Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
3. szám - Dr. Némedi László–dr. Hegedűs Jánosné–Pietraskó Gizella: A természetes hígulás szerepe a fővárosi Duna-szakasz terhelhetősége szempontjából
106 Hidrológiai Közlöny 1980. 3. sz. Dr. Némedi L.—Dr. Hegedűs J.-né—Pietraskó G.: A természetes hígulás A természetes hígulás szerepe a fővárosi Duna-szakasz terhelhetősége szempontjából DR. NÉMEDI LÁSZLÓ* DK. HEGEDŰS JÁNOSNÉ* I'IETKASKÓ GIZELLA* A Duna, Budapesten áthaladva olyan jelentős szennyező anyag terhelést kap, amelynek hatása kimutatható az egész magyar Duna-szakaszon. A VITUKI Vízminőségi Evkönyvében (1972) például a Rajka—Budapest—Mohács mintavételi pontokon az alábbi értékek szerepelnek [18]: oxigénfogyasztás mg/l: télen 7,8—11,8—9,2 és nyáron 6,1—8,4—6,4; BOI 5 mg/l télen 4,6—6,7—5,1 és nyáron 5,5—7,4—3,7. Jelentős terhelés éri a Dunát a Vág beömlésénél is. Budapest térsége tehát különösen alkalmas a terhelés és a hígulás összefüggéseinek vizsgálatára és annak bemutatására is, hogy a szennyvizek közvetett újrahasználata a magyarországi Duna-szakasz egész hoszszán érvényesül. Budapesten koncentráltan jelentkeznek az újrahasználat mennyiségi és minőségi következményei. A Fővárosi KÖJÁL ezeket a hatásokat bakteriológiai vonatkozásban 1957. óta és víztoxikológiai vonatkozásban 1970. óta vizsgálja. Anyagok és módszerek A dolgozatban szereplő bakteriológiai és víztoxikológiai adatok a Duna 1665 fkm ós 1632 fkm közötti szakaszára vonatkoznak. Az értékelésnél figyelembe vettük az 1973 és 1978 között, félévenként végzett hossz-szelvény vizsgálatok eredményeit, továbbá a Nagy-Dunába ömlő patakok, szennyvízátemelők, szabadkiömlők és szennyvízbevezetések bakteriológiai és toxikológiai vizsgálati eredményeit. A megadott vízhozam értékek a VITUKI-tól származnak. A bakteriológiai vizsgálat során a mintákat a mintavétel után legkésőbb 4 órán belül feldolgoztuk. A mintákat -|-4 °C-on tartva szállítottuk a laboratóriumba. A bakteriológiai vizsgálatokat a Fővárosi KÖJAL-ban kialakult gyakorlat szerint végeztük,, de figyelembe vettük az OKI Módszertani Útmutató ajánlásait [5], A felszíni vizek minősítését az OVH-Eü M Felszíni vizek Ágazati Szabványtervezet alapján, ugyancsak a Fővárosi KÖJÁL-ban kialakított minősítési elvek szerint végeztük [8, 9, 16]. A víztoxikológiai vizsgálatokat a rendelkezésre álló szabványok és szabvány tervezetek felhasználásával [1, 2, 3, 13, 17, 15], és saját módszerek kidolgozásával adaptáltuk az LC 5 0 hígítási igények meghatározásához [7, 10]. A Dunába ömlő szennyvizek toxikológiai minősítését az LC 6 0 érték meghatározásával végeztük olyan módon, hogy az 5 tesztvizsgálat részeredményeit súlyozottan egyesítettük az alábbi értékelési sorrend szerint: hal-tesztek (guppi-szifo, ponty-amur-kecsege), Daphnia-teszt, alga-teszt (Scenedesmus), Pseudomonas fluorescens-teszt és Sinapis-teszt,. Biztonsági faktort nem használtunk. Az eredmények kizárólag az akut hatásokat mutatják. A vizsgálati eredmények értékelése A folyóvizek vízminősége és vízmennyisége közötti függvénykapcsolat pontos meghatározása még elméletileg sem megoldott [12]. Nyilvánvaló, hogy a vízhozam igen jelentősen befolyásolja a * Fővárosi Közegészségügyi—Járványügyi Állomás, Budapest. vízminőséget. Tendencia jelleggel, számos paraméterre vonatkoztatva, jól használható összefüggéseket találtak. A sókoncentráció és a vízhozam között például fordított az arányosság. Bonyolultabb az összefüggés az oxigénfogyasztás vagy a BOI 5 esetében, ahol a víz hőmérséklete, öntisztító képessége nem a vízhozamtól függő változó. Hasonlóképpen összetett feladat a bakteriológiai és biológiai jellemzők összevetése a vízhozammal. Általánosságban a hígulás szerepe, feltételezve a tökéletes turbulens diszperziót, az alábbi képlettel jellemezhető [6]: c^ C 1Q í+C 2Q 2 Qr+02 ahol C = a szennyezőanyag koncentrációja a hígulás után, Q 1— a folyó vízhozama, C r— a folyó szennyezőanyag koncentrációja, . Q 2 = a szennyvíz vízhozama, C 2= a szennyezőanyag koncentrációja a szennyvízben. A terhelhetőség vizsgálatánál tehát a C érték és a vízminőségi normák összevetése az első lépés. Továbbiakban vizsgálni kell az adott folyamszakaszon a mértékadó vízhozamokat, az öntisztuló képességet és a fölöttes szakasz terhelési viszonyait. Budapest esetében és általában a településekkel sűrűn ellátott folyók esetében, számolni kell a terhelhetőség megállapításánál a szennyvízbevezetés alatti szakasz terhelési viszonyaival is. A hígulás hatását vizsgálhatjuk a szennyezőanyag áram és a vízhozam térbeli és időbeli változásában is. A térbeli változás esetében a szenynyezőanyag elkeveredése, az időbeli változás esetében pedig a vízjárás és az egyéb szezonális tényezők dominálnak. Hangsúlyozzuk, hogy a bemutatott képlet kizárólag ideális és statikus állapotokra alkalmazható. A valóságos viszonyok matematikai leírása éppen azért nehézkes, mert a módosító tényező jellege és mértéke nagyrészt követhetetlen. De eltérő a képlet alkalmazhatósága vízminőségi paraméterenként is. A mikrobiológiai paraméterek esetében a számított értéktől való eltérés még jelentősebb mint a fizikai és kémiai paraméterek esetében. Mindenekelőtt gondolni kell a csóva hatására, a hőmérsékletre, és ezzel összefüggésben az ökológiai tényezőkre, az aeráció és az inszoláció valamint az öntisztulás módosító hatására, továbbá azokra a hidrogeológiai körülményekre, melyek a nagy áradások idején jelentős eróziót idéznek elő.
