Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

3. szám - Kovács Dezső: A jeges árvizek elleni védekezés eredményei Magyarországon

Kovács D.: A jeges árvizek elleni védekezés Hidrológiai Közlöny 1980. 3. sz. 137 nően utalok itt a Hidrológiai Társaság Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Szakosztályának ez év október 5-i ülésén elhangzottakra, amely ebben a témakörben részletes elemzést adott a robbantástechnika alkalmazásáról, eredményeiről és a fejlesztési elképzelésekről. A jégrombolás keretében, a védekezés feladatait és lehetőségeit tekintve főleg két területen alkalmazható jégrobbantás: — Azokon a folyókon, folyószakaszokon és kisebb vízfolyásokon, ahol jégtörőhajókkal a jégtörés nem lehetséges, (pl. a Sajón, a Körösök, a Berettyó és Rába felső szakaszai, a Szamoson) Itt elsősorban a műtárgyak (hidak, duzzasztók, stb.) védelme érdekében és esetenként torlódások, torlaszok megindítására kerülhet sor robbantásra. — Azokon a folyókon, folyószakaszokon, ahol jégtörőhajókkal jégtörést végzünk (pl. a Duna Dunaföldvár alatti, a Tisza Balsa—Dombrád közötti szakaszán és esetenként a vízlépcsők fölötti szakaszokon, a Rába, a Berettyó, a Körösök és a Tisza alsó szakaszán). Az eddigi tapasztalatok szerint a jégtörőhajókkal együttesen jégrobbantásra a Dunán a tavaszi jéglevonuláskor kerülhet sor, illetve abban az esetben feltétlenül szükséges is, amikor a torlódások torlaszok szétrombolásánál a jégtörők munkája már nem, vagy kevésbé hatásos. Az utóbbi években robbantásra nem volt szükség. A Tiszán általában a jégzajláskor, tehát a jéglevonulás teljes időszakában sor kerülhet robbantásra. Egyrészt a Balsa térségében összetorlódó jég megbontásánál (a jégtörés már nem hatásos), másrészt a tiszalöki és a kiskörei vízlépcsőknél esetleg a műtárgyak védelmében. A Rábán, a Berettyón és a Körösökön szintén a jéglevonulás időszakában kerülhet sor robbantásra és itt a műtárgyak (főleg a hidak) szelvényében a beavatkozás esetenként feltétlenül szükséges is. A robbantások végrehajtásánál gondoskodni kell a fellazított jég továbbengedéséről. 5. A vízlépcsők, valamint a hőterlielések hatása a jégjelenségekre A folyócsatornázás során a duzzasztás hatására a jégjelenségek feltételei megváltoznak. Az új feltételeket elsősorban a duzzasztási szint, a tározás mértéke, a duzzasztómű és a vízerőtelep kezelési rendje határozzák meg. A duzzasztott folyószakaszon megnő a jégjelenségek gyakorisága, a jeges időszak hossza, míg a vízlépcső alatti szakaszon a változások ellenkező értelműek. E változások meghatározása hidrológiai vizsgálatok elvégzését, a korábbi adatok átértékelését igényli. A jégjelenségek várható változását a Dunakiliti-i és a nagymarosi tározóban a 4. és 5. ábra szemlélteti. A helyzet értékelését különösen a tervezett dunai és a már üzemelő tiszai vízlépcsők vonatkozásában szükséges elvégezni. Az eddigi kutatásokon túlmenően további vizsgálatok szükségesek a vízlépcsők együttműködése, a zavartalan jégleeresztés feltételeinek a megteremtése érdekében, figyelembe véve a már üzemelő osztrák és a vaskapui vízlépcsők hatását is. A tiszai vízlépcsők üzemére jellemző, hogy téli 18. kép. Jégtörés a Tiszán Balsa térségében, 1979. január (Fotó: Miskolci VÍZIG) CIIUM. 18. Paöomawm AedoKOAbi Ha Tuce e paüone EaAUia. flneapb 1979. (YBX MuuiKOAbi}) 19. kép. Jégrobbantás előkészítése a jégtörés elősegítése érdekében a Tiszán, Balsa térségében, 1971. január (Fotó: Miskolci VÍZIG) CHUM. 19. nodeomoeKa K 63pbiey ÖASI oÖAemenuH deücmeuü AedomAoe na Tuce e paüoHe BaAiua. flneapb 1974. (YBX MüUlKOAbH) 20. kép. Jégrobbantás a Tiszán Balsa térségében 1974. január (Fotó: Miskolci VÍZIG) CHUM. 20. Bspbieamie Aedanoio 3amopa Ha Tuce e paüoHe EaAiua. flneapb 1974. (YBX MuiuKOAbii)