Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

1. szám - Váradi József: A Hajdúhátsági Többcélű Vízgazdálkodási Rendszer üzemeltetési alapelvei

42 Hidrológiai Közlöny 1981. 1. sz. Váradi J.: A Hajdúhátsági többcélú rendszer JELMABYARAIAT: — Nyílt csatorna (a) lart vezeték (h) <] Időszakos tározó (c) o napi tározó fű) Szivattyúállás (e) G Elosztó okno-folulással (f) x Vízszint érzem és vezérlő fg) X Vízszintről vezérelt zárószerkezet (h) i' Úraszerkezelle! is ellátott zárószerkezet (i) 0 Víztiozamméw lehetőség (j) , © Aivizszinttarták (k) i> Vízszint

tjelző mérő (i ) < H-M M-I-2 PCCE-ER H-m: AOOD-rnOY KOSEÜ 2. ábra. A rendszer működésének elvi vázlata Abb. 2. Prinzipschema des Bertiebs des Systems al offener Kanal; bí geúclilossene Leitung; <•/ periodischer Speidier> dí Tagesspeicher; eí Punipenstand; fi Verteilerschacht; Wasser" spiegelfül) Wer und Steuerung; hl vom Wasserspiegel gesteuertef-JVer" schluss; ?'/ aucli mit Uhrwerk versehener Verschluss; jí Abflusgmengen" messungsmogliohkeit; ki (rrundwasserHpiegelhalter; Wasserstandsanzeiger und Pegel A Hajdűhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer üzemtechnológiai előírása A vezérlés alapelve A fentiekbon ismertetett vízgazdálkodási rendszer üzemtechnológiai előírásának elkészítése előtt tisztázni kellett azt az alapelvet, melyre a rendszer vezérlése felépíthető. A szóbajöhető vezérlési elvek közül végülis egy, a vegyes vezérléshez legközelebb álló vezérlési megoldást dolgoztunk ki. Ennek oka, hogy mind az alulról vezérlésnek, mind pedig a felülről vezérlésnek olyan korlátai jelentkeztek, ami miatt önmagában egyik sem látszott kielégítőnek. A tisztán felülről vezérlés elvét ugyanis azért kellett elvetni, mert a rendszer kiterjedését és működésének sokrétűségét figyelembevéve, sok lett volna a kézben tartandó paraméterek száma. E paraméterek számítása, vagy becslése csak nagy bizonytalansággal lett volna lehetséges. A rendszer vezérlését tehát — elvileg — csak igen nagy számítógépes kapacitással és bonyolult matematikai módszerek kidolgozásával lehetett volna megoldani; s még ennek árán sem tudtuk volna elkerülni a paraméter-értékek becsléséből adódó bizonytalanságokat. A tisztán alulról vezérlés elvét azért kellett elvetnünk, mert a rendszer fővízkivétele — a vele szemben támasztott követelmény szerint — energiacsúcs idején nem üzemelhet, így annak gépegységeit a szóbanforgó időszakban felülről vezérléssel mindig le kell állítani. Ugyancsak nem tudjuk alulról vezérléssel kielégíteni azt a másik alapvető és ésszerű igényt sem, hogy az egyes tározókban — a szükségletekhez igazodva — esetenként más és más vízszintet tartsunk. Egyedüli lehetséges megoldásként tehát a vegyes vezérlés alkalmazása maradt. E végleges megoldást pedig a következő szempontok rögzítésének figyelembevételével dolgoztuk ki: — Csúcsidőben a szivattyútelep automatikusan leáll, de leállásáig a szükséges mértékig feltölti az 1. sz. napi kiegyenlítésű tározót. — A rendszer vezérlését ellátó vegyes vezérlési rendszerben a vízhozam adagolását olyan alvízszíntartó automaták végzik, melyek közül egyeseknél az összehasonlító jelet távirányítással lehet beállítani. — A termelői vízkivételek előnyt élveznek — akár a vízvezető útvonal teljes kapacitásának kihasználásáig — a tározók töltésével szemben. — A tározók alulról vezérelve töltődnek, a tározóban tartott szintet azonban központilag — felülről — kell beállítani. A remiszer működése és a rendszer létesítményeinek kialakításával szemben támasztott követelmények A rendszer működésének ismertetését (2. ábra) talán a fővízkivételi mű működésének ismertetésével kellene kezdeni. A központi szivattyútelep gépegységeit azonban az 1. sz. és a 2. sz. napi kiegyenlítő tározóban elhelyezett vízszintérzékelők kapcsolják be, illetve ki. A központi szivattyútelep vezérlése tehát a napi kiegynlítő tározókhoz vezethető vissza. így a rendszer működésének ismertetését célszerűen a mind fekvésében, mind szerepében központi helyet betöltő napi kiegyenlítő tározók ismertetésével kezdj ük. Az 1. sz. napi kiegyenlítő tározó Az 1. sz. napi kiegyenlítő tározóban két pár vízszintérzékelő kerül elhelyezésre. Az alsó érzékelő pár él akkor, ha az L-l tározó nem kér vizet, a felső érzékelő pár, (mely magassági értelemben központilag állítható) él akkor, ha az L-l tározót tölteni kell. Az L-l tározó szintjéről történő alulról vezérlés azt jelenti, hogy az onnan érkező jel ezen érzékelő párok közül a megfelelőt teszi élővé. Az alsó pár alsó érzékelője megegyezik azzal a szinttel, ami ahhoz szükséges, hogy a H-II teljes hosszán szállítása a 0,5 m

3/s vízhozamot, az alsó pár felső szintje pedig megegyezik az L-l tározó töltését szolgáló bukó koronamagasságával (3. ábra). A felső érzékelő pár alsó érzékelője minimálisan a bukó koronamagasságával egyezhet meg, felső érzékelőjének lehető maximális helyét pedig az a