Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

11. szám - Dr. Juhász Endre: A regionális szennyvízkezelés rendszerszemléletű felépítése és vizsgálata

518 Hidrológiai Közlöny 1981. 11. sz. Dr. Juhász E,: A regionális szennyvízkezelés H[m

3/h] Q.

I=f

I(t)-a

1sinb

1t+c

1 Q [rrP/h] afmfhj Qhmox 4. ábra. Az eijijes településekre jellemzett, napra vonatkoztatott transzformált hozam görbék alakulása Puc. 4. Kpueue dofíeeauun xapuianepubix öneü ÖAH omáeAbubix iiaceAetnibix nywcmoe Fig. 4. Variations in the runoff curves related to representative days for the individual communities. kítását (pl. megyék gazdasági ütemezése nehezen egyeztethető)* Ez utóbbi megjegyzés egyben azt is maga után vonja, hogy valamennyi regionális rendszert koordináltan, célcsoportos hitelkeretből és központi irányítás mellett célszerű szervezni. A szennyvíz illetőleg szennyvíziszap kezelő rendszereket gyakorlatilag három fő folyamatra célszerű elkülöníteni, melyek: — a gyűjtés folyamata (G) — a kezelés folyamata (K) — az elhelyezés folyamata (E) A regionális rendszer (R) folyamatai közötti függvénykapcsolat az alábbiak szerint fejezhető ki: n k m A = 1 i = l )=• 1 Nem csatornázott területről származó szippantott fekália vagy kisebb tisztítótelepről származó iszaj) járművel történő szállítása esetében a távolság függvényében "átrakó állomások" alakíthatók ki, ahonnan — a gyűjtést végző kisebb térfogati! járművekkel ellentétben nagytérfogatú nagy távolságra szállító egységek gazdaságosabban üzemeltethetők, amennyiben a közúti (híd, burkolat stb.) feltételek ezt lehetővé teszik. E megoldás a térségi iszapkezelési módszer technológiai kialakításában (3. ábra) természetszerűleg alapmegoldásként is szerepel. A gazdaságos csatorna keresztszelvény és átemelő telepek kialakításához vizsgáljuk meg egy elválasztott, soros kiépítésű rendszert, mely esetl>en a település belső hálózata gravitációs, továbbá két szomszédos település vagy településrész egymáshoz csatlakoztatása átemelő telep és nyomócső közbeiktatásával történik. A hazai gyakorlatban ez a kialakítási forma a legáltalánosabb. Meg kell jegyezni, hogy nagyobb városaink kiterjedt, több átemelővel üzemelő hálózatai is regionális rendszerként foghatók fel, ill. regionális rendszerként kezelhetők. Valamennyi telepiilésre vagy településrészre meghatározható egy-egy önmagára jellemző és 24 órás periódus időt magába foglaló kiegyenlítő lefolyási görbe (megközelítőleg normál eloszlási függvény görbe), melynek karaktere egyszerűbben kifejezhető ill. kezelhető egy transzformált félsinus függvény vonallal. A görbék függvényformában kifejezhetők: Q> =«, sin V+q=f

7(<) Q" =a

2 sin b

2t+c

2=f"(t) Q» =a

n sin b

nt-\-c

n =f

n(í) ahol (a), (b), (c) tényezők a hálózat és a ki bocsátás ismeretében meghatározhatók, a ,,t" értékei 0 és 24 h között változnak (4. ábra). Az egy-egy településre jellemző lefolyási csúcsértékek az alábbi ismert összefüggés alapján kifejezhetők, azaz: Qh niax =Z

1 • Qd =f

yWmax QÍ/max —Z^ • ($} =f/^(í)niax Ql m

a*=Z"-ed=f"Wmax ,,z" értéke a település nagyságától függően általában 18' 1 között változik. A korábban alkalmazott azon elv — mely szerint az átemelő rendszert (átemelő, nyomóvezeték) a mögöttes terület összes szennyvízmennyisége egyszerre terhel — elavult és túlméretezést eredményezett, bár meg kell azonban jegyezni, hogy a fajlagos vízmennyiségek növekedése miatt ez a túlméretezés több helyen — ugyan nem tudatosan — de a későbbiekben előnyössé vált. Ismert tény, hogy a részterületeken a „fogyasztási" csúcsok gyakorlatilag azonos időben keletkeznek. Az egyes települések jellegétől függően az átemelőiknél jelentkező csúcsértékek viszont egymáshoz képest ±At időeltolódással alakulnak ki. Csúcsidőszakban a kis tározó térfogatú (pl.