Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

4. szám - Dr. Bognár Győző–dr. Vermes László: A szennyvizek és hulladékok mezőgazdasági elhelyezésének, ill. hasznosításának hatása a mezőgazdasági vízgazdálkodásra

Dr. Bognár Gy.—dr. Vermes L.: A szennyvizek és hulladékok Hidrológiai Közlöny 1980. 4. sz. 147 Az elhelyezés és hasznosítás hatásai a mezőgazdasági vízgazdálkodásra Ezt a tevékenységet használjuk ki akkor, amikor a szennyvizeket olyan talaj rendszerekbe juttatjuk, amelyeket kultúrnövények termesztésére, rendszeres művelésre használunk. Ezekben a rendszerekben nem a termesztés, a termésnövelés az elsőrendű cél, hanem a szennyezőanyagok ártalmatlanná tétele, de ehhez a rendszeres és az intenzív művelés követelménye elengedhetetlen, ez pedig elképzelhetetlen céltalanul, vagyis az intenzív termesztés igénye nélkül. Ezért elválaszthatatlan a szennyvízelhelyezéstől és hasznosítástól egyaránt a mezőgazdasági tevékenység, elsősorban a növénytermesztés. És ezért elválaszthatalan tőle a mezőgazdaságban végzett vízgazdálkodási tevékenység is. Utóbbiak szemszögéből nézve a szennyvízhasznosítás mint sokoldalú melioratív beavatkozás jelentkezik, ami megváltoztatja a területen azt megelőzően kialakult, ill. kialakított viszonyokat. Mindenekelőtt vizet visz a rendszerbe, az érintett területen vízbőséget — mégpedig állandó és rendszeres vízellátást —teremtve, egyes esetekben vízfölösleget is okozva. Másrészről a vízzel egyidőben oldott és nem oldott formában ásványi és szerves anyagokat juttat az ökoszisztémába, köztük károsakat és kedvező hatásúakat egyaránt, amellyel befolyásolja a rendszer anyagforgalmát. A végső eredmény a sokféle hatás és ellenhatás eredőjeként alakul ki. Annak ellenére, hogy a szennyvizekkel, a szennyvíziszapokkal és a hígtrágyákkal a talajra juttatott tápanyagok és szerves anyagok mennyisége sem lebecsülendő, a nagy víztartalmú, folyékony halmazállapotú hulladékanyagok hasznosításakor mindenekelőtt a víz hatásaival, a hasznosító terület vízgazdálkodásának megváltozásával kell számolnunk. Mivel az elhelyezés érdekében mindenképpen megteremtjük a rendszeres vízellátás lehetőségét, az elhelyező, ill. hasznosító területen fokozott mértékben szükség van a vízrendezésre, az időnkénti vízbőségből származó többletvizek elvezetésére, vagy a káros mértékben megemelkedő talajvízszint csökkentésére, ezen felül a külső vizek távoltartására, valamint a területre eső csapadék helybentartására, a felületi vízelfolyás megakadályozására is. Különösen az elhelyező területeken szükséges ez, hiszen itt sokszor kerül sor az evapotranszspiráció értékét meghaladó vízmennyiségek kiadására, aminek következtében megnövekszik a mélybe szivárgó vizek mennyisége. A megfelelő méretű talajrétegen átszivárgó és közben megtisztuló vizek feleslegét nyíltcsatornás, vagy zárt, csővezetékes vízelvezető rendszerrel, ill. a kettő kombinációjával kell elvezetni, hogy az elhelyezésre — és a tisztulási folyamatok zavartalan végbemenetelére — igénybe vett talajrétegben az optimális vízgazdálkodási viszonyok fennmaradjanak. A vízrendezésre mindamellett a hasznosító területeken is szükség van, ahol a szennyvizekkel, hígtrágyákkal a talajra vitt víz és a növényi tápanyagok optimális hasznosulását lehetővé tevő intenzív növénytermesztést, mégpedig öntözéses növénytermesztést folytatnak. Itt a vízrendezés követelményei azonosak az öntözéses gazdálkodásra való berendezkedés esetén követett megoldásokkal. A szennyvízelhelyezésre, ill. hígtrágya hasznosításra igénybe vett területek vízháztartását azonban nemcsak a vízelosztás és a vízelvezetés műszaki módszereivel befolyásolhatjuk, hanem a területen termesztett növények megválasztásával, sőt az alkalmazott agrotechnikával is. Az ilyen területeken különösen megnő a nagy vízigényű, nagy vízfogyasztású, továbbá a vízbőséget jól tűrő növények jelentősége, amelyek egyrészt jól hasznosíthatják a kiadott sok vizet, másrészt az erőteljesebb párologtatás révén csökkenthetik az elvezetendő fölös víz mennyiségét. A talajt lazító, levegőztető talaj művelési módszerek, valamint az optimális tápanyagellátás ugyancsak növelheti a területről történő párolgást és párologtatást, hozzájárulhat a növényi produkció intenzitásának fokozásához, ezáltal a terület kedvezőbb vízháztartásának kialakulásához. A szennyvíz- és hígtrágya hasznosító területeken a vízrendezés, a termesztett növények és az alkalmazott agrotechnika helyes megválasztásával mindenképpen el kell kerülni a talaj leromlásához vezető, tartósan kedvezőtlen vízgazdálkodási viszonyokat. A terület tápanyagviszonyaira, anyagforgalmára gyakorolt hatások is összefüggésben vannak a meliorációval. Egyrészt kedvező, pozitív hatások érvényesülnek a szerves anyagok és a növényi tápanyagok révén, amelyekkel kapcsolatban az igénybe vett terület trágyázásakor számolni kell: a tápanyagutánpótlás során csak a hiányzó tápanyagok, ill. azok legkedvezőbb arányához szükséges mennyiségek adagolására van külön szükség. Ugyanakkor — a hulladékok jelentős részének biológiai eredete következtében — számolni lehet az ún. mikroelemekből történő kedvezőbb ellátottságra is. Másrészt a szennyvizek, szennyvíziszapok, esetleg a hígtrágyák is kedvezőtlen, sőt káros hatásokat is okozhatnak pl. nagy sótartalmukkal, szélsőséges pH-jukkal, toxikus anyag, valamint fertőző anyag tartalmukkal. Ezek ellen a hatások ellen részint a keletkezés helyén, majd a kezelés során alkalmazott beavatkozásokkal, részint azonban melioratív ellenintézkedésekkel kell védekeznünk, mint pl. a káros sók felhalmozódásának megakadályozása, a talaj pH-értékének kiegyenlítése talajjavítási módszerekkel, ill. a toxikus anyagoknak a növények által föl nem vehető formában tartásával a talajban. Bizonyos körülmények között azonban az eredetileg kedvezőtlennek ítélhető tulajdonságok kedvezőkké is válhatnak, mint pl. a savanyú kémhatású talajokon semlegesítő hatást kifejtő magas pH-jú szennyvizek, amelyek felhasználása önmagában is talajjavító hatású lehet. A különféle eredetű melléktermékek hasznosításában azonban ezek a kapcsolatok nem egészen egyformán erősek, az egyes hatások is némiképpen eltérő módon jelentkeznek, ezért a mezőgazdaság nem egyformán érdekelt a szennyvizek, a szennyvíziszapok és a hígtrágyák felhasználásában. A mezőgazdasági üzemeket legközvetlenebbül