Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

9. szám - Dr. Dezsényi István: Nagyvárosok csatornahálózatának rekonstrukciós módszerei

Dr. Dézsányi I.: Nagyvárosok csatornahálózatai Hidrológiai Közlöny 1980. 9. sz. 425 a megcsapolás, mélyvezetésű megcsapoló csatornák kiépítése formájában. Esetenként mérlegelni kell a két megoldás optimális együttes hatását vagy olyan mélyvezetésű megcsapoló csatornát kell tervezni, amely a szükséges tározási kapacitással is rendelkezik. — a számítógépes hálózatirányításon alapuló, optimális hálózati kihasználtságot biztosító módszer célszerűen a mélytározók és mélyvezetésű megcsapoló csatornák létesítésével együtt eredményezi a rekonstrukciós megoldást. Kétségtelen, hogy ez jelentős beruházásokat, a hálózaton jelentős beavatkozásokat igényel és egyben szükségei i a csatornamű személyi összetételének minőségi színvonal-emelését. Ezen feltételek csak nagyobb távon elégíthetők ki, tehát egy nagyvárosi csatornahálózat rekonstrukciós feladatának megoldására évtizedeket kell szánni. A nagyvárosi csatornahálózatok túlterheltsége azonban ezen folyamat azonnali beindítását igényli, — mérlegelés tárgyát képezi hazai viszonylatban a megvalósítási ütemezés. A mélytározók ill. a mélytározókapacitást is biztosító mélyvezetésű megcsapoló csatornák létesítése rövidebb időn belül megvalósítható és eredményesebb a városi belterületi csatornák tehermentesítése szempontjából, mint a teljes hálózatra kiterjedő központi irányítási rendszer. A nagyvárosi, túlterhelt csatornahálózatok rekonstrukciójára tehát ma már rendelkezésre állnak reális és hatékony módszerek, melyeknek fokozatos hazai bevezetésével nem szabad késlekedni. [1] Hamburg szennyvízproblémái, a hálózat rekonstrukciója; kitűzött célok, műszaki megoldás. Költségek. (Abwasser). Hamburg, 1975. 22 p. [2] Hamburg városi tanácsa csatornázási főosztályának 1974—75. évi beszámolója a főgyűjtők, szennyvíztisztító- és szivattyúművek építéséről. Hamburg, 1976. 52 p. [3] KOGKS KG, cég (Hamburg). A Hamburg-belvárosi egyesíttt rendszerű csatornahálózat számítógépes méretezése. I. A számítási modellek leírása és ellenőrzése 1974. dec. 117 p. [4] KOCKS KG, cég (Hamburg). A Hamburg-belvárosi egyesített rendszerű csatornahálózat számítógépes méretezése. II. A számítás eredménye 1. rósz. 1976. január 64 p. [5] llmavirta, A.—Laukkanen, R.: Beszámoló a SIMUmodell finnországi alkalmazásáról — A VIATEX OY finn szaktanácsadási iroda anyaga. (Melléklet ben az amerikai EPA SWMM modell) 1976. 4 p. + 10 p. [6] P. Kaufmann: (SEP International Consultants SA., Lausanne). A svájci ELKAN-rendszer elektronikus program csatornázási munkákhoz (prospektus). [7] Fischer, F.—Maass, S.: Városi csatornahálózat hidraulikai méretezése számítógéppel (Hydraulisclie). GWF. Wasser Abwasser, 115 k. 10. sz. 1974. p. 461—462. [8] Kühner, J.: (Harvard Univ.). Környezeti számítógépmodellek és vízgazdálkodási tervezés. GWF. Wasser Abwasser, 115. k. II.'sz. 1974. p. 504—510. [9] Merritt—Bogán, R.: Csatornahálózatok optimális tervezése számítógéppel. (Computer-Based Optimál...). Proceedings of ASGE „EE" Div. 99 k. 1. sz. 1973. [10] Walsch, S.—Broum, L.: Csatornatervezés költség optimalizálása (Least Cost Method. . . cedings of ASCE „EE" Div., 99 k., 3. sz. (jún. 1973) p. 333—345. [11] Argman, X.