Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

8. szám - Dr. Benedek Pál–Licskó István–Uzarovicz Roman: Szervetlen mikroszennyezők eltávolításának lehetőségei a szennyvíztisztításban

Hidrológiai Közlöny 1981. 7. sz. 358 Hidrológiai észlelések a Duna budapesti szelvényében 1817-1875 K U Z M A N N /GÁBOR* I. Vízállás-megfigyelések (1817—1875) 1. Az egyes vízmércék adatni 1.1 Az első ismert vízmércét a budai palota vízemelő művénél létesítették. Már az I 749-i Langer-féle térkép úgy jelöli a vízi rondellát, liogy abban vízemelő szerkezet van; ugyanakkor a palota-építés 1 749. évi elszámolása 500 Ft-ot tartalmaz Mikoviny Sámuel részére, akire a „vízmű megépítése" vár [14], A rondellát 1785-ben bontották el [22], ekkor már állnia kellett az új kútháznak és vele a vízmércének (ún. „nádori vízmérce"). Ezt a mai Lánchíd alatt 321 m. tengelytávolságban, oszlopos mérce alakjában, 1,00 • •1.50 m. belméretű aknában helyezték el. Az aknán haladt át a Dunát a kútházzal összekötő vezeték. Az oszlopos mérce mellé 1817-ben úszós mérőét is építettek, amelynek korabeli leírása is fennmaradt. [26] A nullpontot 1823. I. 1 -tői az 1822-ben észlelt minimumra szállították le [24]; a süllyesztés mértéke 119 mm volt. A mércét 1857 végéig tekintették hivatalosnak. A Statisztikai Hivatal összeállítása is [7] a nádori mérce adatait közli 1857 végéig, amikor a be vezető cső zsilipéit — a cső javítása miatt — lezárták és csak 1859 februárjában nyitották meg. Maga a mérce valószínűleg 1877 augusztusában, a vízvezeték épület bontásakor pusztult el. Az úszós mérce nullpontjának magasságát három korabeli szintezésből (1834, 1839 ós 1864) ismerjük és ezek alapján 0,55 mm/év mértékű süllyedése állapítható meg. A mai mérce környezetében 4 cm/km esést felvéve, a nádori mércénél (a mai mércére vonatkoztatva) 0 = = 95,66 mAf. így a korrekciók mértéke 1817—1822 +110 cm 1823—1833 + 98 cm 1834—1851 + 97 cm 1852—1856 + 96 cm 1.2 A vízmérce Törzskönyv szerint 1850 és 1869 között a Lánchíd mércéjén olvasták le a vízállást. A budai pillér parti oldalán 1850-ben öles beosztású skálát készítettek, amelyet 1863. X. 22-én összeszinteztek a nádori mércével. Mivel későbbi időpontokban a városi szintezési munkák alappontja volt, süllyedése pontosan követhető. [2], A fennmaradt elszórt adatok szerint a mércén csak rendszertelenül, főleg nagy vizek idején olvastak le. Ilyenkor a pilléreknél erős duzzasztás állt elő, ezért a leolvasott vízállások jelentősen eltértek a nádori mérce adataitól. A duzzasztás mértékére irányadók Reitter Ferenc adatai, aki a Vásárhelyi Pál által számított vízhozamadatsort tényleges mérésekként közli, do a kerek vízállásokat (a Lánchíd mércéjére vonatkoztatva) módosítja [30]. 1.3 1849 végén a pesti oldalon is állítottak fel vízmércét, kb. 850 m. tengelytávolságra a Lánchíd alatt, amely „elég jól" megfelelt a nádori mércének (Pestor Zeitung 1850/44. szám. A Statisztikai Hivatalösszeállítása[7] ésaméreén végzett 1857 évi leolvasások összevetésével a nullpont magasságára 96,72 mAf érték adódik, amelynek megfelelően a korrekció értéke 1857—1869 között +108 cm. 1.4 1854. XII. 1-én ismeretlen helyen új mércét állítottak, amelynek nullpontja a hajózási kisvizet jelölte [9], [13]. A mérce 1867-ben szűnhetett meg, mivel a magyar kormány 1868. I. 1. kezdettel eredeti magasságukra helyeztette vissza a vízmércéket. *Közmű és Mélyépítő Vállalat, Budapest A leolvasásokról csak elszórt adatok maradtak fenn. [7], [16]. 1.5 1870. I. 1.—1890. I. 31. között — a Vízmérce Törzskönyv szerint — az észlelés a balparton, a Lánchíd alatt 290 m-re lévő ún. gőzhajózási mércén folyt. A mércék 1894,-i felülvizsgálata idején a lánchídi segédmércéhez képest — 9 cm korrekciót állapítottuk meg, amelyet a Vízrajzi Évkönyv megfelelő évfolyamainál végig is futtattak. Figyelembevevő, hogy a lánchídi segédmérce süllyedése 0,32 mm/év és magassága 1894-ben 96,688 V. O. = 96.669 mAl' [2], a korrekció az 1870—1875 időszakra + 91 cm. 2. A rendelkezésre álló megfigyelési adatok A vízállások adatai részben a korabeli hírlapokban, részben egykori feldolgozásokban, könyvekben stb. szétszórva találhatók ineg. Az első leolvasásokat a Vereinigte Ofner-Pester Zeitung közli 1817. V. 1-én. Az adatok általában a reggel 6—8 óra közötti leolvasásokra vonatkoznak, de egyes elszórt megjegyzések szerint naponta háromszor olvasták le a mércét: 6—8, 12 és 20 óra körül. 1842 és 48 között a lapok reggel 8 órai leolvasásokat említenek, 1850—56 között reggel 7—9 órait, majd 1858. IV.—1860. XII. között esti leolvasásokról van szó. Ettől kezdve valószínűleg ez marad a gyakorlat. A leolvasások pontossága némileg változó. 1817—18ban 3"'=6,6 mm, amely 1824-re már 6"'= 13,2 mm-re változik. Ez marad a helyzet 1 832-ig, amikor visszatérnek a kezdeti rendszerhez; de 1857-től ismét csak 6.'" pontossággal olvasnak le. A megfigyelések 1861

Jtől kezdve a legkevésbé gondosak, amikor a leolvasás alapegysége már csak 1" = 12"' =26,3 mm. A hírlapok anyagán kívül az [ I ], [7], [ 16], [ 17], [28], [29] és [35] irodalom is közöl adatokat. Ezek kritikával kezelendők, mert a nem decimális mértékrendszer miatt sok a hibás számtani művelet. 3. Hiányos sorozatok feldolgozása A havi KOV meghatározását a hiányzó adatoklineáris interpolálásával végeztük el. Az így elkövetett hibát az 1834. évi adatsoron elvégzett számításokkal határoztuk meg, 95%-os konfidencia szinten. A számításoknak megfelelően, ha a 30 tagú adatsorból k tagú összefüggő sorozat hiányzik, az elkövetett hiba [cm]: M

k = ±0,6(4-1) Amennyiben egy hónapon belül több, akár különböző hosszúságú adatcsoport hiányzott, a hibákat egyszerűen összeadtuk. Ez az eljárás az elkövetett hibát kissé túlbecsüli. Az évi KÜV meghatározásának hibája közelítéssel ahol Ah\ az egyes hónapok 95%-os konfidenciaszintű hibakorlátja. 4. Jellemző vízállások adatsora 1818—1875 A 4. táblázatban közölt adatsor a jelenlegi mérce szelvényére és null-pontjára vonatkozó évi jellemző vízállásokat és vízhozamokat tartalmazza.