Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

6. szám - Dr. Csekő Géza–dr. Szalai György: Az esőminőség és a vízadagolás összefüggései esőztető öntözésnél

Hidrológiai Közlöny 1980. 5. sz. 253 Az esőminőség és a vízadagolás összefüggései esőztető öntözésnél DE. CSEKŐ GÉZA* a mg-i tud. kandidátusa DR. SZÁLAI GYÖRGY' a mg-i tud. kandidátusa A jó hatásfokú vízadagolás megvalósításának egyik feltétele, hogy a talajra hulló öntözővíz tócsásodás, illetve lejtős területen elfolyás nélkül beszivárogjon a talajba. Az esőztetés jelenlegi gyakorlatában az intenzitás adott talajtípusnak megfelelő, de méginkább a helyi tapasztalatok szerinti megválasztásával igyekeznek az adagolás hatásfokát javítani. A talajok vízáteresztő képessége a talaj jellemzőin túl, az esőztetéssel történő vízadagolásnál nemcsak az esőztetés intenzitásától, hanem az esőminőség másik jellemzőjétől, a talajra hulló cseppek összenergia-sűrűségétől is függ. Az esőminőség e jellemzője — amely nagy sebességű filmtechnika alkalmazásával, mérés alapján meghatározható [2] — az egységnyi térfogatú öntözővízzel a talajra (növényre) érkező cseppek mozgási energiájának összege EE EV , mértékegysége: J/m

2-mm vagy |jelölése: J/l)Külföldi, de hazai vizsgálatok is bizonyították [1, 2, 3, 4, 5, 7, 8, 9, 10], hogy az összenergia-sűrűség (egyeseknél cseppátmérő vagy esőfinomság) alacsony értékeinél az esőztetés tócsásodás (illetve elfolyás) nélküli intenzitása, az i (mm/ó) és a kiadható vízadag, í(mm) növelhető. A növelés mértékének megállapításához keressük az esőminőség két jellemzője EE' (• - E

K \ 6

8 EV ) öntözővíz-mágasság, és F az öntözött felület) mint az esőminőséget komplex módon jellemző mennyiség, /i-val (illetve r-val) való összefüggését. A becsült esőminőség és a tócsásodás összefüggése szabadföldi vizsgálatokban Balatonbogláron végzett szabadföldi vizsgálatainkban a becsült esőminőség és a tócsásodás összefüggése jellemző tapalaj paramétereit az 1. táblázat tartalmazza. Mértük a lefolyás megindulásáig eltelt időt, és a kiadott vízmennyiséget egy-egy MR-40 vagy T-45-ös szórófej „finom," „közepes" és „durva" esőfinomságú tartományaiban elhelyezett mérőparcellán. Ezek a szórófejek 14/7 (vagy 13/6) mm átmérőjű fúvókapárral, 4,0 bar nyomáson működve, olyan esőfinomságú esőt hoztak létre, amelyek közelítőleg a „finom" tartópiányban EE ——=10 J/m

2-mm, a „közepes" tartományban 2-d V EE =17,5 J/m

2-mm és a „durva" esőfinomságú EV tartományban EE ~EV =25 J/m

2-mm összenergiasűrűséggel adagolták az öntözővizet. Ezekkel az utólag számított összenergia-sűrűség és a helyszínen mért intenzitás értékekkel számítva kaptuk a 2. táblázat lazított és tömődött és a tócsásodás nélkül adagolható vízmennyiség (h), illetve a tócsásodásig eltelt öntözési idő (r) összefüggését. A T jelölés bevezetésére az öntözési időnek általában elfogadott jelölésétől (t, T) való eltérés hangsúlyozása miatt van szükség. Általános esetben nyilván e két változó valamilyen (. EE \ EV J összetett függvényeként lenne a A-val, (illetve a r-val) való kapcsolat leírható, de első közelítésként keressük e két változó szorzata, az összes fajlagos cseppteljesí-tmény (azaz képletben: • Z

E h' S

E E

E l'~EV~~t' h'-F ~ F-t ' ahol t az öntözési idő, h' a t idő alatt kiadagolt * Agrártudományi Egyetem, Gödöllő. felszín melletti EE EE ~F~t értékeit. A és a h lineáris regressziója (3. ábra), szignifikáns korrelációval jelzi (2% és 10% szinEE ten), hogy a növekvő értékével csökken a _r •t tócsásodás nélkül kiadható vízmennyiség. A vizsgálatban alkalmazott intenzitás átlagos értékei (lazított talajfelszín, i =11,3 mm/ó, tömődött talajfelszín i =12,67 mm/ó) mellett, tehát a jobb esőminőséggel nagyobb vízmennyiség volt adagolható tócsásodás nélkül. Tekintve, hogy a vizsgálatban különböző intenzitású vízadagolások fordultak elő (6,9 mm/ós ^is 23 mm/ó között változva), becslés adódott EE arra is, hogy azonos értékek mellett az intenzitás milyen mértékig növelhető, azonos vízadagok kiöntözése esetén.