Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

12. szám - Dr. Benedek Pál–dr. Licskó István: Mikroszennyezők eltávolítása az ivóvízből

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 60. ÉVFOLYAM 12. SZÁM Budapest, 1980. december 477—524. oldal Mikroszennyezők eltávolítása az ivóvízből DR.BENEDEK PÁL a műszaki tudományok kandidátusa — DR. LICSKŐ ISTVÁN Az Egészségügyi Világszervezetnél (WHO-nál) rendelkezésre álló információk szerint eddig több mint 4 millió vegyianyagot állítottak elő a természetben előforduló, vagy mesterséges alapanyagokból [1]. Mindennapi életünkben kb. 60.000-et használunk ezekből, és évente 200 új anyag kerül forgalomba. Ezek közül sok többé-kevésbé mérgező lehet az emberre. Noha az utolsó néhány év alatt számos esetben fordult elő tömeges mérgezést okozó vízszennyezés (legismertebb a japán Minamata öbölben előfordult higanymérgezés), a fő problémát a kisebb dózisban, hosszú távon ható szennyeződések okozzák. E krónikus hatások megelőzése átgondolt szabályozást igényel, mert a lappangási időszak daganatkeltő vegyi anyagok esetében 30 év, vagy még annál is több lehet. Széles körben elfogadott az a vélemény, hogy az összes daganatos megbetegedések 50—90%-a környezeti eredetű, valamint, hogy ebben jelentős a vegyianyagok szerepe és jó néhány a vezetékes ivóvízellátás révén hat a szervezetünkre. Több országban vizsgálták már a szerves- és szervetlen mikroszennyezők szerepét az ivóvízben, sőt szovjet orvos kutatókkal mi is együttműködtünk ilyen jellegű feladatok kidolgozásában [2]. Truhaut és társainak az ivóvízből kivont mikroszennyezőkkel folytatott vizsgálatai [3] alapján önként adódik az a gondolat, melyet nem régen öllős fogalmazott meg találóan (idézünk): „...a vízellátás feladatköréhez jobban igazított vízminőségszabályozási szemlélet kifejlesztésére van szükség" [4]. A most következő cikk-sorozattal ehhez a megállapításhoz szeretnénk csatlakozni. Mikroszennyezők eredete és rendszerezésük A VITUKI-ban kialakult nézet alapján „mikroszennyezők"-nek azokat a vízben mikrogramm/liter koncentrációban található anyagokat nevezzük, amelyek az életfolyamatok feltételeit és a víznek az ember számára való felhasználhatóságát csökkentik, esetleg megszüntetik [5]. Rendszerezésüket Literáthy és László összeállításában az 1. táblázat szemlélteti. Ebben felülről lefelé haladva először a szervetlen, majd a szerves mikroszennyezőket találjuk. Természetesnek tartják, hogy az élővízbe, a felszíni és felszínalatti befogadókba a szennyvízzel jut be a mikroszennyező. Ez pedig csak kis részét képezi a lehetséges forrásoknak. Erre világít rá a táblázat 4. oszlopa. A mikroszennyezőknek az élővilágra, az emberi szervezetre és a vízhasználatra kifejtett káros hatásait az 5. oszlop foglalja össze. A szervetlen mikroszennyezők közül különösen a Hg, Cd, Pb és As toxikusak, a szerveseknél pedig elsősorban a kőolaj származékai (például többgyűrűs aromás szénhidrogének PAH), valamint a növényvédő szerek (például DDT) és a poliklórozott bifenilek (PCB) a veszélyesek. A mikroszennyezők transzportja a vízfolyásban alapvetően függ attól, milyen formában fordulnak e!ő a vízi környezetben. A fenolok és felületaktív anyagok kivételével az összes többi szennyező egyaránt jelen lehet mind szilárd, mind oldott formában. Élőbbi esetben többnyire a lebegőanyaghoz kötődve találjuk. A szilárd és oldott állapotban szállított anyagmennyiségek (anyagáramok) aránya vízfolyásonként és szennyezőnként eltérő lehet.