk a Balatonból gyűjtött Chironomidae lárvák és Crustacea plankton, valamint kagylók és halak egyes szerveiben a Hg-, Cd-, Cu-, Pb-, Zn-, Fe- és Mn-koncentrációkat. A talált értékek viszonylag alacsonynak bizonyultak, de a különböző állatok és szervek között jelentős különbségek mutatkoztak. 2. A maximális értékeket Cd-ból az Unió pictorum L., Pb-, Zn- és Mn-ból az Anodonta cygnea L. kopoltyúszövetében, Cu-ből az Abramis brama L. májában, valamint a Crustacea planktonban, Hg-ból és Fe-ból aChironomidae lárvákban mértük. A minimális értékeket többnyire a halak, de főleg a Stizostedion lucioperca L. izomszövetében találtuk. \ 3. A víz fémtartalmához számított koncentrációs faktorértékek a 10 1—10 5 intervallumban találhatók. 10 2, 10 3 értékek fordultak elő a Hg, Cd, Cu és Zn esetében. Az Pb és Fe felhalmozása a Chironomidae lárvákban, a kagylók kopoltyújában 10 4, a Mn-felhalmozás pedig a kagylók kopoltyúszövetében 10 5 nagyságrendű volt. IRODALOM [1] Batley, G. E.—I). Gardner (1977): Sampling and storage of natural waters for trace metál analysis. Water Research, Vol. 11, 745—746. [2J Biró, P.—P. Garádi (1974): Investigations on the growth and population-structuro of bream (Abramis brama L.) at different areas of Laké Balatonthe assessment of mortality and production. Annál. Biot. Tihany, 41, 153—179. [3] Vörstner, U.—F. Prosi (1979): Heavy metál pollution in freshwater ecosystems. In: O. RAVERA (Ed.) Biologioal aspects of freshwater pollution. Pergamon Press. Oxford and New York, 129—161. [4] Gergely, A.—K. Soós—L. Erdélyi—V. Cieleszky (1977): Determination of mereury in fish from rivers and lakes in Hungary by atomié absorption tochnique. Toxicotogy, 7, 349—355.
