Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
10. szám - Almássy Endre–Deák Béláné: A közműves vízellátás bázisául szolgáló vízkészletek mennyiségi és minőségi alakulása
Almássy E.—Deák B.-né A közműves vízellátás Hidrológiai Közlöny 1981. 10. sz. 449 való hasznosíthatóság szempontjából I. osztályú, 65%-a II. osztályú, mintegy 5%-a III. osztályú. Nagyvonalú bontásban vízfolyásonként: a Duna lefolyásának 25%-a I. o., 75%-a II. o. minőségű, a Tiszában 49% az I. o., 51%-a II. o. lefolyás, a Drávában 29% az I. o., 39% a II. o. és 32% a II. o. vízminőség. Az előzőek szerint a két kisvízi hónapban a lefolyás az átlagosnak mintegy felére csökken. Feltételezve, hogy a vízfolyások szennyezőanyag terhelése ebben az időszakban ugyanannyi, mint máskor — jobb szempont hiányában az is elfogadhatónak látszik, hogy az ilyenkor lefolyó víz egy minőségi osztállyal rosszabbá válik. Ekkor az összes lefolyásban már nincs I. o. vízminőség, a lefolyás 30%-a II. o. minőségű, 65%-a III. o. és 5%-a IV. osztályú. A felszín alatti vizek minőségét számbavéve, célszerűnek látszik különválasztani azokat a vízminőségi jellemzőket, amelyek a ma rutinszerűen alkalmazott vízkezelési technológiákkal biztonságosan kiküszöbölhetők azoktól, amelyek ma és a belátható jövőben nem távolíthatók el a vízből ilyen technológiákkal. Az első csoportba tartozó vizek szennyezettségeire jellemző pl. a vas és a mangán, a második csoportra pl. a nitrát, nitrit, ammónia. Az előző fejezet megállapításaiból következik, hogy a távlatban figyelembe vehető felszín alatti vízkészletből védett körülmények közül származik mintegy 7,0 millió m 3/d vízmennyiség, a vízkészlet fele, míg a másik fele gyengén védett körülmények közül származik. Megalapozottan feltételezhető, hogy a védettséget biztosító természeti körülmények fenntarthatók, ezért a kellő biztonsággal számításba vehető vízkészletek csoportjába soroljuk azokat, amelyek ma védett körülmények között fordulnak elő. Feltételezzük, hogy a gyengén védett készleteknek csak a fele esetében lehet olyan hatékony intézkedéseket hozni, amelyek eredményeként azok kellő biztonsággal vehetők számításba. Ekkor a 14,5 millió m 3/d tartósan hasznosítható vízkészletből biztonságosan számításba vehető 10,5 millió m 3/d, a vízkészlet 72%-a. Ennek megoszlása víztípusonként: Víztípus Biztonságosan Bizonyta- Összes számításba ve- lanul vehehető tő számítás[]0 6m 3/d] [%] [10 6m 3/d] [%] [lOW/d] [<>/ 0] Rétegvíz 6,40 44 — — 6,4 44 Karsztvíz 0,65 4,5 0,65 4,5 1,3 9 Partiszűrésű víz 2,90 20,0 2,90 20,0 5,8 40 Alluviumok, 2,90 20,0 5,8 hordalékkúpok, kavicsmezők 0,5 3,5 0,50 3,5 1,0 7 Összesen 10,45 72,0 4,05 28,0 14,5 100 Néhány következtetés: - a kimutatott felszín alatti vízkészletnek mindössze 28%-a vehető bizonytalanul számításba; ez a kategória azonban azt jelenti, hogy mindig szükséges valamely védelmi intézkedés; egyedi mérlegelés nélkül nem állapítható meg, hogy az intézkedést érdemes-e még meghozni továbbá, hogy milyen esélye van az intézkedés eredményességének ; — az előző gondolatot figyelembe véve megállapítható, hogy akár a parti szűrésű, akár a karsztvíz esetében jól megalapozott védelmi intézkedések kellenek ahhoz, hogy erről a készletről ne kelljen lemondani, de valószínű, hogy nem tudunk majd minden szükséges helyen, minden szükséges intézkedést megtenni; — a mintegy 4 millió m : !/d csak bizonytalanul számításba vehető vízmennyiség okozta gondokat fokozhatja az az ismeret, hogy ennek jelentős része a parti szűrésű vizek között fordul elő, melyek a leginkább alkalmasak koncentrált nagy vízkivételek kialakítására; — a 6,4 millió m 3/d' vízmennyiség biztonságosan vehető számításba rétegvízből, azonban figyelembe kell venni, hogy ez a vízmennyiség kevésbé alkalmas koncentrált vízkivételek kialakítására. Az utóbbi két fejezetből elsősorban a teendők kiemelését érdemes elvégezni: — a mainál sokkal megbízhatóbban kell ismernünk a vízelőfordulásokat a helyük, a gazdaságosan kitermelhető mennyiségük, az ivóvízellátásban számításba vehető megbízhatóságuk szerint; — a mainál jobban ki kell munkálni a védelmi intézkedések alapjait és magukat az intézkedéseket is; — a védelmi intézkedéseket következetesen meg kell tenni és teljesítésüket ellenőrizni kell. 2. A vízminőség alakulása és kapcsolata a vízkezeléssel 2.1 A vízkezelés a jelenlegi ivóvízellátásban A közüzemi ivóvízművekbon termelt víznek mintegy 85%-a kap jelenleg valamilyen kezelést. Ebből a felszíni vízkivételek 100%-át, a felszín alattiak?iak pedig 83%-át kezelik. A felszín alatti képződményekből nyert vizek kezelése nagyobb részben vas- és mangántalanítást, kisebb részben szűrést, emellett savtalanítást, gázmentesítést, elvétve iilepítést jelent, s a termelt víz nagy részét klórozzák. A kezelési módok megoszlása számszerűen: 13,5% 6,2% 1,2% 0,8% 0,1% 75,7% A klórozás aránya a fővárosi parti szűrésű vizek kezelésével ugrásszerűen megnövekedett. A felszín alatti vizek kezelésének területi megoszlását vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy az alföldi vízművek 3/4—4/5-ánél a Dunántúlon és Észak-Magyarországon a vízművek 1/4—1/3-ánál szükséges a vas- és mangántalanítás. Ez az arány növekszik a gázmentesítés belépésével, mert a levegőztetés során az ivóvízben még megengedett vas- és mangántalanítás szűrés savtalanítás egyéb (derítés, gázmentesítés) ülepítés klórozás
