Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

5. szám - Hegyessy László: A vizek policiklusos aromás szénhidrogén (PAH) szennyeződései, adatok hazai jelentőségük tanulmányozásához

210 Hidrológiai Közlöny 1981. 5. sz. Hegyessy L.: A vizek policiklusos 2. táblázat A különféle vizekben előforduló PAH koncentrációk Taön 2. Komjeumpaquu IIAY e pa3Auinbix eodax Tabelle 2. Die in den verscliiedenen Uewassem vorkom­menden P AH - Konzentrationen Kifogástalan talajvíz és nem szennyezett tóvíz Könnyen szennyeződő folyami víz Meglehetősen szennyezett folyami­vagy tóvíz A szennyvizek szennyezettsége meghaladhatja a 10—15 /<g/m 3 50—250 /tg/m 3 250—1000 /tg/m 3 100 000 jtíg/m 3-t jelentős és többé-kevésbé folyamatos PAH terhe­lést jelenthet a csapadékvíz befogadója számára. Egy másik PAH forrás maga a csapadékvíz, kü­lönösen a szennyezett levegőjű területeken. Bor­neff [1] utal Zoeteman néhány éve végzett vizsgá­lataira, mely szerint hat városi körzet csapadéka átlagosan kb. 545 jUg/m : i PAH-t tartalmazott. A talajba szivárgó csapadék ezenkívül a talajból is kimoshat PAH nyomokat. Mindezek alapján Borneff és munkatársai a víz­ben előforduló policiklusos aromás szénhidrogének koncentrációjára vonatkozóan a 2. táblázatban összefoglalt megállapításokat tették. Ezek az értékek a vegyületcsoport következő 6 -reprezentatív képviselőjének együttes mennyi­ségére vonatkoznak: fluorantén [fluoranthene] 3,4-benzfluorantén [benzo/b/fluoranthene] 3,4-benzpirén [benzo/a/pyrene] I,12-benzperilén [benzo/ghi/perylene] II,12-benzfluorantén [benzo/k/fluoranthene] 2,3-o-fenilénpirén [indeno/1,2,3-cd/pvrene] Megjegyzendő, hogy az Egészségügyi Világszerve­zet [WHO] 1971-ben megjelent ivóvíz szabványa [5], majd később több nemzeti szabvány is az ivó­vízben megengedhető hatérértéket e hat vegyület koncentrációinak összegére vonatkozóan szabta meg. A szennyező források kutatása során megálla­pítást nyert az is, hogy nemcsak a felszíni talaj­rétegekben, hanem például egy 170 m mélységből származó fúrásmintában is találtak 3,4-benzpi­rént, tehát egy civilizáció által érintetlen talajré­tegben. Ugyenezt bizonyítja számos mélyfúrású kút vizéből végzett vizsgálatunk eredménye is, amelyet a későbbiekben ismertetünk. E tapasz­talatok arra utalnak, hogy nem az ipari szennyezés az egyetlen karcinogén anyag forrás. Ezen anya­gok főként pirolízis útján keletkeznek, de az is bizonyított, hogy növényekben és baktériumokban is termelődnek. Igen érdekes e szempontból Gráf és Winter [6] közleménye. A szerzők jelentős meny­nyiségű 3,4-benzpirént mutattak ki Kuwaitból, Líbiából és Venezuelából származó ásványolaj mintákban. Megállapításuk szerint a fosszilis nö­vényi maradványok is tartalmaznak policiklusos vegyületeket. Hasonló meggondolásból tűztük célul évekkel ezelőtt hévizeink ilyen irányú vizs­gálatát, annál is inkább, mivel hévízkiitjaink je­lentős része olyan vízadó rétegekre települt, ame­lyek rétegtani szempontból szomszédosnak te­kinthetők egyes hazai szénhidrogén-tároló réte­gekkel. Visszatérve az említett közleményre, a szerzők azt is megállapították, hogy az elhasznált motor­olaj még nagyobb veszélyt jelent a környezetre — PAH szennyezés szempontjából — mint az ás­ványolaj, mivel vizsgálataik szerint a motorolaj 3,4-benzpirén tartalma rendeltetésszerű használat során több nagyságrenddel megnő. A vizekbe kerülő PAH további sorsa Az ezzel kapcsolatos megállapításokat Borneff [1] a következőkben foglalta össze: talajvízben a koncentrációk általában nem nagyok, de stabilak. Léteznek ugyan policiklusos aromásokat lebon­tani kéfies mikroorganizmusok, ezek száma azon­ban általában nem elegendő, kémiai lebontást pe­dig nem tapasztaltak. A felszíni vizek természetes tisztulási folyama­tai közül legfontosabb a lebegőanyag leülepedése. Ezt a víz áramlási sebessége befolyásolja, ezért a tavak és tározók vize rendszerint kevésbé szeny­nyezett, mint a folyóké. Ugyancsak természetes folyamat, hogy a PAH vegyületek zsíroldható része a plankton lipid anyagaiba kerül, és az üledéket, mint holt plankton anyag éri el. Bár a PAH vegyü­letek foto-oxidálhatók, az ultraibolya sugárzás hatásának — a tisztulás szempontjából — nincs gyakorlati jelentősége. A kommunális és ipari szennyvíztisztítókban a jó hatásfokú ülepítésnek van fontos szerepe. A bio­lógiai tisztítás során a policiklusos aromás szén­hidrogének a mikroorganizmusokhoz adszorbeá­lódnak, amelyeket aztán el lehet távolítani. Ily módon e vegyületek 2/3-át ki lehet küszöbölni. A szennyvíziszapban nagyobb PAH mennyisé­gek találhatók, ezért elégetése fokozhatja a levegő­szennyezést. Legjobb elhelyezés módnak a mpző­gazdasági felhasználás látszik, bizonyos korláto­zásokkal, pl. élelmezésre szánt gumós növények és gyökér félék trágyázása nem ajánlható. A PAH szennyeződés vízből való eltávolításának" lehetőségei Az ivóvíz bázisok PAH szennyezettsége a leg­hatékonyabb tisztítási eljárások alkalmazását igényli. A megengedhető PAH tartalom a WHO ajánlása szerint [5] — amelyre az MSZ 450/1 számit szabvány [7] is utal — 200 //g/m 3, azaz 0,2 //g/l. Ez az érték a már említett hat PAH együttes mennyiségére vonatkozik. A vegyületcsoport e hat tagjának kiválasztása során előfordulásuk gyakorisága, bizonyos analitikai meggondolások (a fluoreszcencia intenzitás nagysága) és egészség­ügyi szempontok játszottak szerepet. A szakiro­dalom szerint a hat vegyület közül csupán a fluor­antént és az 1,12-benzperilént nem tartják kifeje­zetten dagantkeltő tulajdonságúnak, legveszélye­sebb viszont e tekintetben egyöntetű vélemény alapján a 3,4-benzpirén. Számos kutató, így Borneff és munkatársai, Gráf és Nothaft, Traktman és Manita, valamint Reichert és mások széles körű kutatást végeztek

Next

/
Oldalképek
Tartalom