Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

6. szám - Dr. Vágás István: Adatok az 1876–1975 időszak tiszavölgyi árvizeiről. VI. A nagy tiszai árhullámok összefoglaló értékelése

Dr. Vágás I.: Adatok az 1876—1975 időszakról Hidrológiai Közlöny 1980. 6. sz. 265 A tiszai előrejelzések készítői számára tehát nem marad más hátra, mint a legnagyobb szerénység előrejelzéseik várható pontossága felől. A szakembereknek és a nagyközönségnek nem az előrejelzéseink csalhatatlanságát kellene érzékelniük, hanem azt kellene tudatosítanunk, hogy vannak jó közelítő módszereink, amelyekkel az árvízvédekezés döntései kielégítően megalapozhatók, de amelyekben a számításba nem vehető tényezők dm-rendű változásokat is eredményezhetnek. Emiatt tartottuk alkalmasabbnak már 1970-ben Szegeden azt, ha a várható vízállásoknak nem egyetlen meghatározott értékét, hanem szélesebb tűrésközű számközét adjuk meg. A Tisza „egyénisége" erősebb annál, hogysem a más folyóknál esetleg jól bevált módszereket ráerőszakolhassuk. Az előrejelzés igénybe vehet minden számításba vehető módszert, a fő kérdés nem a módszerek mindig meglevő kisebb-nagyobb hiányosságainak bírálata. Nem szabad azonban nagyobb pontosság látszatát keltenünk annál, mint ami magukban a jelenségeknek a természetében rejlik. Összefoglalás A Szerző a Hidrológiai Közlöny 1977. évi 6—7. számától kezdődően hat tanulmányból álló sorozatban állította össze a Tisza árvizeinek száz éves, 1876—1975. közötti időszakára vonatkozó legfontosabb hidrológiai adatait. Az I. tanulmány az évi nagyvizek statisztikai elemzésével igazolta, hogy a Tisza fő vízmércéin: Vásárosnamény, Tokaj, Szolnok és Szeged vízmércéjén a nagy vizek azonos eloszlás elemei, tehát a folyó a véletlen ingadozásokon kívül víz járási jellegét a száz év alatt szignifikánsan nem változtatta meg. Ugyanez a tanulmány mutatta be, hogy a vizsgált éveknek kb. egyharmada árvízmentes év volt. Az árvizes évek során a leggyakrabban a csak tavaszi, illetve a tavaszi és nyári idényben egyaránt árvizes évek fordultak elő. A 800 cm-nél magasabb vízállások a fő vízmércéken 13—15 év folyamán fordultak elő, tehát átlag kereken minden hetedik évben. A II. tanulmány igazolta, hogy a Tisza öt legfontosabb mellékfolyóján — a Szamos, Bodrog, Sajó, Körös és Maros folyókon — a torkolathoz viszonylag legközelebbi, a főfolyótól azonban független vízmércén a száz éves nagyvízjárás egyöntetű eloszlása csak a Bodrog, Sajó és a Maros esetében mutatható ki, a Szamos és Körös esetében nem. Ez azonban a Tisza vízjárásának egyöntetűségén már nem érződik számbavehetően. A III—V. tanulmányok időrendben írták le és a „grafikus menetrend"-hez hasonló ábrázolásmódban ábrázolták a száz éves időszak 35 legnagyobb és legfontosabb tiszai árhullámát. A tetőzési vonal a fkm szelvényben ábrázolt vízmércéken észlelt vízállás-tetőzések időbeli bekövetkezését ábrázolja, a tetőzés cm értékének feltüntetése mellett. Ezért ennek a vonalnak elméletileg Vásárosnaménytól Szegedig az időben folyamatosan, egyedileg kellene haladnia. A VI. tanulmány