Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

3. szám - Perecsi Ferenc: Víz- és csatornaművek rekonstrukciója (Záró előadás)

Dr. öllős G.: Víz- és csatornaművek Hidrológiai Közlöny 1981. 3. sz. 127 kor célszerűbb a felújítással párhuzamos fejlesztés, — a rekonstrukciós feladatok elvégzésében milyen, hazánkban már alkalmazott vagy hasznosítható, de honosítást igénylő eljárásokkal számolhatunk, — a feladatok elvégzésére milyen felkészülést kell biztosítani a szolgáltató vállalatoknál, valamint az építőipari szervezeteknél az építőanvagés gépipari háttérre kiterjedően és a műszaki kutatás-fejlesztést is beleértve. Az ágazat rekonstrukciós politikája megalapozását szolgálta a Magyar Hidrológiai Társaság által szervezett és Miskolcon 1980. május 23—24-én megtartott szeminárium. 2. A rekonstrukciós feladatok számbavétele Ahhoz, hogy szolgáltatási feladatainknak maradéktalanul eleget tehessünk, a fejlesztési feladatok helyes meghatározása és következetes végrehajtása mellett a meglévő víz- és csatornalétesítmények felülvizsgálatára, a több évtized óta el nem végzett rekonstrukciós munkák számbavételére és a fejlesztésekkel összehangolt végzésére van szükség. Kevesen tudják, hogy a népgazdaság IV. ötéves tervében a rekonstrukciós program első üteme jóváhagyást nyert, végrehajtása gyakorlatilag ezt követően megkezdődött és azóta is folyamatban van. A következőkben általános képet kívánok adni a kialakult helyzetről és indokolom az elvégzendő rekonstrukciós feladatokat. A felsorolt adatok országos felmérés adatai és a városok víz és csatornalétesítményeinek helyzetét jellemzik. Ismeretes, hogy a vízgazdálkodás műszaki anyagi alapjai az elmúlt 30 esztendő folyamán megötszöröződtek, ezen belül a települések víz és csatornalétesítményeinek állóeszköz értéke szintén hétszeresére növekedett; a vízművek állóeszköz értéke nyolcszorosára, a csatornaművek állóeszköz értéke ugyanekkor hatszorosára emelkedett. A fejlesztés az elmúlt 30 évben kettős célt szol•gált: egyrészt ki kellett elégítenie a népgazdaság általános fejlődéséből eredő új igényeket, másrészt fokozatosan fel kellett számolni az e téren tapasztalt elmaradottságot. A vízellátási és csatornázási beruházásokra fordított anyagi eszközök változását a 2. ábra mutatja be. Az összesen és kereken 110 milliárd Ft nagyságú vízgazdálkodási beruházásokból a települések víz-csatorna létesítményei fejlesztésére fordított összegek meghaladják a 76 milliárd Ft-ot. A fejlesztést az elmúlt időszakokban általában a szakaszosság jellemezte. A beruházási ráfordítások nagyságát a népgazdasági célkitűzések határozták meg. A fejlesztés csak 1960. után vált egyenletesebbé és céltudatosabbá. Jelenleg városaink vízvezetékhálózata 26 ezer km-t, csatornahálózata 6 ezer km-t képvisel. A városi víz- és csatornalétesítmények rekonstrukciójára 1980. óv végéig összesen 4,6 md Ft-ot fordítottunk. Ha figyelembe vesszük, hogy ez az 1980. év végi állóeszköz értéknek csupán 7%-a, ez már egyedül [MDFt] 80 70 • 60 50 • 40 • 30 20 • 10 • O} CD O} Cft C33 O} O} V- >T- - V- > 2. ábra. Vízellátásra és csatornázásra fordított anyagi eszközök 1950—80 között Abb. 2. Für Wasserversorgung und Kanalisation aufgewandten Geldmittel zwíschen 1950—80 is indokolja a rekonstrukciós feladatok sürgető voltát. Hozzá kell azonban tenni, hogy a városi vízvezetékhálózatból 2.109 km 34 évesnél régebbi és ebből 1.255 km-t 54 évvel ezelőtt vagy ettől még régebben fektettek le. 1967-től kezdődően—a céltudatos gazdaságpolitika eredményeként — a rekonstrukciós ráfordítások erőteljesen növekedtek és három év alatt összesen 600 millió Ft-ot tettek ki (az 1947—67 közötti összes értéknek — 1,2 milliárd Ft —50%át). Ez annak volt köszönhető, hogy 1968-tól kezdődően a vállalati fejlesztési alap amortizációból képződő része teljes egészében a vállalatoknál marad vissza és elsődlegesen szolgálja a feladatok megoldását. Az OVH és az OT 1968. évben részletes felmérést kezdeményezett a rekonstrukciós szükségletek várható nagyságrendjénék és összetételeinek megismerésére. É felmérés tette lehetővé a IV. ötéves terv rekonstrukciós feladatainak tételes számbavételét és azt, hogy a megvalósítás anyagi feltételei a IV. ötéves terv során a népgazdasági tervben jóváhagyást nyertek. A végzett vizsgálatok alapján a városi víz- és csatornalétesítmények rekonstrukciója során öszszesen 3500 km vízvezetékhálózat és 1000 km csatornahálózat rekonstrukciójáról kell 1980-tól folyamatosan gondoskodni. Ebből 1000 km vízvezetékhálózat és 400 km csatornahálózat átépítési munkáit a program 1980—85. között, míg a további 2500, illetve 400 km hálózat cseréjét további ötéves tervek feladatául jelöli. Ebből is látható, hogy még sokáig nem sikerül biztosítani a fejlesztéssel való összhangot és érvényesíteni azt az elvet, hogy a rekonstrukciós munkákat a fejlesztési munkák előtt, de legkésőbb azokkal egyidőben kell végrehajtani. A program megvalósítására összesen kereken 20 milliárd Ft-ot kell fordítani (3. ábra), melyből a vízművekre 12, a csatornaművekre 8 milliárd Ft jut. (1970—80. között rekonstrukciós célokra