Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

3. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1978. május 9-én Miskolcon megtartott, az 1977. évet záró küldöttközgyűlésről

Beszámoló az MHT 1977. küldöttközgyűléséről Hidrológiai Közlöny 1981. 3. sz. 139 DR. BOGÁRDI JÁNOS egyetemi tanárt, a Ma­gyar Tudományos Akadémia rendes tagját, Tár­saságunk Elnökségének tagját. Társaságunknak 1936 óta tagja. Áz MTA Vízgazdálkodástudo­mányi Bizottságának elnöke, az ICID Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke, levelező tagja az Academia Pata vi na természettudományi szak­osztályának, tiszteleti tagja az Osztrák Vízgaz­dálkodási Szövetségnek, a Bécsi Műegyetem dísz­doktora. A Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szö­vetség és a Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Bizottság (ICID) volt alelnöke; a Meteorológiai Világszervezet (WMO) V. regionális szekciójának volt elnöke. A hidraulika tudományának hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt hírneves kép­viselője. A hordái ék mozgás elméletének nemzetközi hírű művelője. A korelációszámításnak hidrológiai vo­natkozásban hazai úttörője, a hidraulika és hidro­mechanika nemzetközileg is számon tartott mű­velője. Számos könyve látott e tárgykörben ma­gyar angol és legújabban orosz nyelven is napvilá­got. A budapesti és padovai nemzetközi hidrológus továbbképző* tanfolyamnak 1964 óta állandó elő­adója. Szinte minden évben vendégprofesszorként előad a Bécsi Műegyetemen is. Munkássága, Társaságunkhoz való közel félév­százados hűsége a legnagyobb tiszteletre és elis­merésre méltó. DR. RÓNAI ANDRÁST, a földtudományok dok­torát, a Magyar Állami Földtani Intézet tudomá­nyos osztályvezetőjét. Társaságunknak 1955 óta tagja. A Hidrológiai Közlöny Szerkesztő Bizott­ságának évtizedek óta tagja, 1969 óta elnöke. Munkáját 1955-ben Bogdánfv emlékéremmel, 1971­ben Vásárhelyi díjjal ismerte el Társaságunk. Tudo­mányos tevékenysége, különösen a síkvidékek hid­rogeológiájának területén mind bel-, mind külföl­dön ismert. Az Alföld talaj víztérképeinek a kitűnő vízföldtani dokumentációval felszerelt földtani atlaszainak megalkotásával, rétegvíz figyelő háló­zat megindításával, nemzetközi hidrogeológiai tanfolyamok és konferenciák szervezésével szer­zett elévülhetetlen érdemeket. Kutatási szívóssága, rendszeressége és lanka­datlansága mindannyiunk számára példamutató. Az elnökség Vásárhelyi Pál díjjal jutalmazta IHRIG DÉNES mérnököt, tiszteleti tagunkat, a VITUKI alapító igazgatóját, jelenleg nyugalma­zott főosztályvezetőjét, a Vízügyi Közlemények szerkesztőjét. Társaságunknak 1949 óta tagja, éveken keresztül a Hidraulikai és Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztály elnöke volt. Lelkes, aktív munkájával Társaságunkat 30 éve segíti. 1959 óta tevékenysége — az idén 100 éves — a Vízügyi Közlemények szerkesztőjeként elsősor­ban a hazai vízügyi szakirodalom fejlődését segíti elő. A vízszabályozások története című alapvető munka társszerzőjeként és szakértőjeként el nem múló érdemeket szerzett a régi, majd a jelenlegi Magyarországon folytatott vízépítő tevékenység jelentős részének összefoglalásával. Munkássága elsősorban az árvízvédelem és folyamszabályozás terén, s az erről írt szakcikkei egyaránt iránymu­tatók fiatalabb kollégái számára. Az elnökség Schafarzik Ferenc emlékérmet ado­mányozott FRANK MELÁNIÁNAK, a mezőgazdasági tu­dományok kandidátusának, az Öntözési és Rizs­termesztési Kutató Intézet nyugállományú igaz­gatójának. Társaságunknak 1955 óta tagja. A Tár­saság munkájában aktívan részt vesz, több bizott­ságban működött eredményesen. Sok előadást tartott, és mindig értékessé tette Társaságunk ta­nulmányútjainak szarvasi szakmai napját gondos előkészítésével és igényes lebonyolításával. Szakmai munkáját 1930-ban a József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán, Dr. Fehér Dániel mellett kezdte, a Növénytani Intézetben. Ez idő­ben döntően növény- és talajélettani kutatással foglalkozott, s erről közel negyedszáz cikkben szá­molt be. 1939-től Kisújszálláson, 1950-től Szarva­son dolgozott, mint részlegvezető vagv igazgató. Szervezési és irányítási munkája mellett, majd nyugdíjba vonulása után mindmáig folytatja ku­tatási munkáját. Kimagasló része volt az öntözés elméleti alapjainak lerakásában, s ma is a növények vízfogyasztására, az öntöző-vízszükséglet megha­tározására irányul figyelme. E témakörből 37 ta­nulmányban számol be. Társaságunkban és a tudományos életben egy­aránt nagy tisztelet övezi iránymutató szakmai munkássága, és példamutató emberi magatartása alapján. IFJ. DK. SZABÓ ZOLTÁN hidrobiológusnak, a biológiai tudományok kandidátusának. Társa­ságunknak 1949 óta tagja. 1949—52 között a Limnológiai Szakosztály titkára, egyik szellemi vezetője. A társadal mi-tudományos munka szere­tetét fiatalkorától hozta magával. A háború után szétzilált Társaság újjászervezésében heroikus munkát végzett. Egymaga több, mint 200 tagot szervezett be. Felismervén a hazai szennyvíztisz­títás egyre növekvő fontosságát, kezdeményezi, majd létrehozza a Szennyvíz Szakosztályt 1952­ben. 1961-ig a Szakosztály elnöke, majd vezetőségi tagja. A társadalmi munkában is mindig megta­lálta azt a helyet, ahol legtöbbet tudott segíteni Társaságunknak, s ezt mindig teljes szívvel tette. Évekig volt az MTA Szennyvíz Bizottságának és Hidrológiai Bizottságának titkára. Részt vett a Nemzetközi Dunabizottság munkájában. 1939— 40 között a Halászat c. szaklap szerkesztője volt. Szakmai érdeklődése elsősorban a limnológia és a természetes vizek tisztaságának védelme felé haj­Iptt. Sokat, sokoldalúan és eredményesen foglalko­zott a vízi szervezetekkel, a természetes vizek el­szennyeződésével, azok tisztulásával és védelmé­vel, a vízkészlet-gazdálkodás hidrobiológiájával de maradandót alkotott a szennyvízbiológiában is. Munkásságát több könyv, egyetemi jegyzet, és több mint félszáz szakcikk demonstrálja. Társaságunkban végzett kiemelkedő munkás­ságáért 1954-ben a „Szocialista Munkáért,, érdem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom