Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
12. szám - Dr. Benedek Pál–dr. Licskó István: Mikroszennyezők eltávolítása az ivóvízből
486 Hidrológiai Közlöny 1980. 12. sz. Dr. Benedek P.—Dr. Licskó I.: Mikroszennyezők Fe[%] b, MEGJEG YZES Koaguláns egyszer Kolloid stabilizáló anyag (TOC) 1000-időpontban adagolva ® 5 mg/l Fe 3+ (2) 10 mg/t Fe s+ (D 16 mg/l Fe 3+ ® 20 mg/l Fe 3 + különböző időpontokban adagolva * 25 mg/l TOC A 25 mg/l TOC x 25 mg/l TOC ° 25 mg/l TOC Adagolási sorrend• a - kolloid stabilizáló anyag —-koaguláns b - koaguláns — kolloid stabilizáló angag. -10 0 5 10 15 20 A kolloid stabilizáló angag adagolasi időpontjai, t [sj 7. ábra. Koltoid-kvázikoUoid diszperzió formájában maradó koaguláns koncentráció %-a a kontakt-idő függvényében Fig. 7. Percentage concentration of coagulant remaining in colloid-quasi colloid, dispersion, as a function of contact time gálódásra képtelen (azaz stabil kolloid-kvázikolloid rendszert alkotó) fém-hidroxidokat eredményez. Előkísérleteink során a kolloid stabilizáló anyagot adagoltuk először a kísérleti rendszerbe, majd öt perc elteltével a koagulánst. A 6. ábrán feltüntetett kísérleti eredmények azt mutatják, hogv amennyiben a kolloid stabilizáló anyag előbb jut a vízbe, mint a koaguláns, akkor a kolloid állapotban maradó koaguláns koncentrációja nem függ a kontakt-időtől , csak a két adalékanyag koncentrációjának egymáshoz viszonyított arányától. Más a helyzet abban az esetben, ha a koaguláns előbb jut a vízbe, mint a kolloid stabilizáló anyag. Az ábrán megfigyelhető, hogy a kolloid-kvázikolloid állapotban maradó koaguláns mennyisége nagyon nagy mértékben függ attól, hogy mennyi idő telt el a két adalékanyag vízbe jutása között. Nagyobb koaguláns koncentrációknál (10—20 mg/l Fe 3 +) 10—15 másodperc elteltével az eredetileg adagolt koagulánsnak csak 10—20%-a nem aggregálódott nagy pelvhekké. 30 másodperc elteltével pedig a beadagolt koagulánsnak csak 5—12%-a az, amely kolloid-kvázikolloid diszperziót alkot, vagv oldott állapotban van (7. ábra). A kísérleti eredmények tehát azt mutatják, hogy a koaguláns adagolását követően rendkívül gyorsan megkezdődik a képződött fém-hidroxid szolok aggregálódása. 10 másodperc után a kolloid destabilizálásra alkalmas szolok 80%-a már olyan „nagyméretű" aggregátumokat alkot, melyek máinem képesek elvégezni a kolloid destabilizálást. A fém-meghatározással párhuzamosan végzett szerves-szén mérések eredménvei szerint a kísérletek folyamán szerves anyag megkötésre nem került sor. A 10—lő másodperces „életkorral"'rendelkező fém-hidroxidok tehát nem képesek stabil kapcsolatot kialakítani a kolloid-stabilizáló hatással rendelkező lignin-anyagokkal. Mint láttuk, a frissen képződő fém-hidroxid szolok rendkívül rövid idő alatt viszonylag nagyméretű aggregátumokat alkotnak. Ez független attól, hogy közben találkoztak és destabilizáltak diszkrét kolloid részecskéket, vagy nem. Ezért a koaguláció-flokkuláció folyamatait alkalmazó technológiai eljárások (derítés, koagulációs szűrés) egyik legfontosabb lépése a koagulánsok gyors bekeverésének megoldása kell legyen. Bár a VITUKI kutatói a hetvenes évek eleje óta minden alkalmat és fórumot megragadnak arra, hogy a tervezők, üzemeltetők és beruházók figyelmét felhívják a gyors vegyszerbekeverés fontosságára és szükségességére, ezen a területen kevés előrelépés történt. Ma már a tervezők elvben elismerik a gyors bekeverés szükségességét, s vannak próbálkozások a részáramú szivattyús bekeverővel, valamint az ún. statikus bekeverővel, de ezeket még nem tekinthetjük a kívánatos végleges megoldásnak. Ugyancsak nem elégedhetünk meg az új derítők bekeverőinek tökéletesítési próbálkozásával, hanem javítanunk kell a már üzemelő derítők hatástalan veiyszer-bekeverésének módján is.. Nehézfém eltávolítása derítés révén A felszíni vizekbe jutó nehézfém szennyezések oldott állapotban ionos, vagy komplex (szervetlen, szerves) vegyületek formájában lehetnek je-
