Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
11. szám - Dr. Juhász József: Nagykiterjedésű földalatti műtárgyak talajvízre gyakorolt hatásának vizsgálata
480 Hidrológiai Közlöny 1981. 11. sz. Dr. Juhász J.: Nagy kiterjedésű föld alatti 10. ábra. A dominancia terület Puc. 10. Oönacmb doMuuaHifuu Abb. 10. Das Dominanz-Gebiet vízszintes irányú változékonyság és a függőlegesen általában egy-egy jellemzővel adott átlagadatok figyelembevételével a hálózatos számítási módszert célszerű alkalmazni. A vizsgálati hálózat irányát célszerű a vizsgált műtárgy határvonalain fektetni a műtárgy körüli eredmények pontosságának biztosítására (8. ábra). A hálózat sűrűségét a határvonal szabdalt volta és a mélyépítési létesítmény nagysága és elhelyezkedése szabja meg. Mindenképpen szükséges, hogy a létesítmény legalább nyolc hálózati pontban megjelenjen. Minél több hálózati pontban jelenik meg, annál pontosabb lesz az általa saját környezetében kiváltott módosulás meghatározása. A távolabbi területeken a feleslegesen részletes számítások elkerülésére célszerű lehet a műtárgy körül a hálózat ritkítása. A továbbiakban a kialakított hálózati pontokban a térképről leolvassuk a számításhoz szükséges értékeket és a Darcy-tételt elfogadva felállítjuk az egy hálóponton érvényes vízháztartási egyenletet az alábbi meggondolások alapján (9. ábra). A Q c s (x, y) beszivárgó vízhozam egy hálóponton egyenlő az egységnyi területre beszivárgó q c s fajlagos hozam és a dominancia terület (AF C S) szorzataival. A dominancia terület lehet a teljes hálóterület vagy annak egy része (10. ábra). A párolgás meghatározása meglehetősen nehéz, különösen beépített területen. Sok esetben csak analógia alapján lehet megadni kisebb-nagyobb pontossággal. A Q v(x, y, z) párolgó vízhozamot a Q p AF P összefüggésből kapjuk. A vizsgált területen hasonlóan járunk el a Q a Qb és <2, meghatározásánál is. Természetesen csak azokon a belső rácspontokon adunk zérustól eltérő értéket, ahol a dominancia területén megjelennek. Jelen esetben a dominancia területek a foltok széleire eső belső rácspontokon lehetnek AF-né\ kisebbek is. Ha a Q a vagy vonal mentén jelenik meg [pl. szerkezeti vonal (7., 8. ábra), vagy drén], úgy a vonalhoz legközelebb eső hálópontokban jelentetjük meg értékét. A belső hálópontokon oldalirányban áramló hozam különbsége (9. ábra) AQ,j = Q, n — Qái az ami az összenyomhatatlannak tekintett víz kontinuitási feltételének megfelelően a vízháztartás egyensúlyát fenntartja. AQá a dominancia területre oldalról befolyó (Qá^i) és onnan oldalirányban távozó (Q,Í 2L. 2) vízhozam különbsége: AQi=qáiL 1 — q a 2L 2, lamináris áramlás esetén AQ á =div [k(x, y)AF/(x, y, H) grad H], ahol AF SJ H (x,y) db =H(a-, y)B. Itt B az áramlásra merőleges dominancia szélesség. Egyszerű formát kapunk, ha bevezetjük a vízvezetőképességet (transzmisszibilitást) T(x, y, II) — =k(x, y) AF. A AF területen At idő alatt tározódó vízmenynyiség T =n 0(x, y) Ml At u v' dt formában adódik. így egy hálópont közvetlen környezetére a vízháztartási egyenlet: q c s(x, y) -AFcs(x, y)-q P(x, y)AF p(x, y) J rQa JrQb-G/+div [k(x, y, H)AF f(x, y, II) grad II(x, y, í)] = dH =n 0(x, y) dt (1) Beépített területen a csapadék sokszor nem táplálja a talajvizet az egész AF területen, hanem annak csak egy részén (10. ábra) (AF C S<AF). A számításnál egyszerűbb megoldás ilyenkor ha nem a dominancia felületet csökkentjük, hanem a beszivárgó hozamot a felületek arányában. , _ AF C S qcs —qcs s így a hálópontnál figyelembe veendő beszivárgó hozam q' c sAF lesz. Hasonló módon járhatunk el a többi, felülről, illetve alulról jelentkező készletmódosító tényezőnél. Fentiek, valamint a vízvezetőképesség figyelembevételével az egy belső hálópontra vonatkozó vízháztartási egyenlet: (q'cs-q P)AF+Q a+Qb^Qi + +div [T(x, y, H) grad H(x, y, f)] = =n 0(x, y) —— . (2) A terület határpontjain elvileg időben változó kerületi feltételekkel számolunk. A vizsgálat első része azonban a kiinduló adatok ellenőrzése és az ellentmondások megszüntetése, amihez a kvázi permanens állapot felvételt használjuk fel. Ekkor tehát a kerületi feltételeket időtől függetlennek tekintjük. A magasabb terület felőli határ hálópontokon az oldalirányú táplálás háromféle módon jelentkezik. Azon a szakaszon, ahol sikerül a határt talajvízválasztón vezetni, ott Q n =ALq o=0. Itt AL a do-
