Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
11. szám - Dr. Juhász Endre: A regionális szennyvízkezelés rendszerszemléletű felépítése és vizsgálata
Dr. Juhász E.: A regionális szennyvízkezelés Hidrológiai Közlöny 1981. 11. sz. 521 zott „veszély" elhárítására, hanem mint hasznosítható anyagnak gazdaságos felhasználására „előtervezett" módon legyen lehetőség. Egyébként célszerű lenne a csatornázás ill. szennyvízkezelésre korábban készült kerettervet a mai igények figyelembevételével felújítani. Bármennyire is különlegesen hat — a befektetést tekintve mind a szennyvíz, mind a szennyvíziszap napjainkban energia hordozónak tekintendő, s törekedni kell annak a lehetőség szerinti minél szélesebb körben történő felhasználására. A szennyvízkezelés során szétválasztott híg- és szilárdfázis ipari újrahasznosítása (ipari víz, iszapfelhasználás stb.) történhet üzemszerű folyamatossággal, Mezőgazdasági elhelyezés esetén a felhasználás ciklikussága miatt — az egészsésgügyi és környezeti ártalmak kizárása mellett — időszakos tarozásról is gondoskodni kell. A tározás azonban költségnövelő (le-, felrakás, tározótér kialakítás stb.) továbbá a tározás következtében a hasznosítható összetevők kedvezőtlen változáson mennek keresztül. Szerte a világon keresik mind az iszapkezelés, mind az elhelyezés szempontjából a legkedvezőbb megoldást. Több fejlett országban tendencia az utóbbi időben, hogy az iszapot különösebb kezelés nélkül csupán !)4—06% nedvességtartalomig sűrítve mezőgazdasági területen azonnali eltakarás mellett a térszín alá juttassák. (Svájc, Ausztria stb.) A települési szilárd hulladék elhelyezésének kérdése csaknem megegyezik a szennyvíziszap elhelyezési problémáival. Az iszap és a szemét együttes kezelésére számos világcég dolgozott ki eljárást (pl. Danó-, Kneer eljárás) komposzt előállítására, vagy a japán Tezuka megoldás, mely préselés útján építőanyagot állít elő stb. Hazánkban jelenleg a komposzt előállítás látszik az egyik legmegfelelőbb megoldásnak. A hasznosítás feltétele a nemkívánatos anyagok j— fém, üveg, műanyag stb. — leválasztása. Az eljárás előnye, hogy az iszap nem kíván előzetes stabilizálást, igy csökken a szennyvíztisztító telep létesítési és üzemeltetési költsége. Fontos igény, hogy a szemét vagy egyéb töltőanyag és iszap aránya megfelelő legyen. Az így nyert anyag elsősorban talajjavításra alkalmas. A szennyvíziszapnak rendezett depóniába történő lerakása gyorsabban megvalósítható kényszer út, de csak abban az esetben ajánlható, ha az olyan anyagokat is tartalmaz, melyek újrafelhasznosításukat kizárják. A fertőzés és további szennyezés megelőzésére az iszap lehetőleg stabilizált legyen, továbbá a víztartalom ne haladja meg a 70%-ot. A lerakóhelyek tel itődésével a terület eredeti állapotának visszaállítását - rekultivációját — minden esetben meg kell oldani. Az elmúlt évtizedekben a szennyvíziszap hasznosítása teljes mértékben háttérbe szorult. A keletkezett iszapot egyszerűen deponálták. Helyes lenne megvizsgálni az évtizede felhagyott lerakó helyeket, hogy az anyag milyen természetes minőségi változáson ment keresztül, és az esetlegesen kedvezően alakult tulajdonságait hogyan lehet hasznosítani. E kitermeléssel a talajjavító anyag nyerésén túlmenően újabb iszap vagy szemét mennyiség elhelyezésére is nyílik lehetőség. Az iszapgyűjtési, kezelési és elhelyezési folyamat egymásraható több változás függvényeként kezelendő. Már az előtervezések során az egyes változatok gazdaságos elemzésénél másodlagos tényezőként - vizsgálni kell a csupán ártalommentes elhelyezéssel szemben a gazdaságos visszaforgatás ill. az újra felhasználás lehetőségét. A műszaki variánsokat egybevetve a vizsgálatok során a hagyományos értékelemzéses módszer már nem kielégítő. Olyan elemzési eljárást kell alkalmazni, melyben a pénzben közvetlenül ki nem fejezhető fontos és el nem hanyagolható ún. másodlagos tényezők is érvényre juttathatók. Csupán gazdasági oldalról vizsgálva, megközelítően elfogadott álláspont, hogy az egyetlen központi tisztítótelep létesítése addig tekinthető gazdaságosnak, amíg a fajlagos megvalósítási és üzemeltetési költségek csökkenéseiből származó) megtakarítást nem haladja meg az inproduktív (pld. települések közötti nem kihasznált) vezetékek költsége, azaz: n 2 (KEL+K EV)-Z[(K R L + KNÜ) + (K„L + K„;;)]== 0 í ahol KRL ÓS KFIT) a regionális telep létesítési és üzemeltetési költége KJIL ÓS K UIT az összekötő hálózatok létesítési és üzemeltetési költsége K K L és KEÜ a több egyedi tele]) létesítési ós üzemeltetési költsége Kizárva a kényszerítő okokat a fenti összefüggés figyelembevételére több műszaki változat kidolgozásából lehet ill. kell a legmegfelelőbb megoldást kiválasztani. Az így kialakított gyűjtő, tisztító és elhelyezőrendszerek változatainak összehasonlítására alkalmazható a rendszerszemléletű többcélú értékelés módszere. . Mind az elsődleges, mind a másodlagos tényezők érvényre juttatására célfüggvények írhatók fel, melyek különböző független változó szerint o] )t i malizálhatók. A megfelelő matematikai műveletek elvégzése során eljuthatunk egy ún. használhatósági függvényhez, melyből meghatározható) a vizsgált változatokban szereplő legelőnyösebb megoldás, a keresett műszaki — gazdasági optimum. A szennyvíztisztítás rendszerelméleti értékeléséhez a legfontosabb befolyásoló ill. meghatározó tényezőket egy összefoglaló javasolt csoportosításban a 6. sz. ábra mutatja be. Természetes, hogy ez az összeállítás mó>dosítható, kiegészíthető, szükség szerint tovább fejleszthető. Az elemzés folyamán szét kell választani a létesítési és üzemeltetési költségeket közvetlenül kifejező primér tényezőket a mérhető értéket közvetlenül nem reprezentáló másodlagos, építési, üzemeltetési, egészségügyi, hasznosíthatósági és egyéb — tényezőktől.
