Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
7. szám - Szabó Gyula: A Velencei-tó vízgyűjtőjének vízháztartási vizsgálata
288 Hidrológiai Közlöny 1980. 7. sz. Szabó Gy.: A Velencei-tó vízgyűjtője 120 100 80 60 to 20 0 -20 -40 -60 -80 AK [mm] (a) AK, [mm] (b) AK / AKf 1 Lr BŰ u _r HÍ J V ÍM 1971 ' 1972 ' 1973 a = Vizkész/etváltozás a vízgyűjtőn b - Vizkászletváltozás a felszíni tározókban 19% 1975 1976 1977 2. ábra. Havi vízkészletváltozások a Velencei-tó vízgyűjtőjén {EAK — halmozott havi vízkészletváltozás) AK — havi vízkészletváltozás a vízgyűjtőn AKt — havi vízkészletváltozás a felszíni tározókban Puc. 2. Mecamue npupauienun eodmix pecypcoe na eodocöope 03. Benenijeu (EAK — noAHoe Mecmme npupaiyeHue) AK — MecmHoe npupaufemie 3anacoe na noeepxHocmu eodocöopa AKT — Mecmuoe npupaufenue 3anacoe eodbi e eodoxpaHU/iuufax Abb. 2. Monatliche Wasservorratsanderungen im Einzugsgebiet des Velence-Sees {EAK — Kumulierte monatliche Wasservorratsanderung) AK — Monatliche Wa9sarvorratsánderung am Einzugsgebiet AK( — Monatliche Wasservorratsánderung in den Oberflfichenspeichern páranyomás [Hgmm], t — léghőmérséklet [°C], W — relatív nedvességtartalom a talajban, [mm], TD V —tényleges hasznos nedvességtartalom a talajban, [mm/l m], D v — hasznos vízkapacitás [mm/l m], b — empirikus növényi faktor, a —szorzótényező. Az aktuális evapotranspirációt számító képlet két fő tagból: a potenciális evapotranspirációból ( W + b \ , (ET P) és a módosító tényezőből ———J áll. A potenciális evapotranspiráció képletének meghatározásához az OMSZ Központi Légkörfizikai Intézet liziméteres méréseit használták fel. A képlet állandóinak értékét regresszió-analízissel számolták. A módosító tényező képletében két változó szerepel: —- a talaj típusától függő relatív nedvességtartalom mutatója, — a talajt borító növény típusától és fejlődési állapotától függő növényi faktor, melynek napi értékeit liziméteres mérések alapján több növénytípusra határozták meg. Az Antal-féle módszert kísérleti parcellákon egy-egy növénytípussal próbálták ki. A Velencei-tó vízgyűjtőjének nagyobb kiterjedése, a heterogén talaj és növényzet megkövetelte, hogy a számítási képlet elemeinek meghatározásánál új eljárásokat vezessünk be. A potenciális evapotranspiráció számításához szükséges klimatológiai elemek napi területi átlagait a vízgyűjtőn levő agárdi, valamint a vízgyűjtő közeli martonvásári és székesfehérvári meteorológiai állomások adataiból határoztuk meg. A téli hónapokra (november-március) csak havi értékeket kell számítani és a területi párolgást közvetlenül a potenciális evapotranspiráció képlete szolgáltatja. A talajnedvesség mutatójának számításához meghatároztuk a területi egységek talajtípusainak megoszlását és súlyozással átlagos területi vízgazdálkodási jellemzőket képeztünk. A tényleges nedvességtartalmat a talaj felső. 1 m vastag rétegére felírt napi vízháztartási mérleggel számítottuk. A vízmérlegben a szokásos hidrológiai elemeken kívül az előző napi nedvességtartalom és a tárgynapi becsült párolgás szerepelt. A növénytakaró struktúrájától és vegetációs állapotától függő tényező számításához megállapítottuk a hét növénycsoport területi megoszlását (erdő, szőlő-gyümölcs, rét-legelő, gabonafélék, kapásnövények, cukorrépa, takarmánynövények). A területi megoszlás alapján minden területi egységre súlyozással határoztuk meg az átlagos területi növényi faktor napi értékét. Felszíni lefolyás (L f) A felszíni lefolyás értékének meghatározását kétféle módszerrel végeztük: — a vízmérceszelvényekre készített napi vízhozamstatisztika felhasználásával, — a méréssel nem ellenőrzött lefolyású területekre hidrológiai analógia alkalmazásával. Vízelvonás ( V el v J A vízgyűjtőn öntözés és halastó vízellátás céljára vesznek ki vizet a vízfolyásokból. Az öntözések vízelvonását a kivett vízmennyiséggel azonosnak vettük. Az öntözési vízkivétel nem számottevő, mivel kis teljesítményű, hordozható szivattyúkat alkalmaznak.
