Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

3. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1978. május 9-én Miskolcon megtartott, az 1977. évet záró küldöttközgyűlésről

Beszámoló az MHT 1977. küldöttközgyűléséről Hidrológiai Közlöny 1981. 3. sz. 135 és Természettudományi Egyesületek Szövetsége nevében. Engedjék meg, hogy ebből az alkalomból folytassam Illés György elvtárs üdvözlését úgy is, hogy külön köszöntsem és üdvözöljem házigazdáinkat, akik ilyen gyönyörű környezetet, helyet és egy nagyon szép várost biztosítottak arra az alkalomra, hogy a vízüggyel foglalkozó állami, gazdasági és társadalmi szakemberek kedvező környezetben és jó hangulatban cserélhessék ki véleményüket, szerezzenek tapasztalatokat, adjanak egymásnak útravalót. És még tovább folytatom, mert egy ilyen közgyűlésen vannak népszerűsítési kötelezettségeink is, hogy köszöntsem Állami Díjasainkat, Eötvös Díjasainkat, kitüntetett kiváló szakembereinket és munkatársainkat, kiváló intézeteinket és kiváló vállalatainkat. Azért nem hagyom ezt ki, mert a múlt év egyik esztendő volt azok közül, amikor nem kevés feladatot minőségileg feszesebb módon, programozva kellett országunk vízgazdálkodásában végezni és ezekben a feladatokban is a jók között legjobbak találtattak, akiknek kijárt ez a magas kitüntetés, elismerés. Ezúton is szívből gratulálunk nekik, személyenként és kollektívájuknak is; kívánjuk, hogy jó munkájuk eredményeképpen táboruk bővüljön. Kedves Elvtársak! Elolvastuk a főtitkári beszámolót és meghallgattuk a szóbeli kiegészítéseket és megállapíthatom, mint a MTESZ társelnöke, hogy az utóbbi időben több egyesületi közgyűlésen részt vettem, sok jó beszámolót olvastam és hallottam, a mai azonban a jók között is az egyik legjobb. A MTESZ-nek szóló megállapításokkal is, amelyeket jegyeztünk, egyetértünk. Mint jó munka eredményeképpen készült összefoglalót, a beszámolót és útravalót a következő esztendők feladataihoz, el lehet fogadni. Nos azért itt egy percet, ha megengedik, megállnánk, — a közeli időszak nagy feladatainál, azoknál a feladatoknál, amelyeket a vízügyi szolgálat kiválóságai valamikor régen vagy a közelmúltban tervezték vagy megálmodtak. Ezeknek a valóraváltó időszakához érkeztünk. A vízellátás utolsó harmadát vettük munkába. Az ár- és belvízvédekezés második felébe érkeztünk. A vízkészlet, valamint a vízhasználatok egyensúlyának kritikus szakába jutottunk. A környezetvédelmünkről szóló törvény és tevékenység feladatait éppen hogy megkezdtük. Kapcsolódunk hatalmas nemzeti programok, gazdasági és társadalmi célkitűzések valóra váltásához. És ebben nekünk is vannak olyan sajátos programjaink, amelyben három generáció tevékenysége foglalható össze: a tapasztalattal, hatalmas tudással és segítő szándékkal teli idősebb kollégák generációja, a középkori!, legteherbíróképesebb garnitúra, mérnökök, közgazdászok és jogászok, és a napról napra szaporodó, a vízgazdálkodás ügyét szolgálni kívánó fiatalok hármas generációjának a párbeszéde között zajlanak ezek a munkálkodások. És a mi nagy munkáink is olyanok, hogy újabb generációk nőnek naggyá benne, akik gazdagbítani tudják a magyar vízügyi szakmában dolgozók hazai és külföldi tekintélyét. Hiszen történelmünk eddigi legnagyobb létesítményein dolgozunk: regionális ellátó, összegyűjtő és tisztító rendszerek munkálkodásait kezdtük meg és folytatjuk; Nagymaros, Tisza II, a Csongrádi Vízlépcső kerültek részben már a kivitelezés stádiumába, részben már a jóváhagyottság állapotába, részben pedig rajzasztalra. Ezek azok az alkotások, a vízkészlet sok módon való gyarapításának megoldásaival, a műszaki fejlesztés, a tudományos kutatás hasznosításával és termelő erővé válásával, amelyek egész korszaknak szóló programot, megtisztelő küldetést és nagy értékű buzgólkodást, nagy szorgalmat kívánó tevékenységet jelentenek. Nem folytatom, mert ezekről a jövőben munkánk során többször fogunk beszélni. Én azt kérem Önöktől, most itt a Hidrológiai Társaság küldötteitől, vendégeitől és meghívottaitól, hogy ezekben — az országunk népét, vagyonát szolgáló, a vízgazdálkodás feltételeinek javítását biztosító — tevékenységünkben szorgoskodjanak úgy, mint eddig, olyan szakmai, politikai, emberi magatartásbeli elhivatottsággal, amely záloga a minőségileg magasabb követelmények teljesítésének. Ezt a tevékenységet szívességből a társadalmi munkában, kötelességből a gazdasági és állami tevékenységben és jó érzésből a politikánk érdekében szükséges mindenkitől kérni, melyet előre is köszönök, kívánok hozzá jó munkát, a mai napon pedig jó kritikát a vezetőség beszámolójának elfogadásához. Köszönöm figyelmüket. Bencsik Béla: A Magyar Hidrológiai Társaság mostani közgyűlése jelentős hidrológiai eseményeket köt egybe nemcsak időbelileg, hanem helyi szempontból is. Tudniillik éppen most komoly árvíz vonul le a Sajón és a Tárnán. A kialakult vízállások jócskán megközelítették az eddig észlelt maximumokat és többszáz ember és jármű vesz részt a védekezésben. Hogy most itt viszonylag nyugodtan tarthatjuk közgyűlésünket, az a megelőző munkának, az árvízvédelmi művek és az árvízvédelmi szervezet alapos fejlesztésének köszönhető. Ez beszédes bizonyítéka annak, hogy a vizek pusztítása elleni tevékenység amellett, hogy rendkívüli gazdasági jelentősége van, fontos társadalompolitikai feladat is. Társaságunk, és ezen belül szűkebb .szakosztályunk, az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Szakosztály alaposan kiveszi a részét ebből a szakmai tevékenységből. Kitűnik ez a főtitkári beszámolóból is, amely színes képet festett a Társaság munkájáról és bemutatta azt a sokarcú tevékenységet, amely az elmúlt esztendőben folyt. Ma Társaságunk átszövi a vízügyi ágazat minden területét. Szándékosan használom itt ezt a kifejezést, hiszen arról van szó, hogy Társaságunk nemcsak a vízgazdálkodási ágba tartozó szerveknél fejt ki tevékenységet, hanem ennél sokkal szélesebb körben is, és ez döntő. Így van ez megintcsak szűkebb szakosztályunknál, az Árvízvédelmi Szakosztálynál, ahol például a tagság nemcsak a vízügyi szervezetekből adódik, hanem a Műegyetemről, a gödöllői egyetemről, a Tervhivatalból, a MÉLYÉPTERV-ből és így tovább. Ez teszi lehetővé azt a rugalmasságot és mozgé-