Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

10. szám - Dr. Kelemen Borbála–Tarján Lászlóné: A közegészségügyileg veszélyeztetett települések vízellátása

458 Hidrológiai Közlöny 1981. 10. sz. Nekrológ A közegészségügyileg veszélyeztetett települések vízellátása DR. KELEMEN B O R B Á L A*— T A R J A N LÁSZLÓ NÉ** 1. Bevezetés: a községek jelenlegi vízellátási helyzete Az utóbbi évtizedek rohamos technikai fejlődése, a népesség növekedése, a lakáskultúra emelkedése egyre fokozódó igényt támaszt a közművesítéssel, a vezetékes ivóvízellátással szemben. A vízellátásban mennyiségi és minőségi oldalon egyaránt problémák jelentkeznek. Magyarországon a vezetékes vízellátottság aránya a felszabadulás előtt mindössze 22%-ot ért, el, 1945. után a fejlesztés tehát alacsony szintről, jelentős területi aránytalansággal, nehéz körülmények között indulhatott. 1945. előtt a községek vezetékes vízellátása elsősorban valamilyen ipari üzem vagy bánya dolgozóinak ellátására létesült, ós a lakosságnak csak igen szűk körét érintette. A községi lakosság vízellátásának fejlődése a felszabadulás után szorosan összefügg a település fejlődésével. A vezetékes vízellátás fejlődése 19tS0. után — a társulati program beindulásával — gyorsult fel nagy mértékben. Az V. ötéves tervidőszakban az OT, az OVII és a megyei tanácsok fokozott gondot fordítottak a községek vízellátásának fejlesztésére. A középtávú tefv szerint 1976—80. között 250—300 község, mintegy 7—800 ezer lakosának vízellátása oldódik meg, kereken 5 milliárd Ft ráfordítással, társulati formában. A vezetékes vízellátásban részesülő lakosság aránya az V. ötéves tervidőszak végére országosan mintegy 74%-ra növekedett, ezen belül a községi lakosság ellátottsági aránya, mintegy 45%-ra tehető. Igen nagy a különbség még napjainkban is a városok és a községek ellátottsága között. Az Országos Vízügyi Hivatal és az Egészségügyi Minisztérium a területi vízügyi, egészségügyi és tanácsi szervek bevonásával 1977-ben a községek vízellátási helyzetének pontos meghatározására országos felmérést végzett. A felmérés szerint 1980 végén az ország 3088 községének, közel 50%-a — 1457 település — közüzemi vagy egyéb (intézményi, üzemi, TSz) vízműről ellátott. A vezetékes vízellátással nem rendelkező 1631 település közül 691 helyen van az egészségügyi szervek által megfelelőnek minősített vizet adó fúrt vagy ásott közkút, 940 helyen viszont a talajvízre telepített ásott közkutak és magánkutak vize nem elégíti ki közegészségügyi előírásokat, sőt a víz minőségének további romlása várható. A felmérés részletes eredményeit és a veszélyeztetettségi sorolást az 1. táblázat tartalmazza. A közkutas vízellátás problémái az ország területén nem egyenletesen jelentkeznek. Az alföldi megyékben gyakorlatilag az V. ötéves tervidőszak végére befejezettnek tekinthető a falvak vízművesítése; kivétel Szabolcs megye, ahol viszont kielégítő a közkutas vízellátás. A legrosszabb a helyzet az aprófalvas település-szerkezetű Borsod, Baranya, Somogy, Vas és Zala megyékben, ahol 769 településen nincs egyetlen, megfelelő minőségű vizet adó közkút sem. * Egészségügyi Minisztérium, Budapest. ** Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. Leggyakrabban előforduló és legártalmasabb szennyeződés a nitrát, de igen gyakori a magas vas, mangán, nitrit és ammónia előfordulás, egyes területeken a víz magas keménysége vagy bakteriális szennyezettsége okoz problémát. 2. Magyarország vízkészleteinek vizsgálata a nitráttartalom szempontjából A felszín alatti vizek nitrát-szennyezettsége az elmúlt 30 évben a fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkező országokban mindenütt egyre fenyegetőbb jelenséggé vált. Hazánkban a régi települések környezetében, elsősorban sík vidéken, ahol a talajvíz mozgása csekély, és a vízszint a terepszinthez közel helyezkedik el, a talajvíz nitráttartalma a lakott települések egyes körzeteiben régen is kimutatható volt. A lakott területektől távolabbi területeken viszont két évtizeddel ezelőtt a talajvíz nem, vagy csak gyenge nyomokban tartalmazott nitrátot, számos községi és városi vízmű erre települt. Napjaink új veszélye, hogy a talajvíz nitráttartalma a lakott területeken kívül is erősen növekszik, ami a mezőgazdaság intenzifikálásával, elsősorban a nitrogénműtrágyák fokozott felhasználásával függ össze. A nitrátosodási folyamatot kiváltó további okok: az ipar ós a települések egyre növekvő mennyiségű elvezetésre, illetve tisztításra nem kerülő szennyvizei, a nem megfelelően tárolt, illetve kezelt ipari és települési hulladékok, a szakosított állattartó telepek nem szakszerűen hasznosított hígtrágyája, valamint a vízrendezés hiánya. A vízügyi igazgatóságok 1979. évi vízmű felülvizsgálatai, illetve az erre épülő VGI-tanulmány egyértelműen kimondja, hogy a felszín alatti vízkészletek közül a nyitott karsztok és a felszín közeli talajvizek természetes védettsége nem kielégítő, a nitrátosodási folyamat hosszabb idősort vizsgálva növekvő tendenciát mutat. A vizsgálati adatok szerint ma hazánkban a nitrit-nitrát szennyezettség által veszélyeztetett vízművek kapacitása kereken 167 000 m

3/nap (79 db átlagosan 2—2500 m

3/nap kapacitású vízmű), ami közüzemi vízművek összakapacitásának 5,6%-a. Összevetve a közkutas és közműves vízellátásra vonatkozó felmérések eredményeit megállapíthatjuk, hogy hazánk területén a meglévő népsűrűség és az egyre emelkedő termelési színvonal mellett minden nyitott vízadó rendszer eleve veszélyeztetett. A talajvízre telepített köz- és magánkutak védelme szinte lehetetlen, az elkövetkezendő időszakban számítani kell arra, hogy az eddig megfelelő minőségű vizet adó ásott kutakkal rendelkező települések is közegészségügyileg veszélyeztetetté válnak, és a vízművesítési programtól függetlenül, soron kívül kell a lakosság egészséges ivóvíz-