Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
7. szám - Kozmáné Dr. Tóth Erzsébet–Urbán Judit: A Fertő tó meteorológiai és hidrológiai jellemzői
292 Hidrológiai Közlöny 1980. 7. sz. Kozmáné dr. Tóth E.—Urbán J.: A Fertő-tó jellemzői 1. táblázat A globálsugárzás, a napfénytartani, a felhőzet és a sugárzási egyenleg alakulása a Fertő tavon Időszak I ír III IV V VI VII VIII IX X XI XII Evi érték 969 -1978 2,4 3,8 7,5 901 -1950 2,8 4,3 7,7 969 —1978 45 66 127 169 -1978 6,2 5,8 5,1 169 -1978 -0,6 0,8 3,2 Globálsugárzás [Kcal cin 2] 11,1 10,9 166 14,9 14,1 15,2 14,6 14,8 15,4 13,0 13,3 Napfénytartam (óra) 221 207 231 9,2 9,4 219 151 Felhőzet (okta) 4,6 4,4 4,7 4,2 4,1 4,5 Sugárzási egyenleg [Kcal cm2] 5,9 8,6 9,1 9,2 7,1 4,3 6,2 5,6 117 4,5 2,2 2,8 2,9 66 5,5 0,3 2.0 102,9 2.1 103,1 39 6,0 1655 5,0 -0,1 50,0 IS Összevetve a bázisállomásunkon végzett sugárzásmérések eredményeit a Podersdorf, Rust és Seemitte osztrák állomások rendelkezésre álló adataival megállapítható [14], hogy a tó déli része nyáron valamivel több sugárzást élvez, mint az északi területek. A magyar tószakaszon az elmúlt 10 év során végzett mérések szerint a globálsugárzás évi összege 95—112 Kcal közé esett, 103 Kcal évi átlaggal. Az említett osztrák állomások adatait is figyelembe véve, a tó térségében 100 Kcal -cm2 nagyságú az évi globálsugárzás. A sugárzási egyenleget leíró [2]-es formulából az albedó elemzésére térünk még ki. Az albedó {A) a visszavert rövidhullámú sugárzás és a beérkező sugárzás hányadosa, s értékét a Fertő tó feletti közvetlen mérések útján határoztuk meg [14]. A 10 évi kísérlet alapján az albedó évi menetét az alábbi átlagok írják le: I II III IV V VI VIIVIII IX X XI XII Albedó % 26 16 11 11 11 11 11 11 12 13 15 18 Az évi menetet kevéssé változó nyári, és erősen ingadozó téli értékek jellemzik. Ez utóbbiakat elsősorban a tó jég- és hóborított volta okozza. A földrajzi hely, évszak, napszak, vízmélység, átlátszóság és vízfelszín által determinált albedó ismeretében kiszámítható az az energiamennyiség, amelyet a tó víztömege a beérkező sugárzásból elnyel. Ezt a hőmennyiséget a felszín rövidhullámú egyenlegének nevezzük. Ebből azonban jelentős mennyiség megy veszendőbe hosszúhullámú hőkisugárzás formájában. A sugárzási egyenleg az 1969—1978. időszak egyes hónapjaira az 1. táblázatban közölt értékekkel jellemezhető. Az évi menetet tekintve a sugárzási egyenleg maximuma június—július hónapban következik be, a minimum pedig január (néha december) hónapra esik. Átlagosan egv ev alatt 50 Kcal az a hőmennviseg, amely párolgásra, valamint a víz és a víz feletti levegő felmelegedésére szolgál. Az 50 Kcal energiából 46,4 Kcal, azaz 93% esett az április—október periódusra. A léghőmérséklet és légnedvesség, a víz- és iszaphőmérséklet, valamint a szélsebesség mérésekből meghatározott hőháztartási komponensek több év átlagában az alábbiak szerint alakultak: ií I V_ x = 46,4 Kcal - cm 2 öxiv-x = — 2,8 Kcal -cm-2 LP 1 V_ X= -43,2 Kcal -cm2 övtiv_x= —0,4 Kcal •cm2 A pozitív előjel a felszín számára hőnyereséget, a negatív előjel pedig hőveszteséget jelent. Ha az LP komponenst mm tóvízoszlop elpárolgott vízmennyiségre számítjuk, akkor az 720 mm átlagos párolgásnak felel meg az április—október hónapokban. 1.2. A Fertő tó vízgyűjtőjére és a tóra hulló csapadék A vízgyűjtőre hulló csapadék meghatározásához —a mérőállomások egyenetlen elhelyezkedése miatt — a Thiessen-féle poligon módszert alkalmaztuk. Összesen 20 olyan mérőállomás volt, amelyről az 1931—1975. évekre, illetve annak valamelyik rövid időszakára álltak rendelkezésünkre adatok. Az 1931—1950. évekre nyolc, az 1951—1960. évekre 14, az 1961—1970. évekre 20 és az 1971— 1975. évekre 18 mérőállomás köré szerkesztettük meg a poligonokat (1. ábra). A vizsgált időszak egyes éveiben a vízgyűjtőre hullott évi csapadékadatokat a 2. ábra ismerteti Az időszak legkisebb csapadéka 1932-ben 401 mm és a legnagyobb 1965-ben 893 mm volt. Amint a továbbiakban látni fogjuk a tó felszínére hullott csapadék ugyanekkor volt a legkisebb (385 mm), illetve a legnagyobb (878 mm). A 2. táblázatban feltüntetett átlagokból kitűnik, hogy a késő tavaszi és a nyári hónapokban (május—augusztus periódusban) esik a legtöbb csapadék, s ebben a négy hónapban az évi csapadék 46%-a hullik le. A téli félévben kevesebb csapadék hullik mint a nyári félévben. A tóra hulló csapadék meghatározásához, a területi átlag kiszámításához szintén a Thiessenféle poligon módszert alkalmaztuk, felhasználva a tó partján működő meteorológiai állomások adatait. A feldolgozás e vonatkozásban az 1931— 1976. évekre terjedt ki. 1931-től nőtt a csapadékmérő állomások száma, és ennek megfelelően növeltük a számításokba bevont állomások számát is. Az 1972—1976. években használt kilenc csapadékmérő állomás hatásterületét a 3. ábra szemlélteti. A tóra hulló csapadék kiszámítására a következő formula szolgált: C=C 1A 1+C 2A 2+...+C 9A 9, (3)
