Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

10. szám - Almássy Endre–Deák Béláné: A közműves vízellátás bázisául szolgáló vízkészletek mennyiségi és minőségi alakulása

446 Hidrológiai Közlöny 1981. 10. sz. Nekrológ A közműves vízellátás bázisául szolgáló vízkészletek mennyiségi és minőségi alakulása ALMÁS SY ENDS E»—D E Á K BÉLÁN É* Bevezetés Ennek a közleménynek a megjelenésekor sok a megválaszolatlan kérdés a közműves ivóvízellátás jövőjével foglalkozó szakkörökben. Ezek közül né­hány: hogyan alakuljon a felszíni és felszín alatti víznyerés aránya? Elegendő lesz-e a rendelkezésre álló vízkészlet az igények biztonságos kielégítésé­hez? Biztosítható lesz-e a megfelelő vízminőség? Továbbá: kivédhető-e a felszínalatti vizeinkben helyenként tapasztalt vízminőségromlás? A kellő vízminőséget a szennyező források felszámolásával, vagy vízkezelési technológiával kell-e ellensúlyoz­ni? Az említett kevés és nem említett sok hasonló kérdésre sokféle választ találhatunk. A válaszolók általában óvatosan fogalmaznak, többnyire azért, mert hiányoznak az állásfoglalásokat egyértelműen alátámasztó, szisztematikus vizsgálati eredmények. S mivel a közlemény íróinak sem áll rendelkezésük­re ilyen eredmény, véleményük értéke attól függ, mennyire sikerült a valósághoz híven megítél­niük a hiányos adatokat, ismereteket. Megnyug­tató, hogy rövid időn belül ennél pontosabb vá­laszt lehet adni a kérdésekre, mivel több olyan fel­mérés, vizsgálat fejeződik be, mások pedig meg­kezdődnek, amelyek alapot nyújtanak annak ki­munkálásához . 1. A közüzemi ivóvízellátás bázisaként számbavehető vízkészletek hidrológiai­hidrogeológiai adottságai 1.1 A vízkészletek elhelyezkedése Hazánk vízgazdálkodásának adottságait meg­határozza az ország medence jellege. Ennek az a következménye, hogy a felszíni vízkészleteknek csak mintegy 5%-a keletkezik Magyarországon, az itt lehulló csapadékból. A többi a környező or­szágokból érkezik a vízfolyások medrében, meny­nyiségében és minőségében mindazt a tulajdon­ságot hordozva, ami a határon kívüli beavatkozá­sok következménye. Ez a vízkészlet a vízfolyások medréhez kötött; sokéves átlagban mintegy 63%-a a Dunában, 21%-a a Tiszában, 16%-a a Drávában, illetve ezek mel lékfolyásaiban fordul elő. A medence jelleg következménye, hogy a fel­színalatti vízkészlet részben a mélybe süllyedt, a pe­remeken pedig a felszínen is megtalálható alaphegy­ség ben, illetve az arra rárakódott laza törmelékes, rétegzett víztartó képződményekben helyezkedik el. A vízzáró képződmények közötti víz vezető réte­gekben fordul elő a rétegvíz, amely nehezen követ­hető áttételekkel kapcsolatba kerülhet az általában a legfelső vízzáró réteg fölötti talajvízzel. A vízfolyá­sokat kísérik a környezetüktől többé-kevésbé jól * Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. elkülönülő képződmények, mint a Duna vízrend­szerében a kavicsterraszok, a Tisza völgyében az ennél finomabb szemcseösszetételű képződmé­nyek. Ilyen képződmények hordalékkúpok formá­jában, vagy az ősmedrek egykori vonulatát mutat­va, a vízfolyásoktól távol is megtalálhatók. Ezek­ben a képződményekben megtalálható ún. parti­szűrésű vizek szerepe különösen fontos a közműves ivóvízellátásban. A középkori karbonátos kőzetek a Bakonyban, Gerecsében, Bükkben, az Aggteleki hegységben, a Mecsekben és a Villányi hegység­ben jelentős mennyiségű karsztvizet tartalmaznak repedéseikben, járataikban. A felszín alatti víz kevésbé helyhez kötött, mint a felszíni víz és változásai lassúbbak annál. Mennyi­ségükben legjelentősebb partiszűrésű vízkészle­tek a Duna, Dráva, Mura és Rába mentén helyez­kednek el, ezek természetéhez hasonló vízelőfor­dulások vannak a Tisza mentén is, együttesen mintegy 250 km hosszúságú partszakaszon. A hor­dalékkúpok vizei főként DK-Magyarország terüle­tén, továbbá a Sajó-Hernád-Tisza szögletében ta­lálhatók és ide soroljuk a Kis-Alföld nagy vastag­ságú kavicsos képződményeit is. Felszínközeli ka­vicsos képződmények kísérik a Bükk és a Mátra lábát, míg a Duna ősmedre — nagyobb mélység­ben — az Alföldön nyomozható egészen Szegedig. Rétegvizek az országnak közel 2/3-án, mintegy 64 000 km 2 területen találhatók. A víztartó kép­ződmények kifejlődése eltérő az ország keleti és nyugati részén: a Dunától keletre a több száz méter vastagságú pleisztocén képződmények uralkodnak. Ezekben túlnyomó a jó víz vezetőképességű, főként homokos üledékek aránya és jó a kommunikáció a rétegek között, valamint a felszínnel is. A Dunán­túlt főként a pannon képződmények jelenléte jel­lemzi, amelyben nagyobb vastagságú, rossz víz ve­zetőképességű anyagok között vékony vízvezető rétegek helyezkednek el. Ezek kommunikációja kevésbé jó, vízadóképességük korlátozottabb mint­áz ország egyéb részein. A karsztvizek előfordulásának kiterjedése mint­egy 40 000 km 2, az ország területének közel a fele. Ebből mintegy 25 000 km 2 az a terület, amelyen a közműves ivóvízellátás szempontjából gazdasá­gosan elérhető a karsztvíz. 1.2 Mennyiségi jellemzésük A hazánkban keletkező felszíni vízmennyiség sokéves átlagértéke 6 xl0 , J m 3/év. Ugyancsak sok­éves átlagban mintegy 118 X10° m 3/év vízmennyi­ség áramlik át hazánk területén. Ennek egy részére igényt tarthatnak mind a fölöttünk, mind az alat­tunk fekvő országok. Ha a számunkra kedvezőtlen helyzetet kívánjuk vizsgálni, akkor abból indul­hatunk ki, hogy minden ország igényt tarthat a határához érkező vízmennyiség felére és köteles

Next

/
Oldalképek
Tartalom