összegzi a III—V. tanulmányokban előadottakat és megállapítja, hogy az elméletileg várhatókkal szemben az árhullámok döntő többségénél a következő alapvető rendkívüliségek tapasztalhatók: — a 35 vizsgált nagy áradásnak több, mint a fele nem egy, hanem két, vagy több árhullámágból indult, amelyek azonban a Közép-Tiszán egyesültek, — a vizsgált árvizek mintegy egyharmadánál az eredetileg is egységes, vagy az egyesülés után egységessé vált árhullám az Alsó-Tiszán két, vagy több árhullám-ágra szakadt szét, — a vizsgált árvizek kb. kétharmadánál az AlsóTiszán bekövetkezett tetőzések megelőztek egyes felsőbb tiszai vízmércéken tapasztalt tetőzéseket — pl. Szeged tetőzése rendszeresen megelőzte Szolnokét, — ami azt jelenti, hogy ezeknek az árhullámoknak a tetőzési vonala az Alsó-Tiszán eredeti és elméletileg várhaté) irányából visszafordult. E jelenség okozói mindig a Maros árhullámai voltak. A megtörtént esetek gyakoriságából ítélve állíthatjuk, hogy mindaz, amit más folyókról szerzett tapasztalatokból, vagy elméleti következtetésekből „rendkívüliség"-nek, vagy „rendellenesség"nek neveztünk, az a tiszai árhullámoknak nagy valószínűséggel várható, természetes sajátossága. Emiatt a Tiszára az eddigi árvízi mércekapcsolati összefüggéseket hasznosító előrejelzési segédleteket csak korlátozott pontosság tűrése mellett — + 25— 30 cm szórással — készíthetünk. IRODALOM [1] Iványi Bertalan: A Tisza kisvízi szabályozása. Vízügyi Közlemények, 1948. 3. 277. o. [2] Korbély József: A Tisza szabályozása. Debrecen. 1937. ÍG9—205 o. [3] Márfai László: A Tisza és a Maros árhullám tetőzéseinek együttjárása. Hidrológiai Közlöny, 1978. 1. 14] Rákos József: Előrejelzési egyenltek a Tiszára. Diplomaterv. Kézirat. Budapest, 1976. [5] Szesztay Károly: A Tisza vízjárásának előrejelzése. VITUKI, Budapest, 1972. [6] Vágás István: A Tisza szegedi árvízi hozamai. Hidr. Közi. 1973. 8. flaHHbie o nasoAxax B öaeceiíne pe KH THCM B nepHOA 1876—1975 JJ-p Baeaui, M. Katid. m. H. ABTOP riyönHKyeT B HACTOJIMEM wypHajia NAHHHAJI c HOMepa 6—7/77 cepmo H3 aiecrn CTaTeü B KOTOpoií ocBemaeT flaHnue o naBOflKax peKH THCM HMCBUJHX MecTO B Teremni nocjieflHero cTOJieTHfl 1876—1975 rr. Cmamb.H N° 1 aHajin30M craTHCTHMecKHx flaHHux o Han6oJibuiHx ro,noBbix ypoBnax no CTBopaM BauiapouiHaiueHb, ToKaii, COJIHOK, Cere« noATBepflHJia, MTO HHKOBbie ypoBHH MoryT eMHTaTbeji ajieiweHTaMH OCHOPO H Toro we pacnpeaejieuHH. 3TO oaHaiaeT, MTO pexa — He cMHTaji CJIYMAIÍHBIE (FJIYKTYAUNH — B TCHCHHH CTA jieT HE n3MeHHjia cBoero Bo^Horo pexmvia. Ü3 STOÍÍ we cTaTbH ÍIBCTByeT, HTO H3 paccMOTpeHHbix roaoB npHMepHO o^Ha rperb oKasajiacb 3acyinjiHBbiMH, Kor«a naB0«K0B He HafijnoAaJiocb. B micjie JieT c riaBOAKaMH HaHÖojiee nacTO BCTpeMaioTCH TaKiie, Korjia HaöjnoflaeTOi T0JibK0 Bo/iHa BeceHHero N0JI0B0FLBFL. JIocTaTOMHO MacTO HaGjHOflaioTCíi H Taxiié roflbi, Kor^a nocjie BeceHHero nojiOBOflfl HacTynaioT jieTHne Ao>KAeBi,ie naBO^KH. YpoBHH, npeBbiwaiomne 800 CM no 0CH0BHbiM BOflnocTaM iiaöJHOflajiHCb B 13—15 roAax, TO ecTb B cpeftHeM Ka>KflMii ceAbMoií rofl.