Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

5. szám - Dr. Csanády Mihály–Dr. Deák Zsuzsanna–Somló Lajos–Dr. Kádár Mihály–Dr. Orsós Sándorné–Dr. Rédey Barnabás: A Balatonba jutó szennyvizek higiénés értékelése, különös tekintettel a fertőtlenítésre

Dr. Csanády M. és tsai.: A Balatonba jutó szennyvizek Hidrológiai Közlöny 1981. 5. sz. 231 1. tiibliizat KOI* » NH

4+ ae NOg « összes P0

4 Helység min. [mg/l] max. átl. med. m •CS M £ min. [mg/1] max. átl. med. kifogás min. [mg/l] max. átl. med. a, » O min. [mg/l] max. átl. med. kifogás A karattya 24 148 00 59 52 0,0 13 2,4 0,9 30 1 129 05 08 95 8,5 40 25 23 100 Kenese 105 111 108 108 100 13 17 15 15 100 12 17 14 14 0 12 14 13 13 100 Almádi 18 00 42 43 33 0,8 30 14 15 SO 0 97 33 22 60 8,8 29 14 10 100 Alsóörs 30 445 150 110 83 1 1 99 37 20 83 0 23 10 10 17 5,0 23 11 9 83 Füred 20 130 50 50 SO 0,1 27 12 8 80 3 82 39 37 68 5,0 21 14 13 83 Tihany 58 170 95 90 100 0,0 00 13 0,5 22 0 87 33 30 67 1,0 11 0,4 0,0 33 Zánka 20 57 35 35 17 0,0 23 4,5 0,5 28 5 79 38 37 86 4,2 20 11 10 86 Badacsonyörs 105 2020 700 330 100 0.1 2,7 1,3 1,3 25 0 0 0 0 0 0,2 40 22 100 Badacsony :i2 03 40 34 SO 0,0 34 8,8 3,8 50 18 203 100 90 83 4,3 27 14 10 67 Tapolca 32 91 54 47 13 0,2 27 7,4 5,0 57 0 71 40 48 71 — — Í8 — 100 (íyörök 53 07 00 00 100 0,0 2,9 1,0 0,2 33 57 71 03 01 100 4,5 15 10 10 50 Keszthely 106 191 178 178 100 50 70 00 59 100 0 0 0 0 0 9,5 19 14 14 100 A vizsgált telepekről a Balatonba jutó tisztított szennyvizek kémiai szennyezettségének jellemzése kifogás %: a 28/1978 MT sz. rendelet határértékét meghaladó érték előfordulásának gyakorisága Tabelle 7. Charakterisierung der chemischen Verunreinigung der aus den untersuchten Anlagen in den Balaton gelangenden gekliirten Abwásser Beanstandungs %: Háufigkeit des Vorkommens des den Grenzwert der Verordnung Nr. 28/1978 MT übersteigenden Wertes Taöji. 1. noKa3amejiu xuMwiecKoeo cocmaea muujcituhix cmoiHbix eod, cőpacbieaeMbix e 03. BaAamoH c eodooiucmnux cmanifuü 3aMeManne%: B cjiyMajix apenwiueHim n,ÜK, npeflniicaHHi.ix noctaHOBjiemieM Comvuina 3a JV228/1978 tisztítja, a Keszthely városi szennyvíztelepen a szennyvíz jellegét a húsüzemi és tejipari szennyvíz erősen befolyásolja, az összes többi esetben házi jellegű a szennyvíz. Az eleveniszapos berendezések zöme teljesoxidációs rendszerű, csak Füred, Tihany és Keszthely hagyományos terhelésű. A nyári idénybeli csúcsterhelés idején gyakori, hogy a teljesoxidációsnak tervezett berendezések terhelése is nagyobb a rendszerre jellemzőnél, az iszapstabilizáció ilyenkor nem megv végbe tökéletesen. Alsóörsön elvileg teljesoxidációs rendszerű az új berendezés, a gyakorlatban azonban csak mechanikai tisztítóként működött. A kenesei, zánkai és badacsonyőrsi berendezések intézményi ill. üzemi kezelésben vannak, a többi telepet a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat üzemelteti. A kémiai oxigénigény (KOI*) alapján a zánkai és almádi berendezések jól, a badacsonyi, tapolcai, füredi, györöki és akarattvai berendezések általában jól működtek; nem volt megfelelő a keszthelyi, alsóőrsi és kenesei berendezések hatásfoka. A legnagyobb KOI* koncentráció a borászati ipari szennyvízzel -terhelt badacsonyőrsi berendezésnél fordult elő. Ammónium-ion szempontjából — az eleve kevéssé szennyezett badacsonyőrsi szennyvízen kívül — a teljesoxidációval dolgozó telepek (Győrök, Akarattya, Zánka, Tapolca, Badacsony) bizonyultak a legjobbaknak. A legnagyobb szennyezettséget Keszthelyen és Alsóőrsön mértük. Tihany esetében az átlag és a médián közötti különbség jól mutatja, hogy itt is gyakori a teljesoxidáció, de a kiugróan nagy értékek az átlagot erősen megemelik. A nitrát jelenléte a nitrifikációt, vagyis a szerves anyagok lebontásán túlmenő oxidációt jelzi, ezért — bár mint növényi tájianyag káros a Balatonra — minél nagyobb a mért koncentráció, általában annál jobb a tisztítás. A legnagyobb koncentrációkat Badacsonyban mértük, messzemenően végbement a nitrifikáció Győrökön és — néhány túlterheléses esetet kivéve — Akarattyán. A nitrifikáció értékelésekor a képződött nitrát mennyisége mellett a szennyvíz eredeti töménységét (elsősorban az ammónium-koncentrációt) is figyelembe kell venni, így például Zánkán — hígabb szennyvíz — a nitrifikáció legalább olyan jó, mint Badacsonyban — tömény szennyvíz —, bár a nitrát-koncentrációk eltérők. Egyáltalán nem ment végbe nitrifikáció az erősen terhelt keszthelyi telepen, továbbá a csekély nitrogéntartalmú ipari szennyvizet kapó badacsonyőrsi berendezésnél. Az összes foszfortartalom (a táblázatban P0

4~~ ben kifejezve) szempontjából kiugróan nagy értékeket mutat Akarattya és Badacsonyörs. Az előbbi esetben a kenesei üdülőben levő mosoda, a másik esetben a palackmosáshoz használt mosószerek okozzák a nagy koncentrációkat. Füreden a Foszforex berendezés által elért foszfor-eltávolítást az összesített adatok nem bizonyítják (csak a vizsgálati periódus egy részében, akkor is csak részlegesen működött a berendezés). Kedvezőek viszont a tihanyi eredmények: az átlagos koncentráció csak kb. fele a többi telepen szokásosnak, a mért minimum és maximum is itt a legkisebb, ami bizonyítja, hogy az alumínium-szulfát adagolása még az adott igen szerény feltételek mellett (hordóra szerelt csappal csurgatva az oldatot) is hatásos. A bakteriológiai szennyezettség A tisztított és fertőtlenített szennyvízzel szemben bakteriológiai szempontból az a követelmény, hogy ne tartalmazzon kórokozó mikroorganizmusokat, és az indikátorként használt coliform-szám értéke ne haladja meg a 10/ml-t. Ez utóbbi előírás szerepel a 28/Í978. MT sz. rendeletben is. Ha olyan berendezés esetében, amelynél a fertőtlenítést az illetékes közegészségügyi hatóság elren-