Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
8. szám - Dr. Scheuer Gyula–Schweitzer Ferenc: A Gerecse hegység paleokarszt-hidrogeológiai viszonyainak rekonstrukciója a Felsőpannontól napjainkig
336 Hidrológiai Közlöny 1981. 8. sz. Scheuer Gy.—Schweitze r F.: A Gerecse-hegység 3. kép. Felsőpannon abráziós kavicsanyagon képződött édesvízi mészkő Pockőnél liild 3. Die sich am Abrasions-Kiesmaterial des Oheren Pannon gebildete Süsswasser-K alksteine bei Pockő vízföldtani viszonyainak ismeretében megbízhatóan rekonstruálhatjuk az egykori források típusait és minden egyéb olyan tényezőt, amelyek az egykori források működésével voltak kapcsolatosak. Megfigyeléseink szerint K-i Gerecsében 13, a Központi Gerecsében 17, a Ny-iban pedig 10 egykori forrás helyét sikerült kimutatni (2. ábra). A 46 egykori forrás környezetének tanulmányozása alapján a maiakhoz hasonló vagy azoktól teljesen eltérő forrástípusok különböztethetők meg. Két alaptípus van: (1) közvetlenül a felszínen lévő, vagy (2) törmelékes kőzetekkel eltakart karbonátos kőzetből fakadó. A legtöbb (kb. 80%) édesvízi mészkővel jelzett egykori forrás környezetében nem látható a víztároló karbonátos kőzet, mert fiatal üledék fedi. Itt két eset lehetséges. A karsztos rög a forrás időszakában eredetileg is a felszínen volt és csak utólagosan fedték be üledékek (lösz, lejtőüledékek). A második esetben az erózió elhordotta a vízzáró fedőt, tehát felfakadhatott a forrás, majd hamarosan vízvezető törmelékes kőzet rakódott a forrásra. E törmelék felszínén rakódott le az édesvízi mészkő. A mai és az egykori karsztos hévforrások mindig a legmélyebb helyzetű felszíni vagy vékonyabb vízvezető törmelékes üledékekkel fedett karsztos rögökből fakadtak. Nyilvánvalóan a felsőpannonban is így volt. A felsőpannon transzgresszió azért következett be, mert egyes mezozoós alaphegységi részek megsüllyedtek [47], ezért a karbonátos kőzetek vagy víz alá kerültek, vagy pedig a karsztos rögök vagy rögvonulatok közé benyomult a víz. A beltó legnagyobb kiterjedésének idejében is szárazulat volt a Gerecsében az üreg Kovács, a Központi Gerecse legnagyobb része, a Bajóti Öregkő stb. Közvetlen kapcsolat alakult ki tehát a karsztvizet tároló karbonátos kőzetek ós a beltó vize között. A legmélyebben fekvő karsztrögök a part mentén, vagy annak közelében voltak és belőlük fakadtak a források. Az édesvízi mészkő egy része abráziós kavicsra rakódott, így Pockőnél (3. kép) a Központi Gerecsében [40], Az édesvízi mészkövek másik része - i inAiiM 4. kép. Kavicsos üledékeken keresztültörő hévforrások által lerakott édesvízi mészkő Kőpiténél Hild 4. Durch kiesige Sedimente durchbrechende Thermalquellen abgelagerte Süsswasser-K alksteine bei Köpite lagunában vagy zárt öblökben fakadó forrást jelez. Az akkori karsztforrások típusjellemzői tehát sok vonatkozásban eltérnek a későbbi időszakokétól és a maiakétól. A felső pliocénben megváltozott a földtani helyzet, hévforrások elegyengetett hegylábi felszíneken vagy folyóvízi üledékekre rakták le az édesvízi mészkövet. A forrásokat ezért e morfológiai tájegységekhez kapcsolhatjuk. (4. kép). A pleisztocénben a források a folyóvölgyekhez kapcsolódnak. A pleisztocén völgybevágódás feltárta a fedett karsztot, így belőle források fakadhattak. Ma ugyanúgy van, a források a völgyekben fakadnak. 1. A hévizes karsztforrások at több altípusra lehetett tagolni. Az egyes altípusok jellemzői mutatják a működésük és apadásuk közötti szakaszokat. A figyelések alapján felvázolhatjuk egy törmelékes üledékeken keresztül törő kiemelt helyzetben lévő karbonátos sasbércből feltörő hévízes karsztforrások keletkezésének és fejlődésének főbb állomásait, egészen elhalásukig. Ezt mutatjuk be a 3. ábrán a kezdeti állapottól a forrás megszűnéséig, ill. új forrás keletkezéséig a közbenső főbb fejlődési szakaszokkal. Kezdetben a karsztrög foletti vastagabb vízzáró fedő miatt leszorított vízszintű területként kapcsolódott a karsztrendszerhez. Majd a bekövetkezett szerkezeti mozgások, völgybevágódás, felszíni lepusztulás miatt fokozatosan vékonyodott a kartsztrög vízzáró fedője. A bemutatott példán a Duna völgybevágódását eróziós szerepét vettük figyelembe, miután a Gerecse hegységben a folyónak a felsőpliocéntől kezdve ilyen jellegű szerepe alapvető és meghatározó) volt. A vízzáró rétegek fokozatos lepusztulása és elvékonyodása hatására a karsztvíz nyomásviszonyainak függvényében egy adott időpillanatban megindul a vízáramlás, amely a további lepusztulás és a víz anyagkihordása miatt fokozatosan nő mindaddig, míg el nem éri a karsztos kőzet áteresztő képessége és a nyomásviszonyok által meghatározott értéket. Kezdetben a forráshozamokat növeli a korábbi magasabb és az új mélyebben fakadó forrás közötti
