Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

2. szám - Dr. Dobolyi Elemér–dr. Bidló Gábor: Néhány adat a Balaton fenéküledékének vizsgálatából

72 Hidrológiai Közlöny 1980. 2. sz. Dr. Dobolyi E.—Dr. Bidló G.: Néhány adat a Balatonról Néhány adat a Balaton fenéküledékének vizsgálatából Dr. DOBOLYI ELEMÉR* — Dr. BIDLÓ GÁBO R** Bevezetés Bármilyen víztest, folyó, tó vagy tározó vízminőségének kialakításában fontos szerepet játszik a fenéküledék-víz kölcsönhatása. Ez a tényező a Balaton esetében különösen jelentős, mivel sekély tó lévén (átlagos mélység 3,25 m) a szél által indukált hullámzás és egyéb áramlások hatására az üledék- és vízfázis érintkezése, egymásrahatása sokkal intenzívebb, mint mély tavak esetében. A Balaton eutrofizálódásának kutatásában elsőrendű fontosságú annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a foszfor-mérleg szempontjából a fenéküledék a foszfor vegyületek „nyelője" vagy „forrása", azaz adott körülmények között az üledék foszforkötésével, adszorpciójával, vagy foszforfelszabadításával, deszorpciójával kell-e számolnunk. A kérdés megválaszolása összetett feladat, nem lehet csupán hidrokémiai oldalról megközelítenil figyelembe kell venni a víz „élővíz" jellegét, illetve a vízminőség kialakítása szempontjából meghatározó jellegű biológiai folyamatokat is. Jelen dolgozat keretében a fenti kérdés megválaszolását nem tűztük ki célul, csupán azt vizsgáltuk, hogy az eutrofizálódás folyamatában a döntő jelentőségű foszfor az üledékben milyen ásványok formájában fordul elő. Előzmények A Bodeni tóval és a legtöbb európai tóval ellentétben, — ahol a biológiai kérdések álltak előtérben — a Balaton esetében a fenéküledék vizsgálatát már korán megkezdték. így „A Balaton kutatásának tudományos eredményei" 1. kötetének I. részében Melczer (1911) már 1911-ben írt a Balaton-fenék homokjáról, Treitz (1911) a Balatonfenék mechanikai és kémiai összetételéről, Emszt (1911) az üledék kalciumtartalmáról. Később Lóczy (1918), Zólyomi (1953), Rónai (1969), Zólyomi (1970) és Szesztay (1971) vizsgálta elsősorban az üledék fizikai jellemzőit és a kiülepedés sebességét, illetve a feliszppolódás mértékét. A Balaton üledékének eddigi legátfogóbb vizsgálatát Müller (1969 és 1970), valamint Müller és Wagner (1978) végezte el. A rendkívül alapos vizsgálatokat 175 fúrt magmintából készítették el (25 keresztszelvényben 7—7 fúrás). A magminták 190—300 cm hosszúak voltak. A vizsgálatok kiterjedtek mind az iiledék szárazanyagának, mind a pórusvíznek a kémiai elemzésére. Sajnálatos módon azonban idézett szerzők csupán a Ca-Mg tartalommal és annak a dolomithoz való viszonyával foglalkoztak, és nem vizsgálták az üledéket a * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Budapest ** Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány és Földtani Tanszék, Budapest 1. táblázat A Balaton üledékének lényegesebb alkotórészei Müller (1969) szerint Allochton alkat- Autochton alkorészek tórészek „Homok-komponensek" Mg-Kalcit Kvarc (aragonit) Kőtörmelék, főleg mészkőből és dolomitból Földpát (Káliföldpát) Opál (Plagioklász) Csillám (többnyire muszkovit) Szerves anyagok Klorit „Agyag-komponensek" Montmorillonit Iliit Kaolinit Klorit Szerves anyagok foszfor szempontjából. Az üledék ásványtani szempontból lényeges alkotórészeit táblázatban foglalták össze (1. táblázat). Az 1. táblázatban bemutatott autochton (azaz a tóban keletkező) aragonit létét Bidló (1960) igazolta. Debye-Scherrer röntgen-diffrakciós vizsgálattal megállapította, hogy a balatoni hínárok levelein lévő szürkés bevonat a tó vizéből keletkezik kicsapódás által, és aragonit mellett mintegy 20% kalcit szennyezést is tartalmaz. Csajághy és Tolnai (1955) a Balaton fenéküledékéből két minta kémiai és fizikai vizsgálatát végezte el. A mintákat az üledék felső lOcm-ből vették a Kerekedi öböl bejáratánál, illetve a part előtt, a nádastól 10 m-re, de ezekből elsősorban a gyógyiszapok jellemzésére szolgáló paramétereket határozták meg. Ebből a szempontból megállapították, hogy a „Balaton iszapja a Hévízi-tó és a Velencei-tó iszapjához áll közel." Sajnos az idézett közlemény az üledék foszfortartalmára nézve nem közöl vizsgálati eredményeket. A Balaton fenéküledéke foszfortartalmának vizsgálatáról eddig egyetlen tanulmány jelent meg. Oláh, O.Tóth és Tóth (1977) a tó 16 pontjáró gyűjtött mintában meghatározták az egyes foszfor frakciók (Chang és Jackson módszerrel) az összes foszfor és a CaC0

3 mennyiségét. Megállapították, hogy az összes foszfor mennyisége 500— 600 jíig/g száraz üledék közötti volt. Az üledék nagy CaCO

a tartalmának megfelelően a szervetlen foszfor frakciók közül a balatoni üledékre a kalciumhoz kötött foszfor a jellemző. Alumíniumhoz és vashoz kötött foszfort csak 1—2 mintában találtak, igen kis mennyiségben. A hivatkozott szerzők (Oláh, O.Tóth és Tóth 1977) kísérletükben a Chang és Jaclcson által 1957ben kidolgozott módszert alkalmazták (Chang és Jackson, 1957,). Az alkalmazott módszer a talaj-