Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

4. szám - Dr. Benedek Pál–Dr. Bulkai László: Víztisztítási eljárások hatásossága a szerves mikroszennyezők eltávolítása szempontjából

172 Hidrológiai Közlöny 1981. 4. sz. Dr. Benedek P.—dr. Bulkai L.: Víztisztítási eljárások -s 100 1 2 3 <f Üzem [hónap] Bröm-diklór-metán Megjegyzés•• 9 perces kontaktidő 5. ábra. THM-eltávolítás a Cincinnati (USA) ivóvízből Filtrasorb-aktivszénnel Puc. 5. ydaAenue mpmajioMemanoe U3 numbeeoű eodbiaKmuaiibiM yaAeM <t>iiAbmpacop6. Cuncunammu, Cili A Fig. 5. THM removal by Filtrasorb activated carbon from drinking water at Cincinnati (USA) szerves anyagon keresztül érvényesül. Találkoztunk olyan javaslatokkal is, hogy ivóvízkezelés folyamán komplexképző szerves anyagokat (EDTA, csersav) célszerű a vízbe adagolni, hogy az eltávolítandó nehézfémeket megkössék komplex formájában, majd a szervesanyagokat aktívszenes adszorpcióval vonják ki a vízből, természetesen a nehézfémekkel együtt [36]. Az eljárás előnyei közé tartozik az is, hogy nem szükséges a pH-t megváltoztatni, mert pl. higany eltávolítás esetében a 7,0 körüli pH értéket találták a legmegfelelőbbnek, és ez azonos a hagyományos vízkezelési technológiák üzemi pH értékével. Rátérve a 2. táblázat harmadik csoportjára, a prekurzorokra, ezeket a derítés — természetesen — nem tudja teljesen eltávolítani, csak menvnyiségüket csökkenteni. Abból a célból, hogy elkerüljük a trihalometán képződést, a klórozás előtt aktívszénkezelést kell alkalmazzunk, s a technológiai sor elején klór helyett más oxidáló szerrel kell (ózon, káliumpermanganát) a mikroroganizmusok tevékenységét korlátozni. Tapasztalatok szerint a GAC 6 hónapos regenerálás nélküli üzem során az eredetileg 40—60 fi g/l koncentrációjú prekurzorokat is jug/1 körüli értékre csökkentette. A huminsavaknak jobb az adszorpciós tulajdonsága, mint a fulvinsavnak. A kisebb molekulasúly az előnvösebb, viszont a nagyobb molekulasúlyú vegyületek jól kicsapathatók. További megfigyelés, hogy az adszorpció nő a csökkenő pH-val és ugyancsak nő a foszfát koncentráció emelkedésével [36]. A természetes vizekben a szerves anyag nagy részét a huminsavak teszik ki. (Mint említettük a klórral reagálnak és haloform vegyületeket képeznek.) Elfoglal ják az aktívszón aktív felületeit, ezáltal lecsökkentik az aktívszén adszorpciós kapacitását más vegyületek számára. Fémionokkal, peszticidekkel, ftalátokkal és elképzelhetően más szerves vegyületekkel is kapcsolódhatnak. A 2. táblázat negyedik csoportjába tartozó THM-ek, tehát az előbb említett prekurzorok klórozásából származó rákkeltő trihalometánok ivóvízből való eltávolítása több módon is lehetséges, ahogy azt a 4. táblázat (Nawrocka—-Kiepal nyomán) összefoglalja a kloroform példáján [37]. Ami az aktívszénen való THM adszorpciót illeti, az 5. ábrán láthatók a lehangoló eredmények, vagyis hogy a granulált aktívszén oszlop csak néhány hétig hatásos, tehát sűrűn kellene cserélni vagy reaktiválni a szenet [38]. Itt említjük meg Csanádi) és Kárpáti vizsgálatait, miszerint a hazai klórozott ivóvizek kloroform tartalma esetenként meghaladja az USA-ban javasolt határértékeket [39]Aktívszénpor használata Az aktívszénpor a granulátumnál, azaz a szénszűrőnél jóval gyengébb hatású. Mérések szerint mintegy 500 g/m

3 adaggal lehetne olyan mértékű szervesanyag-eltávolítást elérni, mint szénszűrőben, ami műszakilag és gazdaságilag lehetetlen [40]. 25—30 g/m

3 adag alatt nem nagyon hatásos, legfeljebb enyhébb íz- és szaghatás ellen. Általában 50—60 g/m

3 adagolás szokásos (az irodalomban max. 100 g/m

3 adaggal lehet találkozni). Folyamatos használatát csak abban az esetben tartják helyesnek, ha a nyersvíz ])OC-ja 3 mg/l-t nem haladja meg [41]. Általában időszakos alkalmazást javasolnak szennyezőhullámok levonulásakor és algavirágzáskor. Tározós vízművekben azonban koagulációs szűrés esetén (azaz a derítő elhagyásakor) nagyon gazdaságos. A szűrőre jutó vízbe elégséges néhány (3—5) g/m

3 adagban juttatni. A szűrőszemeken ugyanis részben a szintén kisebb mértékben adagolt koaguíáló szer miatt megtapad a már egyszer bejutott szénporszemcse s hosszan tudja kifejteni adszorpciós hatását. Derítés előtti adagoláskor a szenet a koaguíáló szer bejutását 4—5 perccel megelőzően kell a nyersvízbe vezetni. A lebegő iszapszűrős derítők a hosszanti átfolyásuknál 25—40%- kai gazdaságosabbak szénpor alkalmazása tekintetében, mivel az előbbiekben az egyszer bejuttatott szénpor hosszabb ideig tud a lebegő iszapszűrőben adszorbeálni. A 6. ábrán látható, hogy a szénpor adagolása mind a THM-okat, mind pedig azok prekurzorait csökkenti [38]. Az aktívszónpor jobb kihasználása érdekében sikeres próbálkozás folyik e szénpornak apró polisztirol golyócskákra való felhordásával. A golyókkal töltött zárt szűrőben felfelé való áramoltatással eresztik át a kezelendő vizet. Néhány napon keresztül, tehát a nagy hatásfokú