Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

10. szám - Aranyosi Gábor: Regionális vízellátási rendszerek automatizálása

452 Hidrológiai Közlöny 1980. 10. sz. Regionális vízellátási rendszerek automatizálása (számítógépes irányítása) ARANYOSI GÁBOR* Regionális vízellátási rendszerek sajátossága, hogy nagy területen, több település, város és ipari nagyfogyasztó vízigényét elégíti ki jelentős vízkészletre telepített — rendszerint különféle technológiával rendelkező — vízművek és átemelő állomások összehangolt üzemeltetésével. Az ország első regionális vízellátási rendszerét Borsodban valósították meg a Sajó völgyébe települt ipari üzemek és települések vízszükségletének kielégítésére. A Borsodi Regionális Vízellátási Rendszer (továbbiakban BRV) három város (Ózd, Kazincbarcika, Miskolc) több nagyüzem (BVK, ÉMV, BHV, OKÜ, stb.) és 45 település ivóvízellátását biztosítja. E rendszerhez tartozik 9 víztermelő telep, 5 átemelő állomás, 7 db alacsony szintű tároló összesen 4600 m

3-es tároló térfogattal és 10 db magasszintű tároló közel 10 000 m 3-es térfogattal. A gerincvezeték hossza kb. 250 km. Jelenleg egy új forrásfoglalással bővül a rendszer Szalonna térségében, melynek napi kapacitása 2500 m

3 lesz. A vízszállító rendszer is fejlesztés alatt áll Lázbérc és Bélapátfalva között. A gerincvezeték hossza 22 km-rel nő és három átemelő állomás, valamint négy tároló kapcsolódik a meglevő rendszerhez Lázbérc térségében. A regionális vízellátási rendszer jelenlegi víztermelő kapacitása 75 ezer m

3/nap. A napi csúcstermelés 1979-ben 72 500 m

3, a napi átlagos termelés 57 500 m

3, 'a minimum víztermelés pedig 49 000 m

3 volt. A címben szereplő feladat megoldását példaként szeretném a BRV-ii mint ténylegesen meglevő és üzemelő regionális rendszeren bemutatni. A rendszer helyszínrajzát az 1. ábra, elvi működési vázlatát pedig a 2. ábra szemlélteti (a működési sémán látható, hogy a rendszerben három magasságban helyezkednek el a magaslati tárolók. — Az ábrákon a jelenlegi bővítés még nem szerepel.) A regionális vízellátási rendszerek — hagyományos műszerezés és üzemmód mellett is — több előnnyel rendelkeznek a helyi vízművekkel szemben. (Hagyományos üzemmód alatt azt értem, amikor a diszpécser csak közvetett módon a gépkezelőktől telefonon vagy URH-n keresetül informálódik a rendszer üzembelyzetéről, s parancsot is csak a telepi gépkezelőknek tud adni a víztermelés, vagy vízkormányzás szükség szerinti megváltoztatására.) Röviden az előnyökről: Egy-egy fogyasztó az elosztó rendszer hurkoltsága révén több irányból is kaphat vizet, ezért víztermelő telep leállása, vagy a hálózat meghibásodása esetén vízhiánnyal nem kell számolnunk. * Északmagyarországi Regionális Vízmű, és Vízgazdálkodási Vállalat, Kazincbarcika A rendszerben kisebb tartalék kapacitás elegendő a vízigények biztonságos kielégítésére mint belyi vízellátás esetén. A rosszabb vízminőségű vagy a nagyobb fajlagos költségű telepeket csak csúcsfogyasztások alkalmával kell üzemeltetni, ezáltal az év nagy részében — átlagos vízigény idején — a rendszerbe adott víz minősége jobb és alacsonyabb a víztermelés fajlagos költsége stb. A regionális vízellátási rendszerek előzőekben említett előnyeit lényegesen jobban ki lehet használni a biztonságos és gazdaságos üzemvitel megvalósítása terén, ha a hagyományos üzemmód helyett jól műszerezett, üzemállapot jelzésére és távvezérlésre alkalmas diszpécser központot létesítünk. Vizsgáljuk meg, hogy a kívánt cél elérése érdekében milyenné kell kialakítanunk az irányító központ információs és távvezérlő rendszerét^ Az optimális üzemvitel kiválasztásának előfeltétele az, hogy megfelelő mennyiségű információ álljon a diszpécser rendelkezésére.. Szükséges ismernie valamennyi tároló vízállását, a víztermelő telepekről és az átemelő állomásokról kiadott és az ellenőrző pontokon átadott vízmennyiséget, továbbá a mennyiségmérők helyén levő nyomásértékeket, a telepek villamosenergia-fogyasztását, valamint a rendszer üzemállapotát. A BRV rendszerben 110 db mérőkör kiépítésére és 202 db állapot jelzésére van szükség ahhoz, hogy a diszpécser megfelelően tájékozott legyen az üzem mindenkori állapotáról. A beérkező információk értékelését és rögzítését — nagy számukra való tekintettel — célszerű egy kisteljesítményű számítógépre bízni, mely az üzemirányítás elvégzésére is alkalmas. Ezáltal elérhető, hogy: — nő a vízellátási rendszer üzemállapotának áttekinthetősége, — az esetleges üzemzavar elhárítása — a meghibásodott vezeték kiszakaszolása révén — gyorsan és biztonságosan történik, — az adatrögzítés pontossága és gyorsasága nő, — téves kapcsolásra parancsot nem ad a számítógép, — az üzemvitel gazdasági szempontok szerint is optimalizálható. A rendszer üzemvitelének biztonsága megköveteli, hogy a diszpécser vagy a folyamatirányító számítógép közvetlenül is be tudjon avatkozni a szükséges üzemállapot megvalósítása érdekében. Ezért a rendszer jelentős egységeinek —- mint például hálózati szivattyúk, szakasz tolózárak —• távműködtetését is meg kell oldani. A BRV rendszer esetében ez 124 db kettős parancs kiadását teszi szükségessé.