Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
3. szám - Horváth Lajos–Pannonhalmi Miklós: A mosószerek és eutrofizáció
Horváth L.—Pannonhalmi M.: A mosószerek Hidrológiai Közlöny 1981. 3. sz. 113 6. táblázat Felszín alatti vizeink keménysége területi vízgazdálkodási körzetenként (TVK) Tabelle 6. Hárte unserer Grundwasser territoriale Wasserwirtschaftsbezirke TaöA. 6. )KecmKocmb nod3eMiwix eod Bempuu no meppumopuaAbHbtM edumiiiaM eodoxo3fiücrneeiutoeo ynpaeAemin TalajKarsztRétegvizek [Nk°] TVK egység vizek vizek Pannon PleiszTVK egység [Nk°] [Nk°] Pannon tocén Észak-Dunántúl 30—40 20—25 2—65 10—30 DélnyugatDunántúl 15—25 Balaton 15—30 25 30—60 Dél-Dunántúl 20—35 25 10 Kelet-Dunántúl 15—20 20—25 15—20 Közép-Dunántúl 20—35 25 Alsó-Dunavidék 5—15 Közép-Tisza és Mátravidék 25—30 10—22 10—22 20—50 10—30 Alsó-Tiszavidék Észak-Magyarország Tiszántúl Körös vidék Felső-Tiszavidék Budapest partiszfírésű kutak: 13—18 Nk° 5—15 2 1—5 3 19 5—10 4 1. 50 2. 250 3. 500 4. 300 10—20 10—20 2—5 5—15 5—20 4 5—20 300 in között 1—-500 m között —1000 m kőzött m-ig asszonyok nem voltak megelégedve a foszfátmentes mosószer hatékonyságával sem [13], Európában a Henkel cég több, mint 40 millió DM-t fordított foszfát helyettesítő anyagok kutatására [5], A kutatások során az utóbbi évtizedekben több száz szervetlen és szerves vegyületet próbáltak ki a foszfátok pótlására [14, 15, 16, 17]. A vizsgált anyagok esetenként azonban további toxikológiai, ökológiai kutatásokat igényelnek. Hazánkban a Növényolaj és Mosószeripari Kutató Intézet foglalkozott a foszfátok helyettesítésének problémájával, nem csupán környezetvédelmi kényszerből. Ismeretes, hogy a foszfátok világpiaci ára az utóbbi években megháromszorozódott. Irodalmi ajánlás alapján Széplaky és munkatársai 6 anyagcsoportot vizsgáltak meg. A legjobb eredményt (mosóhatás, kimerülés, keményvízállóság, helyettesítési arány) a poliszilikátok alkalmazásával kapták; poliaminoverzensav glukonocitrát komplexének nátrium sóját használták helyettesítő anyaként. Véleményük szerint erre érdemes felfigyelni, a teljes értékű helyettesítés megvalósítható vele, amellett az alkalmazott mennyiség önmagában véve nem túlzott [18]. Az áttekintett irodalom alapján a foszfátok teljes mértékű kiküszöbölése a jelenlegi technikaigazdasági szint mellett nem megoldott [19]. A foszfáttartalom csökentésére irányuló kutatások azonban bebizonyították, hogy lehetséges jó minőségű, alacsony foszfáttartalmú mosószert előállítani. Pl. Kanadában 1973-tól kormányrendelet szerint a forgalmazott mosószerek P 20 5 tartalma 5% alatt van [3]. Az USA tagállamaiban az engedélyezett Na 5P 3O 1 0 mennyiség 0—25% között változik. Európában több svájci és svéd mosóporgyár önként korlátozta a termékek foszfát tartalmát 10—20% körüli értékre. [18]. Az NSZK mosószertörvénye is kitér a mosószerek foszfortartalmának korlátozására [20]. A kutatások másik iránya az alacsony hőmérsékleten is jó mosóhatású szerek felé irányul, mert ez foszfátcsökkenést és energiatakarékosságot jelent. Ugyancsak a foszforterhelés csökkentését eredményezi a vizek keménységét figyelembe vevő adagolási javaslatok bevezetése is. Világviszonylatban is példaként említik az NSZK 1975. IX. 1-én életbe lépett mosószertörvényt. A törvény az előállítók részére 5 követelményt jelöl meg: — biológiai bonthatóság, — foszformennyiség korlátozása, — egyéb mosószerkomponensek korlátozása, — pontos adagolási javaslat feltüntetése, — főbb komponensek százalékos arányainak megadása. Ezzel egyidőben a törvény kötelezi a vízellátókat a szolgáltatott víz keménységének megadására. OMO készítményeken pl. 0—10 Nk°,]0—16 Nk° és 16 Nk° feletti intervallumokhoz tartozó mosószeradagokat tüntetik fel automata, keverőtárcsás mosógépek és kézimosás esetén. A víz keménységéről a vízmű vállalatok a lakosságot a vízdíjon feltüntetve, az újságokon keresztül, illetve matricákkal tájékoztatják. Kanadában a törvény 1973-tól kötelezi a gyártókat, hogy a termékekben a NTP tartalom nem lépheti túl a 13%-ot. Az iparág egyes külföldi képviselői éles kritikával illetik az NSZK mosószertörvényét, hivatkozva arra, hogy a foszfátmentes mosószerek bevezetése sem akadályozná meg a vizek eutrofizációját [8]. A foszfáttalan mosószerek véleményünk szerint sem helyettesíthetik a szennyvíztisztítás III. fokozatát, a tápanyageltávolítást. Költséghaszon analízis alapján azonban egyértelműen bizonyítható, hogy a szennyvizek foszforkicsapása során a kisebb foszforterhelés következtében arányosan kisebb költségekkel lehet számolni. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy ebben az esetben kevesebb iszap elhelyezéséről kell gondoskodnunk. Hazai viszonylatban a foszfor kicsapására a jelenlegi beszerzési árak mellett a Dunai Vasmű mellékterméke, a technikai minőségű vas (Il)-szulfát (FeS0 4-7H 20) javasolható [7]. 1 kg foszfor 90%-os eltávolításához kb. 90 kg vas (II)szulfát szükséges. A Vízgazdálkodási Kutató Központ kísérletei szerint a kémiai kicsapás során 15-25% iszajmövekedéssel kell számolni. Számításaink, valamint a külföldi eredmények alapján, figyelembe véve felszíni vizeink állapotát, indokoltnak tűnik a mosó- és mosogatószerek NTP tartalmának 20%-ban történő maximalizálása. Ez maga után vonja a készítményekben a biológiailag bontható tenzidek növelését, ami jelenleg tőkés importból származik. A Szolnokon megépült tripolifoszfát üzem viszont arra ösztönzi a hazai mosószergyártókat, hogy készítményeikben az NTP tartalom ne csökkenjen, ezért is tartjuk szükségesnek az említett maximalizálást.
