Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

1. szám - Nagyistók Ferenc: A felszín alatti vízforgalom néhány kérdése a Dél-Alföldön

Nagyistók F.: A felszín alatti vízforgalom Hidrológiai Közlöny 1981. 1. sz. 27 CÜ' © JELM AGYAR AZAT0 10 2

0 [km] Futóhomok Löszös homok Túlnyomóan iszap, agyag Feltételezett szubaukciós övek (Szádeczky-KardossE.-után) . Törésvonalak ([Kovács B. és • UrbancsekJ. után) • . Tiszta szénhidrogén- ,' ' gáz telepek a

MKevertgáz telepek (Dank V. után) \ ^kecskemét j rsv • ^ 11 K S • $4/ í Kiskunfélegyháza l : ' / ; " • • t yvSi. i i / \ Tiszakécslíe l. ábra Helyszínrajz Abb. 1. Lageplan I. Felszíni-felszínközeli képződmények /. futóhomok; löszös homok; 3. túlnyomóan iszap, agyag II. Főbb szerkezeti irányok /. Feltételezett szubdukciós övek (Szádeczky—Ivardoss E. után); 5. Törésvonalak (T. Kovács G. és Urhancsek J. után) III. Szénhidrogén telepek 6. tiszta szénhidrogéngáz telepek; 7. kevertgáz telepek (Bank V. után) I. Oberfláchen- und unterfl&chennahe Formationen 1. Flugsand; 2. lössiger Sand; überwiegend Schlanim II. VVirhtigere tektonisehe Richtungen 4. Angenommene Subduktions-Uürtel (nach Szádeczky—Kardoss, E.): 5. (Bruolilinien) nach T. Kovács, O. und Urhancsek, J.; III. Kohlenwasserstoffvorkoinmen . reine KohlenwasserstoffGasvorkommen; 7. geniischte (Jasvorkommen (nach Dank, V.) m, felfelé csökkenő tendenciával. A ciklusok kialakulásának magyarázatát a gyors süllyedést követő viszonylag lassú feltöltődésben vélhetjük. A nagy üledékciklusokon belül kisebb, a folyó meanderezésére utaló 10—30 m-es ciklusok is megfigyelhetők. (Molnár fí., 1973.) Az alsó- és középsőpleisztocén ciklusainak bázistagozatában jelentkező durvább homok, helyenként kavicsos homok regionális jellegű. A kőzetanyag frakcióinak alapvető módosulása a felső-pleisztocén ciklusokban szembe ötlő. A folyami összletre a felső-pleisztocénben helyenként nagy vastagságú eolikus összlet települ. Az eolikus üledéksor a Duna—Tisza közén, Tompa — Sándorfalva — Kiskunmajsa körzetében a 160 m-es összvastagságot is eléri, a Tiszától Keletre azonbanalárendelt jelentőségűvé válik. (Molnár fí., 1977.) E vastag, tisztán eolikus rétegsort Urhancsek J. (1977.) a morfológiai és hidrográfiai adottságok elemzése alapján nem tartja egyértelműen bizonyítottnak. Szerinte eolikus üledékkel kevert finomszemcsés folyami, helyenként „tavi" üledékekről van szó. A Tiszától Keletre hirtelen megszűnő eolikus rétegsor ténye — az agyag és iszap túlsúlya — a meder — ártéri üledékvarianeia jelenlétét valószínűsíti. A felszín alatti vízforgalom, a vízkémiai jellemzők szempontjából az Ős-Duna, Ős-Tisza vízvidéki és az eolikus üledékösszlet ásványos összetételének különbözőségén túl az összlet frakcióinak inhomogenitása is meghatározó. A szemcse elemzési adatok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a folyami összletben sem a homok, sem az agyagszintek nem homogének. Egy-egy vízadó rétegen belül 8—10, esetenként 20—30 különböző szemcseösszetételű réteg is van. A folyami üledékképződés törvényszerűségeit támasztja alá az is, hogy az agyagrétegekben az agyagfrakció súlya szinte sehol sem haladja meg az 50%-ot. (Rónai A., 1975.) A neogén és kvarter üledékek vízföldtanilag három jellemző szintre bonthatók, melyek egymással több-kevesebb hidrodinamikai egységet képeznek: a) Felső-pannon kettős porozitású, hévizes szint. b) Nagy laterális áteresztő képességű alluviális szint. c) Az alluviumra települő, beszivárgás szempontjából fontos szerepet játszó eolikus összlet. 3. Vízkémiai jellemzők A három fő hidrogeológiai szint vízkémiáikig elkülöníthető. Az elkülönítés azonban nyilvánvalóan nem lehet merev, tekintve, hogy az egész rendszert hidrodinamikai egységként kezeljük (Erdélyi M., 1975.). A hévizes szintet a viszonylag nagy összsó tartalom és alkálihidrogénkarbonátos víztípus jellemzi. A kationok közül elsősorban a nátrium, az anionok közül a klorid dúsulása szembeötlő. A nátrium helyenként az 1000 mg/l értéket is meghaladja. Meglepő, hogy a vizek gáztartalma általában alacsony, melyből a metán helyenként