Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

10. szám - Rácz Tamás†–Perecsi Ferenc: A takarékosság és az intenzív fejlesztés elvei és lehetőségei a településvízgazdálkodásban

440 Hidrológiai Közlöny 1981. 10. sz. Rácz T.—Perecsi F.: A takarékosság és az intenzív (beruházásban és üzemeltetésben egyaránt) növekszik a vízkezelés jelentősége és költsége. A vezetékes vízellátás fejlesztési ütemétől jóval elmaradt a csatornázás üteme (2. ábra). A vezetékes vízzel ellátott lakóházak, üzemek és intézmények zárt csatornahálózata csak részben épült ki, ezért a keletkező szennyvizek elvezetése, tisztítása és befogadóba való veze­tése nem tekinthető megnyugtatóan megol­dottnak (3. ábra), a szennyvizek jelentős része űrgödrökben vagy szikkasztókba jut. A víz­ellátás és a csatornázásfejlesztésnek arány­talanságát mélyíti az a tény, hogy a közcsa­tornába elvezetett szennyvizeknek is csak egy hányadát tisztítják meg. A csatornafejlesztést nehezíti a beruházások magas költségigénye, de az elmaradásnak szubjektív okai is vannak. A csatornázásnak, főleg a szennyvíztisztításnak— hiányzik az ipari tömegigénye. Elfogadhatatlan például a hazai iparfejlesztésnek sokszor tapasztalható gya­korlata, hogy külföldről átveszik a legkorsze­rűbb termelési technológiákat és az anyagi megtakarítás legfőbb lehetőségének a szenny­víztisztítási technológiák csökkentését vagy elhagyását tartják. A vízellátás és csatornázás fejlesztéséhez képest a fürdőfejlesztésnek kisebb súlya van a víz­gazdálkodás kereteiben. Ez a sorolás a gazda­sági lehetőségek határainak oldaláról, illetve a feladatok társadalmi-gazdasági mérlegeléséből Ellátottság —o— Víz [%] —o— Csatorna 100 3. ábra, Közüzemi vízművek és szennyvíztisztítók kapaci­tása és az elvezetett szennyvíz mennyisége 1947—80. között Puc. 3. JJmiaMUKa MOUjHocmeü numebeeux eodo3a6opoe, eodoouucmHbix cmaiiijuü u omeedenun cmnuiibtx eod e nepuod 1947—1980 ez. Abb. 3. Kapazitat der öffentlichen Wasserwerke und Abwasscrklaranlagen und die Menge des abgeleiteten Abicassers zwischen 1947—19S0 adódik, de távolról sem jelenti azt, hogy a fürdőfejlesztés iránti társadalmi igény ne lenne feszítő és reális. Megállapítható, hogy az elért komoly ered­mények (országos jelentőségű fürdőink fej­lesztése, a budapesti fürdők rekonstrukciójának megkezdése, városi fürdők építése stb. ) mellett sem kielégítő a fürdőfejlesztés üteme. Ilyen vonatkozásban is felvetődnek szubjektív, szemléleti kérdések: például az, hogy az idegen­forgalom nagymértékben számol hazai für­dőink vonzerejével, ehhez képest sokkal szeré­nyebb mértékben járul hozzá e fürdők fejlesz­téséhez. A fejlődés várható tendenciái és a gazdasági lehetőségek A szocialista Magyarország jelentős erőfeszíté­seket tett tehát víziközmű elmaradásának pót­lására és a népgazdaság jelentős áldozatokat vállalat azért, hogy az életszínvonalemelési az ipar és mezőgazdaság fejlesztési céljait a település­vízgazdálkodás eszközeivel is megvalósíthassa. Az elmúlt évek fejlesztési mérlegét megvonva megállapítható, hogy az elmúlt húsz év dinamikus fejlődése során lényegében sikerült a társadalom és a népgazdaság álta kitűzött célokat elérni, de ez a fejlődés magán hordozza az adott időszak tár­sadalmi-gazdasági jegyeit. Az elkövetkező gazdasági időszak szükségessé teszi fejlesztési munkánk rendjének és módszereink felülvizsgálatát. A magyar né](gazdaság egészének — ezen belül a vízgazdálkodásnak is — az eddigi­nél szerényebb fejlesztési lehetőségei mellett a meglévő hazai erőforrások és létesítmények, kapa­citások lényegesen jobb kihasználásával kell fel­adatát teljesítenie. Éppen ezért a fejlesztési fel­adatok gondos mérlegelésével és a feladatok meg­fontol rangsorolásával — és az ez által okozott hatások számbavételével — intenzív, belső tarta­lékot mozgósító üzemeltetésre kell felkészülni. A gazdaságpolitika célkitűzéseit és módozatait alapvetően a világgazdasági és a magyar nép­gazdasági adottságok, feltételek hatái'ozzák meg. Hazánkban a XII. Pártkongresszus és az azt követő kormányhatározatok szabták meg az el­következő évek népgazdasági stratégiáját és tak­tikáját. Ezek a határozatok általános érvényűek, de természetesen a gazdaság ágazataiban eltérően kell azokat értelmezni és végrehajtani. A települések vízgazdálkodásában az első fel­vetődő kérdés, hogy megszűntethető-e az extenzív fejlesztés időszaka, s rendelkezésre álló létesítmé­nyek bázisán ki lehet-e szolgálni a lakosság, az ipar és mezőgazdaság által meghatározott igé­nyeket. A követelmények és a lehetőségek egybe­vetéséből következik, hogy a vízgazdálkodás részére az új beruházások révén realizálható fejlesztés to­vábbra is a fejlődés fő formája marad: — A hazai ellátottság számai bizonyítják (4. ábra), hogy akár a vízellátásba, akár a csatornázott­ságban még mindig szorítóak az ellátás kiter­jesztésében előttünk álló feladatok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom