Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

8. szám - Könyvismertetés

348 Hidrológiai Közlöny 1980. 8. sz. Könyvismertetés Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon. (Főszerkesztő: Kovács Dezső, fejezetszeírkesztők: Zorkóczy Zoltán, Szappanos Zoltán, Kovács Dezső, Sabathiel József.) Országos Vízügyi, Hivatal, Budapest, 1979. 734 old., 165 ábra, 52 iábl. 64 kép, 535 írod. Magyaroszág a Kárpát medence legmélyebb területein fekszik, kiterjedt síkságaink jelentős része folyóink árvízszintje alatt helyezkedik el. Az ország területén 22 folyó található, amelyeknek hossza 2800 km. Négy folyó kivételével az összes többi forrásvidéke és felső vízgyűjtője határainkon kívül van. Az árvizek így gyakorlatilag mindig külföldről érkeznek hozzánk. Az árvízkárok elleni védekezés hazai jelentőségét mutatja, hogy az ország 93 ezer km

2 területének 27 %-a, azaz 25 ezer km

2 a folyók árterülete. Ennek 89 %-át, 22 900 km

2-t 4200 km összhosszúságú árvízvédelmi töltésrendszer mentesíti az árvizektől. Az árvízkérdés hazai nagy jelentőségének ismeretében meglepő, hogy az árvízvédelem, a folyó- és tószabályozás szakterületéről átfogó jellegű, ismertető mű egységes szerkezetben még nem került kiadásra. Igaz ugyan, hogy néhány elszigetelt kezdeményezés volt már, de ilyen méretű összefogó munka először jelenik meg. A könyv fő fejezeteinek címe: árvízvédelem, folyószabályozás, tószabályozás és víziutak, tehát a főcímnek megfelelő a fejezetbeosztás is. Az árvízvédelmi fejezet a hidrológiai alapokkal, a magyar árvízvédelem rendszerével és irányításával foglalkozik. A hidrológiai szakasz erőssége a közölt jellegadatok bizonyító ereje, a teljes adat- és tényszerűség. Az öblözetek leírása mutatja, hogy a történelmi szemlélet nagy segítője lehet a védelmi rendszerek megismerésének. A folyószabályozási fejezet is általános áttekintésből és a hazai viszonyok bemutatásából áll. A mű itt több olyan elméleti összefüggést is közöl, amelyeknek eredményei nyilván csak tájékoztató jellegűek, de természetes, hogy a sok egyéb bizonytalanság miatt ezeket is nagyon fontos összefüggéseknek kell tekintenünk. A hazai viszonyok bemutatása ismét a történelmi szemlélet kidomborítását igazolja. Lényegében a tószabályozási fejezet is hasonló felépítésű. Ez a fejezet tavaink konkrét kérdéseit is előtérbe helyezhette, s külön számolhatott be a Balatonról, a Eertőtóról, a Velencei-tóról, valamint a tószerű Ráckevei (Soroksári) Dunáról. A víziutak fejezete viszonylag rövid. Sajnos, hazánkban a víziutak kérdése háttérbe szorult, így az alapvető műszaki paraméterek közlésén kívül túlságosan sok hazai eredményről a könyv nem is igen számolhatott volna be. A szerkesztők nehéz feladatot oldottak meg, amikor a meglehetősen szerteágazó tárgykört sikeresen fogták komplex egységbe. A könyvet az alábbi szerzői munkaközösség írta: Andorkó Sándor, dr. Andó Mihály, dr. Bárányi Sándor, Halló Iván, Dabolczi János, dr. Csorna János, Kovács Dezső, Kováts Zoltán, Ligeti László, Major József, Polgár László, Sabathiel József, Schilling Ferenc, Szabó Mátyás, Szappanos Zoltán, Széli Imre, Szilágyi József, dr. Vágás István, Ziegler Károly és Zorkóczy Zoltán. A nyomdai munkákat a VIZDOK nyomdája végezte. Dr. Szabó Iván né Dr. Péczely György: éghajlattan. Tankönyvkiadó, Budapest, 1979., 336 old., 152 ábra és kép, 73 tábl., 38 írod. A könyv kiadásának elsődleges célja — mint ahogy azt a szerző az előszóban kifejti — az egyetemi földrajz oktatás tankönyvhiányának megszüntetése. A könyv azonban ennél sokkal többet ad, mert nemcsak a földrajztudomány művelőinek', hanem a hidrológusoknak is értékes szakkönyvet ad a kezébe. Értékes szándéka a szerzőnek a természettudományokban, így a földrajz tudományban is általa nélkülözhetetlennek ítélt mennyiségi szemlélet érvényesítése. Ez nemcsak matematikai megalapozását jelenti az egyes fizikai folyamat-leírásoknak, hanem azt is, hogy a determinisztikus felfogás mellett jelentős helye van a sztohasztikus leírási módoknak. Mutatja ezt az is, hogy a könyv utolsó fejezete az éghajlat-elemzés matematikai-statisztikai módszereit ismerteti, és ez ha röviden is, de egyszerű eszközökkel megismerteti az olvasót a valószínűségszámítási módszerek legfontosabbjaival. Minthogy az éghajlattan szerves része a meteorológia tudományának, a könyv viszonylag bő terjedelmű meteorológiai alapismeretekkel vezeti be tárgyát. Ez a rész készíti elő a fizikai klimatológia fejezetének megértését, ahol az éghajlat alakító tényezők fizikai háttere már jobban megvilágítható. A szerző itt különös hangsúlyt helyezett a hő- és vízellátottság kapcsolatának elemzésére, valamint az óceánok és a légkör közötti kölcsönhatások bemutatására. A Föld és hazánk éghajlatának ismertetésére a leíró éghajlattan fejezetében kerül sor. Mindezekkel sikerül az egzakt klimatológiai szemlélet érvényesítése, amelyre a regionális gazdasági ós természeti földrajz tanulmányozóinak lehet nagy szüksége. A könyvet az egyetemi oktatás feladatainak ellátása mellett a hidrológusok fontos szakkönyvének tartjuk. Dr. Vágás István A fáradt olaj okozta talajszennyezés (Degranges P.—Gugalski T.—Greffard J.—Leleu M. összeállítása alapján) Francia geotermikus ismertetés, 1978 A fáradt olaj olyan komplex termék, amely a motorolajon kívül sebességváltómű olajat is tartalmaz, s amelyben különböző szuszpendált anyagok (forgórészek kopásából származó fémtöredékek és égési anyagok) is jelen vannak. Kísérlet keretében vizsgálni kívánták, hogy ilyen típusú olaj talajba történő beszivárgása milyen mértékű szennyezést okoz. Az olaj kiöntését parlagföldön 15 l/m

