Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
12. szám - Dr. Benedek Pál–dr. Licskó István: Mikroszennyezők eltávolítása az ivóvízből
Dr. Benedek P.—Dr. Licskó I.: Mikroszennyezők Hidrológiai Közlöny 1980. 12. sz. 481 jJg/t] (szarazangag) 1200 • 1000 800 600 m 200 H Akkumulaliv eloszlás [°/J -99 95 h90 80. •70 •50 30 •20 10 • 5 [ 1 20 Fa csiszolat van az üledékben Részecskék méret eloszlása Higanytartölom eloszlása 60 80100 <J Csökkenő ülepedési sebesség •Higongkpncentráció az üledékben ' % ^00' 600 '1000 'Részecske méret faim] Csökkenő ülepedési sebesség 2. ábra. Higany koncentráció az Ottawa folyó fenéküledékének különböző frakcióiban Fig. 2. Mercury concentrations in different fractions of Ottawa River bottom sediment ségét. Ez azonban főleg havaria állapot kivédésére szolgálna. Rátérve a lebegőanyagnak (mint a szervetlen mikroszennyezők fő hordozójának) az ivóvízelőkészítési technológiában jelentkező szerepére, először néhány elvi jellegű megjegyzést szeretnénk tenni a lebegőanyagról magáról és ennek ismert eltávolítási módszereiről, tehát főleg a koagulációflokkuláció folyamatáról. Ezt követően térünk majd rá konkréten a szervetlen mikroszennyezők, tehát a nehézfémek eltávolítási lehetőségeire. A lebegőanyagról és eltávolítási technológiájáról általában A lebegőanyag koncentrációja a folyókban az egész Földre kiterjedő átlagban ^330 mg/l [17]. A Dunában zömben 30—100 mg/l körül találjuk, de árvízkorkor ennek 10 x-esét is mérjük. Lebegőanyagnak tekintünk mindent, ami fennmarad a 0,45 mikron pórusméretű membránszűrőn. A felső határnak (kb. 2inm átmérőig) a még ideig óráig lebegő kavics-homok szemcséket tekinthetjük. A homokos iszap a kb. 2—60 mikron közötti mérettartományba esik, míg az iszapos anyag szemcsemérete 2 mikron alatti. Érdemes még megjegyezni, hogy a baktériumok mérete általában 10 mikron, az algáké 100 mikron körül van. A Rajna felső szakaszán érdekes módon a legkevesebb az 50 mikron és a legtöbb a 15 mikron körüli lebegőanyag [17 ]" A mikroszennyezők szempontjából egyrészt az 1—10 mikron körüli mérettartományú lebegőanyag fontos, mert leginkább ezek nagy felülete teszi lehetővé az abszorpciót. A 100—130 mikron feletti (főleg szerves) hordalék a szervetlen mikroszennyezők szempontjából szintén érdekes lehet, ahogy a 2. ábra mutatja az Ottawa folyó esetében [18]. Egyébként a Duna, de különösen a Sajó esetében is ez jellemző [19], [20]. A 100—1000 mikron közötti tartományban általában sok a szerves törmelék és ezek nagy adszorpciós kapacitása okozza a fém feldúsulását. Az 1—10 mikronos tartomány viszont azért veszélyes, mert a derítést követő homokszűrés közismerten épp az ebbe a tartományba eső lebegőanyag szempontjából a leghatástalanabb. A derítésnek tehát „kötelessége" az 1 mikron körüli szemcsék aggregálását elvégezni. A technológiai folyamatban különbséget kell tennünk az eltávolíthatóvá tétel és eltávolítás között. Az előbbi magában foglalja a nagyon kis méretű, s az azonos elektrosztatikus töltés miatt egymást taszító lebegőanyagoknak nagyobb, ülepíthető pelyhekké vaió tömörülését, ill. az azokba való beépülést. A lebegőanyag-tartalom derítéssel való eltávolításának akkor van értelme, ha a kezelendő víz lebegőanyag tartalma legalább 20—30 mg/l. Mivel a jól működő derítőből távozó víz is tartalmazhat még 5—10 mg/l lebegőanyagot, azt a további tisztítás érdekében un. gyorsszűrőn is át kell vezetni, hogy az ivóvíz szabványban előírt 1—2 mg/l értéket ne haladja meg. A szűrés önmagában, derítés nélkül is használható a lebegőanyag tartalom csökkentésére, amenynyiben az kismértékű. 10 mg/l lebegőanyag tartalomig az egyrétegű, 10—20 mg/l között pedig főleg kétrétegű szűrő használata ajánlatos. A kisméretű lebegőanyagok (1—20 mikron) biztonságos visszatartása érdekében a szűrés előtt is adagolnak koaguláló szert a vízhez. Ez az adag a lebegőanyaggal arányos, de a derítéshez viszonyítva jóval kisebb mennyiségű.