—Shamir, U.: Optimális szennyvízcsatorna-rendszer tervezése (Design of optimál. . .). Proc. ASGE Journal of Env. Eng. Div. 99. k. 5. sz. 1973. okt, p. 703—716. [12] Labadie, J. W.—Grigg, N. S.: Nagyméretű egyesített rendszerű csatornahálózatok automatikus ellenőrzése (Automatic controll of large-scale. . .). Proc. ASCE. Journ. „EE" Div., 101 k. I. sz. 1975. (febr.) p. 27—39. [13] Field, R.—Láger, .].: Egyesített csatornarendszer szennyező hatásának ellenőrzése. Proc. ASCE Journ. „EE" Div. 101 k. 1. sz. 1975 (febr.) p. 107—125. [14] Tang, W. H.—Mays, L. W.: Záporvíz csatorna optimális kockázatra való méretezése. Proc. ASCE p. 381—398. [15] Davis, A. L.—O'Neel, W. G.: SAM-számítógépmodell csatornahálózatokhoz (SAM: A sewer System...). Public Works, 106 k. 10. sz. 1975. p. 78—79. [16] Anderwon, J. ./.: Szennyvízcsatornák hozamának szabályozása és központi automatikus vezérlése (Sever control and plánt automation). Water Research, 6. k. 4—5 sz. 1972. p. 611—615. [17] Fieberg, D.: A mágneses átfolyásmérők alkalmazása a szennyvízelvezetésben (Der magnetische Durchflussmesser. . .). GWF. Wasser Abwasser, 115 k., 10. sz. 1974. p. 463—467. [18] Kiene, W.: A mágneses-induktív átfolyásmérő új típusa (Der magnetisch-induktiv. . .). GWF, Wasser Abwasser, 117 k., 7. sz. 1976. p. 308—312. [19] Janson—Bendixen: Új átfolyás-kiegyenlítő berendezés szennyvízcsatornákhoz. (Neues Verfahreh zkr Ausgleich. . .). GWF. Wasser Abwasser, 7. sz., 1976. p. 318—320. [20] Molosanov, J.—Muravév, 1. : A városi csatornázás korszerűsítése Moszkvában. Gorodszkve Hoz). Moszkva, 9. 1973. p. 34—36. [21] Abramovics, I. A.—Matjas, J.: Mélyvezetésű csatornázási rendszer építése Harkov-ban. Gorodszkoe Hozjajsztvo. Moszkvü, 11. sz. 1974. p. 39—40. [22] Parthum, Ch. A.: A jövő építkezése — a bostoni mélyalagút terv. Journ. of Water Pollution Control Federation 42, k., 4. sz., 1970. p. 500—510. Rekonstruktionsmethoden von grossstadttischen Kanalnetzen Dr. Dezsényi, I. Die Kanalnetze der Grosstádte sind weltweit überbelastet. Mit steigenden Abwassermengen und befestigten Fláchen verursaeht die grösser werdenden Regenabflüsse immer haufiger Überschwemmung der inneren Stadtgebiete. Das iiberbelastete Kanalnetz verhindert weiters die Ausweitung der Stadtgebiete und den Einbau der Aussengebiete. Bei den rekonstruktionsbedürftigen Netzen können aber die herkömmlichen Methoden — Umbau von Hauptsammlern mit grösserem Profil — in den verkehrsreichen, enggedrángten inneren Stadtgebieten schon heute kaum angewendet werden. Die modernen Netzrekonstruktionsmethoden sihd komplex. Die Rechnertechnik bietet mit Hilfe von entsprechenden mathematischen Modellen die Möglich keit für eine realitátsnahe annáhernde Berechnung der Ansammlung von Niederschlágswassern an der Oberfláche und ihrer Ableitung über das Netz. So können die bisher ausgenützten Kapazitátsreserven des Netzes erschlossen werden. Die Ausnützung dieser Reserven wird dureh eine entsprechende Verbindung der einzelnen Sammler ermöglicht Eine optimale Kapazitátsauslastung des vorhandenen Netzes sichert die Netzsteurung über Elektronenrechner. Dieses System ermöglicht die Berücksichtigung der gebietlich ungleichmássigen Niederschlagsintensitát und die Umleitung der Abfliisse aus den iiberbelasteten Sammlern in weniger belastete Sammler. Für eine Steuerung des Netzes müssen Instrumente