Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
5. szám - Hegyessy László: A vizek policiklusos aromás szénhidrogén (PAH) szennyeződései, adatok hazai jelentőségük tanulmányozásához
214 Hidrológiai Közlöny 1981. 5. sz. Hegyessy L.: A vizek policiklusos Vizsgálati eredmények és következtetések Vizsgálati eredményeinket három csoportba foglaltuk: nevezetesen hévizek, alföldi mélyfúrásokból származó nagy huminsav tartalmú ivóvizek, végük felszíni vizek, ill. ezekből tisztítás útján vagy parti szűréssel nyert ivóvizek vizsgálati eredményeit mutatjuk be táblázatokon. A sok törtszám elkerülése céljából eredményeinket /.<g/m : !-ben tüntettük fel. Ebben a dimenzióban a 6 PAH együttes koncentrációjára 200 /ig/m : i az ivóvízre vonatkozó határérték. A 3. táblázattal kapcsolatban fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a zalakarosi I)-7 jelű hévíz kútból olajjal szennyezetten tör fel a víz, ezért felhasználása előtt az olajat le kell választani. A vizsgálati eredményekből kitűnik, hogv az olajleválasztó után vett vízminta PAH koncentrációja — főként pirén és krizén tartalmá — lényegesen kisebb, mint az eredeti, olajjal szennyezett kútvízé. A 4. táblázatban két szentesi eredmény is látható, amelyek különösen a pirén és krizén koncentrációja tekintetében jelentősen eltérnek egymástól. Énnek okát még nem tisztáztuk, ehhez további vizsgálatokra van szükség. A 3. és 4. táblázat adatait egybevetve szembetűnő, hogy az alföldi, főként felső pannon homokrétegekből nyert hévizek, valamint az olajlencséket is tartalmazó triász mészkő rétegből származó zalakarosi hévizek PAH tartalma lényegesen nagyobb, mint a karsztos vízadó rétegekből származó büki, budapesti és harkányi hévizeké. Ez utóbbiak szennyezettsége még az ivóvízben megengedett határértéket sem éri el. Az is megállapítható, hogy a viszonylag nagy PAH tartalmú hévizekben a fluorantén mellett esetenként erősen dominál a pirén, valamint a krizén is, amelyek nem tartoznak az ivóvíz vizsgálat során meghatározandó hat vegyület közé. Az 5. és 6. táblázatokban látható eredmények azt mutatják, hogy a nagy huminsav tartalmú alföldi ivóvizek PAH tartalma csekély, jóval a határérték alatt van. Ezek alapján úgy tűnik, hogy ahol a víz nagy kémiai oxigénigénye főként a huminminsav tartalomra vezethető vissza, feltehetőleg nem kell jelentős PAH szennyezettséggel számolni. Ennek alátámasztására azonban még további vizsgálatok elvégzését tervezzük. A 7. táblázat alapján megállapítható, hogy a Duna PAH szennyezettsége ingadozó. Ugyanez mondható el az Tpolvról a 8. táblázat alapján, általában azonban még tiszta felszíni víznek minősültek e szempontból, akárcsak a többi vizsgált felszíni víz, beleértve a 9. táblázatban feltüntetteket is. A tiszta vizek vizsgálati eredményei mindhárom táblázaton azt mutatják, hogy a PAH szennyezettségük csekély, nem közelíti meg, az ivóvízben megengedhető határértéket. Hangsúlyozni kell azonban, hogy vizsgálatainkat pontmintákból végeztük. Hasonló eredményeket mutattak az újabb, 1980-ban végzett vizsgálataink is. A vizsgált vízbázisok a Duna, Tisza, Sajó, Zagyva, Mura, Tpolv és Gyöngyös patak PAH tartalma 4 és 53'^g/m 3 között volt. Viszonylag nagyobb szennyezettséget esetenként a Duna, valamint a Tisza és a Mura vizében találtunk. Az említett felszíni vizekből tisztítás útján vagy parti szűréssel nyert tizenegy ivóvíz minta PAH tartalma pedig 2 és 32 /'g/m 3 között volt, ezek közül kilenc mintáé azonban még a 10 //g/m 3-t sem érte el. Az eredményekből kitűnik, hogy a felszíni vizekből származó ivóvizék PAH tartalma ez idő szerint csekély. Számolni kell azonban azzal, hogy egyes felszíni vizek szennyezettsége a jövőben növekedhet, ami a víztisztítás hatékonyságának fokozását teheti szükségessé. összefoglalás A szerző a szakirodalom alapján — utal a PAH expozíció egészségkárosító veszélyeire, — összefoglalja a vizek PAH szennyezettségére, ill. ezek eredetére vonatkozó kutatások eredményeit, — ismerteti a vizekbe kerülő PAH további sorsát, és — rövid áttekintést ad a PAH szennyeződés vízből való eltávolításának lehetőségeiről. A továbbiakban ismerteti a vizek PAH tartalmának meghatározására irányuló metodikai vizsgálataikat, amelynek eredményeképpen az ivóvíz PAH tartalmának meghatározására félkvantitatív teszt módszeren alapuló vízvizsgálati szabványt dolgoztak ki, és a módszert alkalmassá tették más vizek vizsgálatára is. A módszerrel hévizek, nagy huminsav tartalmú ivóvizek és felszíni vizek, illetve ezekből tisztítás útján, vagy parti szűréssel nyert ivóvizek [tiszta vizek] PAH szennyezettségét vizsgálták. A vizsgálatok a vegyületcsoport tíz tagjának, közöttük annak a hat vegyületnek a meghatározására terjedtek ki, amelyeknek — mint jellemző vegyületeknek — a vizsgálatát az MSZ 448/45. sz. ivóvízvizsgálati szabvány előírja. Vizsgálataik alapján a következő megállapításokra jutott: a hévizek természetes PAH tartalma mennyiségileg és minőségileg egyaránt nagy különbségeket mutat. A szénhidrogénekkel szenvnyezett víztároló rétegből származók PAH koncentrációja nagyságrendekkel nagyobb lehet, mint a más rétegekből származóké, és jelentősen meghaladja az ivóvízre megszabott határértéket. E körülmény jelentősége — fürdővízként való felhasználás esetében — az esetleges egészségügyi ártalmak szempontjából nem tekinthető tisztázottnak. A felszíni vizekből származó vizsgált ivóvizek, továbbá a mélyfúrásokból nyert huminsavas ivóvizek szennyezettsége ezidő szerint alacsony. Ugyanez állapítható meg a vizsgált felszíni vizek többségéről is, de egyes eredmények arra utalnak, hogy némelyikük szennyezettsége jelentősen ingadozik. Számolni kell azzal, hogy egyes felszíni vizek szennyezettsége a jövőben fokozódhat, ami a víztisztítás hatékonyságának növelését teheti szükségessé.
