Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

9. szám - Dr. Dezsényi István: Nagyvárosok csatornahálózatának rekonstrukciós módszerei

420 Hidrológiai Közlöny 1980. 10. sz. Nagyvárosok csatornahálózatának rekonstrukciós módszerei Dr. DEZSÉSYI ISTVÁN* 1. BEVEZETÉS A nagyvárosi csatornahálózatok általánosság­ban elavultak: az avulás okai és következményei egyértelműek. A lakosság tömörülésével a háztar­tási szennyvíz mennyisége növekedett, a csapadék­víz lefolyására a meglevő csatorna-keresztmetszet­ben kevesebb hely marad. Ugyanakkor a burkolt felületek aránya is nagyobb már a városon belül, mint korábban; emiatt a csapadékvíz mennyisége is több, tehát nagvobl) záporok alkalmával a túl­folyások szükségszerűen és a tervezetthez képest nagyobb gyakorisággal következnek be. További problémát okoz az a körülmény, hogy a városok terjeszkedésével a peremterületeken lé­tesülő új lakótelepek vízelvezetése zömében ugyan­csak a régi és a város belterületén áthaladó fő­gyűjtőcsatornákon keresztül oldható meg. Az amúgyis túlterhelt főgyűjtők ezt a többletter­helést már végképp nem tudják elviselni. A kérdés megoldásának kézenfekvő módja lenne a főgyűjtők kapacitásának növelése; a meglevő fő­gyűjtők elbontása és nagyobb belmérettel átépítése. Ez az út azonban járhatatlan; az átépítés költség­és építőipari kapacitásigénye irreálisan nagy, to­vábbá a szűk és nagy forgalmú városi belterülete­ken az átépítés járulékos problémái megoldhatat­lanok. A komplex probléma reális megoldására világ­viszonylatban jelentős erőfeszítéseket tesznek, me­lyek eredményeként a kibontakozás az alábbi fő irányokban mutatkozik: — a meglevő hálózat kapacitásának hatékonyabb, optimális kihasználása a hálózatnak elektroni­kus számítógéppel irányított üzemeltetése for­májában. A megoldás a területileg egyenlőtlen intenzitású záporok esetében a kevésbé terhelt főgyűjtők tározókapacitásának kihasználásán alapszik, — a meglevő hálózat tehermentesítése záportáro­zókkal, különös tekintettel a nagy mélységben, alagútépítési technológiával kialakított elnyúj­tott, város alatti tározók kialakítására, — a meglevő hálózat tehermentesítése mélyveze­tésű, alagútépítési technológiával kialakított megcsapoló vezetékek kiépítése formájában. Az utóbbi két megoldás önállóan is alkalmaz­ható, de a legkorszerűbb rekonstrukciós megoldá­soknál számítógéppel irányított és mélytározók­kal, valamint megcsapoló vezetékekkel kiépített rendszereket alkalmaznak. 2. A számítógépes hálózatirányítási módszer Az Egyesült Államokban kezdték meg legko­rábban a számítógépes automatikus irányítással * Építéstudományi Intézőt, Budapest központilag üzemeltetett, nagy kiterjedésű csatorna­rendszer kidolgozását. Működése a szennyvíz ideig­lenes tárolásának és tervszerű levezetésének auto­matikus szabályozásán alapszik, eszköze az ún. „nagyvárosi vízügyi információs rendszer", amely tulajdonképpen megfelel az iparban és közigazga­tásban használatos ügyviteli információs és el­lenőrzési rendszernek. (Metropolitan IFater In­telligen /System MYVIS) Az első ilyen automatikus irányítású rendszert a minneapolisi Saint Paul-ban helyezték üzembe 1969-ben. A szabályozás a nagyobb átmérőjű csatornákba különböző helyeken beszerelt felfúj­ható gumi gátakkal működtetett zsilipekkel tör­ténik. A berendezések központi számítógéppel ve­zérelt telefonhálózat segítségével működnek, amely a csatornák vízszintjeit, csapadékmérési adatokat, a lefolyó víz minőségét, a zsilipek hely­zetét is jelzi. További ilyen automatizált üzemeltetési rend­szert dolgoztak ki Seattle-, Detroit-, San Fran­cisco- és Cleveland szennyvízelvezetésének kor­szerű megoldására. A kidolgozott üzemeltetési rendszert a San Franciscora készült tervezet alap­ján az alábbiakban ismertetjük. A rendszer sémá­ját az 1. ábra szemlélteti, melyből azonnal kitű­nik, hogy egy meglevő csatornahálózatot jelentős mértékben fel kell „szerelni" ahhoz, hogy az az irányítási rendszernek megfelelő legyen. így be kell építeni a hálózatba csapadékmérő mű szere­ket, áramlásmérő műszereket, vízminőséget vizs­gáló műszereket és tározókhoz tartozó műszereket. Az irányított működéshez szükség van a hálóza­ton zsilipekre, gátakra, szivattyúkra és egyéb hidraulikai szabályozó berendezésekre. A hatékony, automatikus irányítási stratégia kifejlesztése komplex, nagyléptékű feladat. A 2. ábra feltünteti azt a nagyszámú, létesítendő táro­zót, melyeknek hatékony kihasználásával a háló­zat túlterheléséből előadódó túlfolyások, elárasztá­sok kiküszöbölhetőkké válnak. Az irányítás komp­lexitása abban jelentkezik, hogy a tározók toló­zárait és szivattyúit úgy kell koordináltan mű­ködtetni , hogy magának a csatornahálózatnak és a tározóknak együttes tározóképessége optimálisan kihasznált legyen. Az NSZK-ban Hamburg csatornázási hálózatá­nak átfogó és hosszútávú rekonstrukciója során megkezdték az elektronikus számítógépes adatfel­dolgozó és méretezési módszer alkalmazását. A vá­ros építési hatóságának megbízásából két német mérnöki iroda és a kaliforniai Water Resources Engineering (WRE) cég bevonásával alakították ki az alábbi három szimulációs modellt: 1. a felszíni lefolyási modell segítségével számít­hatók a csapadék és szennyvíz lefolyási idő gör­görbéi, melyek az összefolyást és hálózatba

Next

/
Oldalképek
Tartalom