Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

9. szám - Könyvismertetés

428 Hidrológiai Közlöny 1981. 10. sz. Nekrológ ad az állandó csatornák ópítéscnek módszereiről ós anyagairól. A XIII. fejezet a kút öntözés problematikájával foglalkozik és főként az öntözővíz nyeréshez szükséges kutak hidraulikai kérdéseit ós a kútópítés különböző módjait ismerteti. A XIV. fejezet fejlődéstörténeti áttekintést ad az öntözővíz ós az elvezetendő fölös víz (drainage) átemelési szivattyúzási módjairól. E fejezet külön foglalkozik az egyes szivattyúrendszerek energia ós költség struktúrájával és nagyságrendjével. A XV. fejezet összefoglalja az öntözött területek vízrendezési problémáit (drainage), a nyílt ós zárt (föld alatti) lecsapoló hálózat tervezésének és üzemelésének hidraulikai és szervezési kérdéseit. A XVI. fejezetben nagy hangsúlyt kap a vízmennyiség mérése. A takarékos és jó hatásfokú öntözővíz használat alapvető feltétele a kivett, szállított ós szétosztott öntözővíz mennyiségek ismerete. Ennek érdekében több kitűnő módszert mutat be. A XVII. fejezet az öntözés ós vízrendezés jogi és igazgatási szempontjait foglalja össze. Összefoglalásként néhány értékelő megállapítás tehető. „Az öntözés elvei és gyakorlata" c. könyv negyedik kiadása, elsősorban az amerikai öntözési tapasztalatok magas színvonalú összefoglalása. A most megjelent negyedik kiadás megőrzi Orsón IF. Israelsen profeszszor eredeti koncepcióját, amikor az általános elvek ós elméleti alapok bemutatásától nem elválasztva tárgyalja az öntözés gyakorlati módszereit ós problémáit. Az öntözés soktényezős természeti-műszaki és társadalmi-gazdasági kérdéseit világos szerkezetben — átfogóan, a lényegi problémák és kölcsönhatások kiemelésével általában a legújabb ismeretek színvonalán foglalja össze. A könyv elsősorban gyakorló mérnökök számára vázolja a legfontosabb elméleti ós gyakorlati ismereteket. Főként azokat, amelyek alkalmazása nélkül az egyre bonyolultabb ökológiai-műszaki-ökonómiai helyzetekben hosszabb távon az öntözés fejlesztése Amerikában, de a világ legtöbb országában sem valósítható meg. A magyar szakembert a könyv sok kérdésben megerősítheti, és másokban pedig előrelépésre ösztönözheti. Dr. Petrasovits Imre Ettl, TTANTlS: Grnndriss der allgcnioineii Algologie. — VEB Gustav Fischer Verlag Jena, 1980. — 549 oldalon 200 ábrával. Ára: 70.-— M. A nemzetközi szakirodalomban egyre több vízzel, a vizek élővilágával foglalkozó tudományos könyv lát napvilágot. Rohamosan civilizálódó világunkban a gyorsuló idővel párhuzamosan vizeink állapotában is kisebb-nagyobb, olykor már katasztrofális változások következnek be. Ezek megállapítására nagy segítséget nyújtanak a hidrobiológiái kérdésekkel foglalkozó munkák. Az is megállapítható, hogy a Föld különböző tájain kutató hidrobiológus szakemberek főképpen taxonómiai algológiai könyveket jelentetnek meg, ami érthető, mert amíg nem ismerjük pontosan egy vízi környezet élővilágát, nem állapíthatjuk meg annak megváltozását, nem következtethetünk az okokra. Nagy feladat ilyen szakkönyvek, elsősorban határozókönyvek elkészítése, de még nagyobb feladat egy-egy szakterület élővilágának általános jellemzése, a Föld legkülönbözőbb helyein megjelent tanulmányok eredményeinek a szintetizálása. Erre vállalkozott a Szerző, midőn megírta az általános algológia alapvetését. Hálára kötelezi mindazokat, akik a vizek életével foglalkoznak, elsősorban az édesvízi algákat kutatókat. A Bevezetés elénk tárja a köszönetnyilvánításokkal, milyen széleskörű személyes kapcsolatok voltak szükségesek a Szerző terve megvalósításához, ila ehhez hozzávesszük az irodalomjegyzékben feltüntetett 1159 felhasznált ós idézett cikkeket, könyveket, világosan