Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

2. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

Dr. Csanády M.—Kárpáti Z.: Az ivóvíz Hidrológiai Közlöny 1981. 2. sz. 95 schcn Stoffgehalt im Lcitungsnetz eine gut messbare Chloroform-Menge ensteht (10-20//g/l), wenn das Wasser mit selír grossen Dosen geclüort wird. Zur Vorbeugung der Bildung von Trihalometanverbindungen erweist sieh bei einigen OberflachenwasserAufbereitungsanlagen eine gewisse Ánderung der Technologie für notwending: mássigere Vorehlorung, Erganzung der herkömmlichen Wasseraufbereitungsj>rozesse mit Aktivkohle-Filtern. Ein spezifiseh ungarisehes Problem ist die Chlorung der organiseh hochbelasteten Tiefengewásser. Im Falle soleher Gewasser ist <lie Gefahr einer bakteriologisehen Verunreinigung gross, besonders dann, wenn im Interesso der Beseitigung der explosionsgefáiirliehen Gase (Metán) das Wasser belüftet werden muss. Ohne Beseitigung von organiseben Stoffen und Ammonien, kann die kontinuerliche Chlorung nicht empfohlen werden, weil zuviel Trihalometan anfállt und das Wasser aucli organoleptiseh ungeniessbar wird. Bis zur Ausarbeitung einer entsprechenden Technologie, wird als provisorische Lösung die p;'iiodische Desinfizierung des Netzes vorgesohlagen. Egyesületi és műszaki hírek Rovatvezető: dr. Vágás István Az 1980. évi „Vitális Sándor nívódíj" Bíráló Bizottságának jelentése A Magyar Hidrológiai Társaság és az Országos Vízügyi Hivatal 1978-ban Vitális Sándornak, Társaságunk köztiszteletben álló, és évtizedeken keresztül elnöki tisztet betöltő tagjának az emlékére egy nívódíj-jellegű pályadíjat alapított; 1979ben pedig a díj nevét „Vitális Sándor nívódij"-ra változtatták annak érdekében, hogy az elnevezés és a tartalom nagyobb összhangját biztosítsa. A nívódíj célja az, hogy a Magyar Hidrológiai Társaság munkaterületén a Társaság tagjait ösztötönözze a magasszínvonalú munka eredményeiről beszámoló szakcikkek írására, s ezek igényes összeállítására. A nívódíjjal történő jutalmazásra, a nívódíj szabályzata értelmében — áttekintve az elmúlt három év szakirodalmi termését, s figyelembe véve a hozzájuk benyújtott pályázatokat — a Társaság szakosztályai tettek javaslatot. Az előírásoknak megfelelően — az igényelt magas színvonal szem előtt tartásával — a Bíráló Bizottságnak az ilyen módon hozzájuk érkező javaslatok alapján kellett azt a két cikket kiválasztani, amelyet Társaságunk és az Országos Vízügyi Hivatal közösen 5000—5000-Ft nívódíjban részesít. A nívódíj meghirdetésére 1979-ben másodszor került sor, s ez alkalommal a Társaság fokozott erőfeszítéseket tett azért, hogy a széles szakmai körök figyelmét külön is felhívja a pályázás lehetőségére. Ennek ellenére a szakosztályokhoz még mindig meglehetősen kevés pályázat érkezett be; s a Bíráló Bizottságnak sajnálattal kellett tudomásul vennie, hogy a Balneotechnikai Szakosztály az elmúlt három év szakterületére eső szakcikkei közül most sem tartott egyet sem alkalmasnak a nívódíjra. Mindez utal arra, hogy a széleskörű figyelemfelhívás csak hosszabb idő elteltével hozhatja meg a sikerét. Ismételten aláhúzza továbbá azt, hogy a Balneotechnikai Szakosztálynak a jövőben fokozott erőfeszítéseket kell tennie a szakcikkek színvonalának az emelése érdekében. A Társaság szakosztályaitól a Bíráló Bizottsághoz 18 értékelhető javaslat érkezett. A Bíráló Bizottság ezek alapján örömmel állapítja meg az általában jónak nevezhető színvonalat s azt, hogy a szakosztályok általában nagy gondot fordítottak a javaslatok összeállítására. Ugyanakkor kivételként egyes szakosztályok beadtak olyan javaslatokat is, amelyek a nívódíj alapvető kikötéseit hagyták figyelmen kívül. Az e téren még mindig jelentkező hiányosságok felszámolására a jövőben minden téren jelentős erőfeszítéseket kell tenni. A beérkezett javaslatokat áttekintve, s az egyes szakcikkek előnyös és hátrányos tulajdonságait mérlegelve a Bíráló Bizottság 1980-ban mind a két nívódíjat kiadja, s az egyiket Dr. Toókos Ildikó, a másikat Dr. Korim Kálmán tagtársunknak ítélte oda. Dr. Toókos Ildikónak a „Vitális Sándor nívódíj "-at a Bíráló Bizottság az Effluent and Water Treatment Journal 1977. novemberi számában angol nyelven megjelent, és magyar fordításban „Az eleveniszapos szennyvíztisztítási folyamatok vizsgálata a nagy szervesanyag-tartalmú élelmiszeripari szennyvizeknél" című tanulmányáért ítélte oda. Az élelmiszeripari (a húsipari, a baromfi feldolgozóipari, a burgonyakeményítő-gyártás során keletkező, s a tejipari) szennyvizek tisztítása világviszonylatban sok gondot okoz. Ezért keltett tehát méltán érdeklődést ez a cikk, amely a Szerző e témakörben végzett széleskörű kísérleteinek az eredményeiről ad számot. • A nagy szervesanyag-tartalmú élelmiszeripari szennyvizek jellemző szennyezőanyagai, mint a fehérjék, a zsírok, a szénhidrátok vagy kolloid formában vagy oldott anyagként vannak jelen az üzemekből elfolyó szennyvizekben. Ezek a még kellő mennyiségű oxigénben is lassan bomló anyagok a tisztítótelepekre sokszor lökésszerűen érkeznek, s ott hirtelen jelentkező oxigénhiányt okoznak. Ezért értékes különösen a cikk azon része, mely részletesen tárgyalja a lebontási folyamatokhoz szükséges oxigénigényt, a tápányag-lebomlás sebességét, az eleveniszap szaporodását, s megállapítja a különböző származású szennyvizek eleveniszapos tisztításánál megengedhető szervesanyagtartományt.