Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
11. szám - Dr. Vágás István: Az árhullám előrejelzés mércekapcsolati módszerei
Dr. Vágás 1.: Az árhullám-előrejelzés Hidrológiai Közlöny 1980. 11. sz. 491 is. De, azt is megtehetnénk, hogy a főtengelyekre transzformálunk, s minden kapcsolatról kimutathatjuk a korreláció hiányát. így a korrelációs tényezővel sokmindent megtehetünk, anélkül, hogy az eredeti változók közötti összefüggés bármit is változott volna. Olyan mértékszániük, amelyeknek változtatása szubjektív érdekeknek megfelelően is lehetséges, tudományos igényű vizsgálatokhoz nem alkalmasak. A korrelációs tényező értéke a koordinátarendszer alkalmas megváltozásával változtatható, éppen ezért a mércekapcsolati összefüggéseknek tudományos igényű jellegadata nem lehet. Mindez maga után vonja, hogy a teljes variancia értékének a szakirodalomban elterjedt módszer szerinti szétválasztása a „regresszióból származtatott" és a „nem a regresszióból magyarázott" rész varianciák összegére: szintén a koordinátarendszer megválasztásától függő eredményt hoz. Azzal tehát, hogy az ismert D\Í=DÜ -r 2+Dii -(1 — r 2) (34) összefüggésből az adatok szóródásának jellemzésére csupán a jobboldali második egyenlettagot negyük figyelembe azon a címen, hogy állítólag csak ez a „nem regresszióból magyarázott variancia", alighanem minden alap nélkül javítjuk a mércekapcsolati összefüggéseinek hűségéről alkotott véleményünket, ahelyett, hogy a (11) egyenlet rideg realitásaival mernénk szembenézni. Talán nem haszontalan, ha a korrelációs tényező egyértelműségének hiányából fakadó bírálatunk mellett a varianciák és a kovarianciák értékelése vonatkozásában is megjegyezzük: a./Ámbár az előrejelzendő függvényértékek halmaza és a független változók halmaza közötti kovarianciák minél magasabb értéke kívánatos ahhoz, hogy a függvénykapcsolat közöttük minél szorosabb lehessen, ebből nem folyik az a követelmény, hogy az összes további kovariancia érték is célszerűen magas legyen. Sőt: az az előnyös, ha a független változók egymástól is minél függetlenebbek, hiszen ha ezek egymástól lényegesebben függenének, a függés mértékében feleslegessé válnak, és csak a normális egyenleteket teszik túlhatározottakká. b./A varianciák értéke nem a mércekapcsolati összefüggések szorosságát jellemzi — ez a (11) egyenlettel értelmezhető — hanem csupán azt mutatja meg, hogy a független, vagy a függő változók sorában szereplő értékrendszer miképpen alakult. Vízállások mércekapcsolatának keresésekor a varianciák csupán az előfordult, még pontosabban: a számításhoz figyelembe vett vízmérce adatok alakulásáról adnak képet. Fogalmaink valós jelentését tehát pontosan meg kell határoznunk, s az eddig használt mértékszámok közül csak azokat szabad megtartanunk, amelyeknek jelentését és egyértelműségét általánosságban is, a leírandó hidrológiai kapcsolatok vonatkozásában is beláttuk és igazoltuk. Lehet, hogy ennek a tanulmánynak a következtetései lényeges pontjaiban támadják meg a ma széles körben követett hidrológiai és különösen a számítástechnikai gyakorlatot. A számítógépi munka a regressziós paraméterek nagyüzeminek mondható megállapítására már berendezkedett, s nehéz lesz belátnia, hogy munkájának egy részét értelmezéssel fel nem ruházható feladatokra fordította. Valószínű, hogy jobb esetben vita, roszszabb esetben értetlenség kíséri a tanulmányban foglaltakat. A szerző azonban a Kálmán királyunk által adott megfogalmazásban is szilárdnak tartja álláspontját: „De regressionibus, quae non sunt, nulla quaestio fiat." IRODALOM rl] Korbély József: Az árvízjelzés, tekintettel a Körösök és a Berettyó vízjárására, valamint a Tisza szegedi ós csongrádi vízállására. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1909. 30—73 o. [2] Korbély József: A Tisza szabályozása. Debrecen, 1937. (3] Muttnyánszky Ádám: Szilárdságtan. Tankönyvkiadó, Budapest, 1957. [4~\ Rákos József: Előrejelzési egyenletek a Tiszára. Diplomaterv. Kézirat, Budapest, 1976. Szilágyi Qyula: Hidrológiai statisztika. Műegyetemi jegyzet, Budapest, 1952. Pegelbezieliungs-Methoden bei der Hocliwasservorhersage Dr. Vágás, I. Doktor der technischen Wissenschaften Wenn die an irgedeinem Unterlieger-Pegel des Hauptflusses kulminierenden Wasserstánde mit den Kulminationen oder anderen charakteristischen Wasserstánden an einzelnen Pegeln des Hauptflusses oder der oberstromig einmündenden Nebenflüsse in kausaler Bezíehung stehen, dann kann eine Pegelbeziehung ín der Form der Gl. (1) festgestellt werden. Die Koeffizienten der Pegelbeziehung kan man aufgrund von tatsáchlichen Daten mit Anwendung der Methode der Gauss-schen kleinsten Quadrate, aufgrund der Lösung der sogenannten normalen Gleichungen bestimmen. Die Unbekannten des normalen Gleichungssystems — die sodann die Koeffizienten der Pegelbeziehungsgleichungen werden — kann man aus einom Gleichungssystem bestimmen, in der die bekannten Zahlenwerte die aus den Beobachtungsdaten der zusammengehörenden Wasserstánden gebildeten Varianzen und Kovarianzen sind siehe Gleichungssysteme (9) und (10). Nach einer theoretischen Ergründung werden sowohl die vom Verfasser für die Hochwasserwellen der Tisza aus den Daten der Jahre 1876—1979 beredhneten Pegelbeziehungen, als auch die für diese ermittelten statistischen Streuungswerte veröffentlicht. Einen wesentlichen Teil der Studie bildet die hydrologische Kritik der Regressionsanalyse. In dieser stellt der Verfasser — unter Berücksichtigung der Gleichheiten zwischen Theorie der Varianzen und Kovarianzen, andererseits jener zwischen den aequatorialen und zentrifugalen Inertiemomenten — fest, dass der Korrelationsfaktor kein von der Wahl des Koordinatensystems unabhangiger Faktor ist und sein Wert zwischen 0 und dem r m axWert (Gl. 33) auch über sujektive Mittel manipuliert werden kann. Deshalb schlágt Verfasser vor, den Korrelationsfaktor und die davon abhángigen Kennzíffern zu verwerfen.