Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

6. szám - Dr. Karácsonyi Sándor: A felszín alatti vízszerzés időszerű kérdései

Dr. Karácsonyi S.: A felszín alatti vízszerzés Hidrológiai Közlöny 1981. 6. sz. 241 kúpjaiban felhalmozott szemcsés, törmelékes vízadórétegek útján az ország mintegy 1/3-nvi területén lehetséges. A felszínközeli vízszerzés kategóriájába az utánpótlódás tekintetében a külső tényezőkkel közvetlen kapcsolatban álló területeket, illetve képződményeket soroltuk. E vízadórétegek feltételeink között a legkedvezőbb kifejlődésűek és a közvetlen utánpótlódásnak megfelelően nagyobb vízmennyiség koncentrált kitermelésére alkalmasak. A felszínközeli víznyerés lehetőségei közepesen kihasználtak, így számos további igénybevételre nyílik lehetőség (2. ábra). A partiszűrésű vízszerzés csak jellegében különül el a felszínközeli rétegektől, mivel ez a vízszerzési mód azon belül a felszíni vizekkel érintkező rétegekben, a jelentősebb vízfolyások völgyeibon az ország területének egy csekély hányadán alkalmazható. Az igen kedvező fajlagos vízadóképesség következtében viszonylag kis területen is a legnagyobb mennyiségű felszínalatti jellegű vízkészlettel jellemezhető, mely a természetes készleteken felül leginkább növelhető, a vízszerzés hatékonysága jelentősen emelhető. 3. Értékelendő, hogy a felszínalatti vízkészleteinkre vonatkozó ismereteink teljeskörűek-e, és milyen megbízhatóság jellemzi azokat. Az erre vonatkozó választ a jelenlegi helyzet rövid áttekintése adja. A mélységi vizekre vonatkozóan közvetlen kutatásokra általában nem kerül sor a jelentős költségkihatásuk miatt és mindössze a bizonytalan kifejlődésű területeken évenként néhány kutatójel legű mélyfúrás készül. Az így kapott információk mellett lényegesen értékesebbek a már rendelkezésre álló és évenként létesülő termelő kutak építési és üzemelési adatai és tapasztalatai, amelyek ismereteink bővítését változó módon formálják. Nyilvánvaló, hogy a nagytömegű adat még egyöntetű regisztrálás esetén is csak nagyon jól szervezett feltételek között hasznosítható. Jelenlegi helyzetre ez nem jellemző, a regisztrálás, értékelés több szervnél egyidejűleg részlegesen és részleteiben folyik. Ezek összefogása, a gyakorlat részére következtetés levonása csak esetlegesen valósul meg. A rendelkezésre álló vízkészletek megítélése is ebből a körülményből levezetve történhet. Alapvetően egyszerűbb a karsztvizekre vonatkozó ismeretek összesítése, az eredmények gyakorlat számára történő közreadása. A karsztvíznyerés területei jól lehatárolhatok, a vízkészletek is lényegesen megbízhatóbban becsülhetők. A karsztvízre vonatkozó készletek megítélése elfogadható pontossággal történhet, a vízszerzésre való következtetésekben csekélyebb a bizonytalanság. A felszínközeli víznyerőterületek felderítése, regisztrálása mutatja a legnagyobb elmaradást. Ebben a tekintetben összegzett tevékenységről nincs tudomásunk. így az egyes víznyerőterületek megítélése is leginkább bizonytalan. Ez a probléma azért is lényeges, mivel a külső behatások okozta károsodás elsősorban a felszínközeli víznyerési módot érintheti. Sajnálatos, hogy a felszínközeli törmelékes rétegek egyéb célra történő igénybevételét megelőző kutatások eredményeinek átvételére sem sikerült eddig megoldást találni, és az az elképzelés sem valósult meg, hogy a rétegek egyéb célú vizsgálata a vízszerzésre való alkalmasságuk megítélésével is kiegészüljön. 4. A víznyerőhelyekre vonatkozó közvetlen ismeretek problémái miatt a felszínalatti vízkészletek becslésével is nagyok a nehézségek. Az elmúlt 20 évben több a vízkészletbecslést szolgáló elmélet fejlődött ki. Ezek önmagukban igen jelentősek, azonban az adottságokra vonatkozó részleges ismereteink miatt azokkal nehezen vethetők össze, és alkalmazhatóságuk köre is szubjektíven ítélhető meg. További hátrány, hogy a vízszerzési gyakorlat számára alkalmas módszerek azokból nem vezetődtek le, így a vízszerzés gyakorlati feladatainál változatlanul az egyéni megítélés dominál. Ezen belül a felszínalatti vízszerzés előmunkálatát képező ismeretszerzés követelményrendszere hiányzik, az összehasonlíthatóság, az azonos megbízhatóság feltétele nem érvényesül és maga a vízszerzési gyakorlat is az előző bizonytalanságokra épül. A szükséges fejlődés elérésében a komplex adatregisztrálásnak és értékelésnek, az oktatásnak, a tudományos egyesületeknek, az összehangolt szélesebb körű fejlesztési kutatásoknak, valamint az irányítás és szabályozás egységes megvalósításának igen jelentős szerepe volna. Hí. A felszínalatti vízszerzés fejleszthetősége 1. A különböző felszínalatti vízszerzési lehetőségeket területi kifejlődésük, igénybevehetőségük és egyéb a vízellátás kialakítása és üzemeltetése szerint eltérő módon ítélhetjük meg. a) A mélységi- (réteg-) vizek igénybe vehetősége a területi feltételek figyelembevételével a jelenleg is alkalmazott vízszerzési metodika szerint történhet. Kedvező kifejlődésű helyekre telepített kútrendszerek és kútcsoportok jelentős vízmennyiséget biztosíthatnak a regionális vízellátás számára is. A regionális vízellátás magasabb minőségi követelményeire tekintettel nagy részük vas — esetleg vas- és mangántalanításra szorul. Kedvező körülmény, hogy a legjobb kifejlődésű mélységi vizek nagy része alig gázveszélyes, így a vízkezelés — vízelőkészítés ezzel a kényelmetlen feltétellel általában nem kell, hogy kiegészüljön. Természetes, a vízszerzés fejlesztéshez szükséges a területi és helyi vízkészletek megbízható becslését megalapozó ismeretfejlesztés, ezen túlmenően fejlesztésre vár a kút védelmét jobban biztosító vízkivétel módja és nem utolsóként a kútban és a gyűjtővezetékben gyakori minőségromlás megelőzése, a káros hatások kiiktatása. b) A karsztvizekből történő víznyerés fejleszthetőségével — az eocén program megvalósulásával — lényegében Borsod megye térségében számíthatunk. Jelentősebb hozamnövekedés érdekében a dinamikus készlet jobb eloszlásának elősegítésére az egyéb veszteségek csökkentésére átmeneti statikus-készletfogyasztás elérésére kell tö-