2-es koncentrációban hajtották végre. A vizsgált terület felső része 0,3 m vastag homokos— agyagos termőtalaj, amely alatt 0,3—1,20 m-es kavicsos durva homok, majd 1,20—160 m vastagságú agyagos homok települ az alaphegység (mészkő) felett. A vizsgálatok során a következőket vették figyelembe : — az olaj beszivárgását ós biológiai lebomlását, — a talaj fizikai-kémiai módosulását; víz- és nehézfém tartalmát, — a szennyezett zóna mikrobiológiai fejlődésmenetének összehasonlítását egy érintetlen zónáéval. A vizsgálatok lefolytatása után, a következő megállapításokat tették: A talaj szénhidrogén-tartalmának mennyiségi meghatározásával járó nehézségek ellenére a mikrobiológiai fejlődésmenet azt látszik igazolni, hogy az alkalmazott kőolajtermék bizonyos frakciói biológiai lebomlást szenvednek. Egyébként ezek az olajok nem okoznak igazában gátló hatást a inikroflóra szaporodására nézve. Ezzel szemben katasztrofális hatással vannak a flórára nézve: az olajelöntés után teljes pusztulás következik be, az érintett hely két év múlva sem regenerálódik. A szerves reziduális, a fémorganikus és fémes elemek a termékek tekintélyes jelenléte arra enged gondolni, hogy még a legkedvezőbb viszonyok mellett is, az efféle termék nem küszöbölhető ki kiöntéssel, szétterítéssel, tekintettel a talajra gyakorolt tartós következményekre. Dr. Zentay Tibor