Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

6. szám - Budavári Kurt: Kommunális szennyvizek és szennyvíziszapok mező- és erdőgazdasági területeken történő elhelyezésének problémái

250 Hidrológiai Közlöny 1981. 5. sz. Kommunális szennyvizek és szennyvíziszapok mező- és erdőgazdasági területeken történő elhelyezésének problémái BUDAVÁRI KÜRT* Magyarországon a lakosság 2/3-a már vezetékes vízellátásban részesül, de csak 1/3-a él csatornázott területen, a szennyvizek és szennyvíziszapok megfelelő kezelése és elhelyezése pedig még csak néhány helyen valósult meg. Ez az ellentmondás egyre feszültebbé váló helyzeteket teremt, melyeknek súlyosságára ós tarthatatlanságára már a közvélemény is kezd rádöbbenni, így egyre több helyen merül fel már konkréten is a problémakör megoldása iránti igény. A jó megvalósításokat azonban még számos részletkérdés megoldatlansága akadályozza. Ezek elhárításához kívánok ezzel az •— elsősorban az érintett beruházók, tervezők, szakhatóságok és egyéb szervek gyakorlati szakembereinek szóló — cikkemmel is hozzájárulni. 1. A szennyvízhasznosítás helyzete Magyarországon A külföldön — elsősorban az NDK-ban — szerzett tapasztalatok, valamint a hazai kutatási eredmények alapján a hatvanas évek elején az Országos Vízügyi Hivatal Vízhasznosítási Önálló Osztálya a szennyvizek mezőgazdasági hasznosítását is programjába vette. Ennek keretében — az OVH jelentős erkölcsi, műszaki és anyagi támogatásával —— mindenek előtt az 1959-ben üzembehelyezett debreceni, kísérleti szenny vízöntöző-telepen a kísérletek kiterjesztésére került sor, majd — 1968-ban megkezdődtek Pesterzsébeten is a szenny vízöntözési kísérletek, — 1970-ben üzembelépett a 33 ha-os gyulai, nyárfás szennyvízöntöző-telep (amelyet azóta már 72 ha-ra bővítettek), — 1971-ben elkészült a kecskeméti szennyvízöntöző-telep I. üteme 274 ha-on; 1973-ban pedig a II. ütem is befejeződött, mellyel a telep 534 ha-ra bővült, — 1972-ben, ideiglenes megoldásokkal megkezdődött a békéscsabai nagyüzemi szennyvízöntözés is, — 1973-ban pedig elkészült a fonyódi 4 ha-os kísérleti, szennyvízhasznosító tórendszer. Ezeken a kísérleti ós üzemi szenny vízhasznosítótelepeken várakozáson felüli, jó eredmények születtek, annak ellenére, hogy számos hiányossággal küzködtek; például a kecskeméti szennvvízöntözőtelepnél — a kapcsolódó beruházásként előirányzott mechanikai szennyvíztisztító-telep azóta sem készült el, így a mechanikai tisztítást tulajdonképpen -—- ideiglenesen — még mindig a nyomásközpontnál lévő tározótó végzi, — a homokbuckákon létesített 69 ha-os, nyárfás öntözőteleprész — költségkímélés miatt — nem került tereprendezésre, — a 6 ha-os biztonsági szűrőmező sem került tereprendezésre, drénjei pedig — a finomhomokos altalaj ellenére — nem lettek szűrőrétegbe ágyazva, *Országos Vízügyi Beruházási Váiiaiat, Budapest. —- a szennyvízkibocsátó Vízmű Vállalat és a szennyvizet fogadó MTSZ közötti jogviszony csak utólag került lerögzítésre stb. Az ezek ellenére mutatkozott jó eredmények annak köszönhetők, hogy mindegyik helyen volt legalább egy, lelkes, kiváló szakember, aki az ügyet — minden nehézséget és akadályt legyőzve — sikerre vitte. A pozitív eredmények ellenére ez a kezdeti fejlődés 1973 után megtört, pedig ettől az időtől kezdve egyre több szennyvíztisztító-tele]) létesítésére került sor az országban (sajnos — többnyire — komplex szemlélet nélkül; így sok helyen a tervezők a szennyvíziszap elhelyezésének megoldása nélkül tervezték meg a szennyvíztisztító-telepet, a teljes vertikumra — a szennyvizek és iszapjaik elhelyezésére és hasznosítására — is kiterjedő megoldások még a VIZITERV egységesítési terveiből és javaslataiból is hiányzanak). Az így kialakult helyzetnek a holtpontról való elmozdítása érdekében 1978-ban vitaindító tanulmányt írtam, melyet 1978. 03. 02-án a Hidrológiai Társaság vitaülésén részletesen ismertettem. Ebben a szennyvíziszap mező- és erdőgazdasági területeken történő elhelyezésének a problémáit is felvetettem (azért, hogy a probléma a teljes vertikumában, komplexen kerüljön vitára, mivel jó eredményre e nélkül nem lehet jutni). Tanulmányomban szándékosan élesen vetettem fel a problémákat, hogy lehetőleg szélesebb szakmai kört ösztönözzek vitára. Ez sikerült is, ugyanis — részben ezért, részben pedig azért, mert a felvetett kérdésekkel sok, kiváló, hazai szakember már évek óta foglalkozott — a Hidrológiai Közlöny 1979. évi 10. és 11. számában együttesen 12 tanulmány jelent meg. Ezek közül komplexen — mind szennyvíz, mind a szennyvíziszap kezelésére és elhelyezésére is kitérve — csak az első tanulmány vizsgálja a problémakört, a többi csak a szennyvíziszap kérdéseivel foglalkozik; ezért ezekre a következő fejezetben térek ki. 2. A szennyvíziszapok mezőgazdasági elhelyezésének helyzete A szennyvíziszapok mezőgazdasági elhelyezésére irányuló kísérletek az iparilag legfejlettebb, sűrűn lakott országokban (az NSZK-ban, Angliában és az USA-ban) is csak a második világháború után vettek nagyobb lendületet. Ezeknek eredményei alapján az OHV 1975-ben indította meg az összehangolt hazai kutatásokat. 1977-ben tervpályázat kiírására került sor ebben a témában. Az 1978-ban megtartott vitaindító előadásom után 1979-ben jelentek meg a Hidrológiai Közlönyben a fent említett tanulmányok. A 12 tanulmány főbb megállapításaiból és javaslataiból a következőket emelem ki: 1 Benesóczky Józsefné—Dr. Kelemen Borbála— Ilácz Tamás: „Korszerű kapcsolatok a mező