láthatjuk, milyen óriási szorgalom, szaktudás, elmélyülés, általánosítás ób differenciálás kellett ehhez az összefoglaláshoz. Rövid fejezet foglalkozik az algák elhatárolásával. Itt 9 törzset említ: Chrysophyta, l'haeophyta, Rhodophyta, Cryptophyta, Dinophyta, Raphidiophyta, Euglenophyta, Chlorophyta ós Charophyta. Más szerzők más sorrendet különböztetnek meg, elsősorban a kialakulásukra támaszkodva, így hazánkban is nem ezt a beosztást követjük, de ez nem von le semmit sem Ettl munkája értékéből. Ez nem taxonómiai munka. A második fejezet 165 oldalon foglalkozik a sejttani vonatkozásokkal. Igen nagy alapossággal, világosan taglalva, igen részletesen tájékoztat Ettl az algasejtek szerveződéséről, általános képéről, az algasejtek specifikus jellegzetességeiről, a polaritásról, a citoplazmáról, alapplazmáról, mikrotubulusokról, membránokról, Golgi-kószülékről, az amőboid alkatúakról, plasztiszokról, mozgásokról, a Cyanomokról, pyrenoidokról st., stb. A fejezeten belül 81 alfejezet ad részletes tájékozódást, felsorolásuk nagyon megnyújtaná az ismertetést. Már itt is megfigyelhetjük, a Szerző mindenütt a struktúra — funkció egységében tárgyal. A harmadik fejezet az algák morfológiájáról szól 72 oldalon. Az alfejezetek száma 24. A részletes tárgyalásra néhány fejezetcímet ismertetek: inonadoid állapot, egyedül élő ostorosok, kolóniát alkotó ostorosok, rliizopodiális szerveződési állapot, egyedül élő Rhizopodák, kolóniákban tömörült ós pazmódiumos Rhizopodák, capsalis szerveződési fok stb., stb. A szaporodást tárgyaló negyedik fejezet 25 alfejezetet foglal magában 102 oldalon. Itt is néhány kiragadott alfejezetcím megmutatja, milyen részletesen tárul elénk az algák szaporodása: aszexuális szaporodás, kettéosztódás, multiplikálás osztódás, zoospórák, modifikált zoospórák, hemiautospórák, autospórák, cytotomia, egyéb szaporodásalakulások, vegetatív szaporodás stb., stb. Az ötödik fejezet az algák életciklusát ismerteti 18 oldalon, 6 alfejezetben. Az általános megjegyzéseken kívül külön tárgyalja a zöldalgák, barnamoszatok és a vörösalgák nemzedékváltakozását. A hatodik fejezetben algarendszert mutat be. Az előbb már említett 9 törzset részletesebben jellemzi egészen a családokig 50 oldalon két alfejezetben. A könyv utolsó nagy fejezete az algák ökológiájáról és elterjedéséről tájékoztat, 44 oldalon 22 alfejezetben. Tömör képet nyerhetünk az állóvizek, folyóvizek, források, patakok, folyók, pocsolyák, sósvizek, tengerek algáiról, a különböző élőhelyeken élő szervezetekről, az epibiontikus algákról, talaj algákról, a levegőn élőkről, a szimbiózist alkotókról (Cyanellák, Zoochlorellák, zúzmóalgák, paraziták). A könyvet az irodalomjegyzék, regiszterek, fajok ós nemzetségek mutatói egészítik ki. Ettl nagyon világosan, jól tagoltan foglalta össze mondanivalóját. Nagy érdeme a szinte teljesen korszerű ábraanyag, amely a ceruzarajzoktól az elektronmikroszkóp és scanning mikroszkóp felvételekig terjed. Gondosan válogatott, régebbi szerzőktől éppúgy átvett képeket, mint a mostaniaktól. Számos ábrája eredeti. Valamennyi igen szép kivitelű, ami a nyomdai gondosságra is vall. Az ábraanyag kiválogatása éppen olyan szuverén joga a Szerzőnek, mint a munka beosztása. Talán egyik-másik ábra helyett találhatott volna kifejezőbbet is, de ez csupán lényegtelen akadékoskodás. Olyan könyv jelent meg, amely igen széles körű érdeklődésre tarthat számot. Nélkülözhetetlen segédkönyv az algákkal behatóbban foglalkozni kívánó hallgatók számára, az oktatók részére. A biológusok polcán éppúgy ott a helye, mint a mikrobiológusok, pfrotozoológusok, hydrobiológusok, vízgazdálkodók, vízi mérnökök, citológusok, morfológusok, genetikusok asztalán. Dr. Hortobágyi Tibor